Újsághír: „A jövőben olyan szervizek épülnek hazánkban, legalábbis a legfontosabb autóutak mellett, amelyeket minden nagyobb erőfeszítés nélkül ´hobbyszervizekké´ lehet átalakítani, mihelyt ennek szüksége felmerül. Az Uvaterv mérnökei már eleve úgy tervezik meg az előregyártott könnyű elemekből összeszerelhető szervizeket, hogy azokban szinte egyik percről a másikra meg lehessen teremteni az amatőr ´bütykölés´feltételeit…”

A fejlett motorizációjú országok autós iskoláiban csaknem mindenütt oktatják a szerkezeti elemek ismeretanyagát. Ez azt jelenti, hogy az alapképzésben a közlekedési és üzemi biztonságot szolgáló ismeretek kerülnek előtérbe, a hivatásos képzésben ezen túlmenően az alapos hibaelhárítási-karbantartási tudnivalókra helyezik a nagyobb súlyt. Nálunk is gyakran hangoztatják – főleg a magánvezető-jelöltek – mielőtt a jogosítvány birtokosai lennének: „Minek nekem szerkezettant ismerni. Majd ha elromlik a kocsim, megcsináltatom…”
Nos, az ilyen álláspont még akkor sem indokolt, ha a tanfolyamon rendelkezésre álló idő valóban nem is elegendő a szerkezettan alapos elsajátításához. Annyit azonban minden ilyen tanfolyamon azért szeretnének elérni, hogy az ismeretek megalapozása révén megnyíljék a lehetőség az önképzéshez. Ehhez egyébként nálunk is nagyon sok jó szakkönyv áll már rendelkezésünkre.
Túl azon, hogy az előbb említett és elmarasztalt szemlélet költséges következményekkel járhat, még baleseti veszélyforrást is rejt. Amíg a kocsi új, a garanciális idő alatt rendszerint felszínre kerülnek a „gyenge pontok”, vagy az adott konstrukcióval együtt járó érzékeny sajátosságok. Az első egy év vagy tízezer kilométeres futási teljesítményt biztosító garanciális időszak alatt teját még nincs különösebb gondunk. Az időközben előbukkanó hibát – esetleg anélkül, hogy mi felismernénk – a szervizben megtalálják, és anélkül, hogy mi erre külön felhívtuk volna a figyelmüket, kijavítják. (Ideális szerviztevékenységre gondolunk.) Később azonban – a garanciális idő letelte után – már a gépjármű vezetőjének illik felismernie a hibát. Méghozzá idejében, ha azt akarja, hogy nagyobb és még költségesebb javítási igénnyel jelentkező baj ne következzen be.
De ugyancsak fontos ismerni a gépjárművünket a karbantartás miatt is. A karbantartás a megelőzést szolgálja és éppen ezért nem téveszthető össze a javítással. Ennek ellenére szoros összefüggésben van vele, hiszen a karbantartás elhanyagolása minden esetben költséges javításhoz vezet.

Természetesen nem arról van szó, hogy a magánvezetők mondjuk fődarab-cserét is önállóan tudjanak elvégezni. Erre megfelelő javítóműhely, szerszámok és alkatrészek hiányában az esetek többségében – még ha a szakértelmük netán meg is lenne hozzá – eleve nem is vállalkozhatnak. Arra azonban igen, hogy a napi ápolást, a rendszeres karbantartást és a kisebb javítást azért önállóan végezzék. Ha azonban erre sem vállalkoznak, később egy elhanyagolt, vagy a keletkezésénél fel nem ismert hiba továbbfejlődése miatt, a tanulópénzt kamatostul kell majd megfizetniök. Mind több autós-motoros áldozza szabad idejét csupán hobby-ból járműve bütykölésére. Ehhez természetesen nem csupán a „hobby” az elsőrendű kellék, hanem a szakértelem, praktikus szerszámok és esetleg egy ilyen célra felhasználható (akár több járműtulajdonos által közösen használt) helyiség. Ez utóbbi azért is fontos, mivel nagyon sokan végeznék maguk a kocsijukon adódó kisebb javításokat, de nincs hozzá szerszám. Csupán az, amit az autóhoz rendszeresítettek. És az bizony, kevés. Ezzel szemben egy olyan helyiségben, amelyet „hobby-szerviz” gyanánt beosztással több autós (legjobb, ha márkatársak) is használ, minden további nélkül ki lehet alakítani egy szélesebb skálájú és közös vagyont képező szerszámkészletet. Ugyanitt, a ritkán vagy rapszodikusan beszerezhető alkatrészekből és egyéb fogyó eszközökből kis házi raktárt is ki lehet alakítani. A szükséges alkatrész, vagy bármilyen kellék így azonnal, amikor arra éppen szükség is van, a rendelkezésre áll. A természetes, hogy a házi raktárból kivett anyagot a felhasználónak kell a legrövidebb időn belül pótolnia kell. A lényeg azonban, hogy a kurrens alkatrészekből kialakított stabil házi raktárkészlet a kis kollektíva számára állandó biztonságot jelent.

Sokan nem is a költségek miatt és nem is kedvtelésből szeretnék maguk csinálni a karbantartást és a kisebb javításokat, hanem azért, mert nem szívesen vesztegelnek a szervizekben. Esetleg nyugtalanítja őket az is, hogy a javításra leadott járművükön nem tarthatják rajt a szemüket. Nyugatnémet közvélemény-kutatás szerint az autótulajdonosok 75%-a maga mossa, szervizeli a kocsiját. És egyre több országban találhatók már a pénzbedobásra működő mosó automaták az ugyanilyen elven működő benzinkutak mellett. És ugyancsak terjed az önkiszolgáló szervizek hálózata is. Mindebben természetesen az is lényeges szerepet játszik, hogy ezekért a szolgáltatásokért meglehetősen sokat kell fizetni – mindenesetre többet, mintha magunk végeznénk. A „Javítsd magad” állomások igen nagy haszonnal dolgoznak. A már említett praktikus automatákon kívül az ügyfelek rendelkezésére állnak szerszámok és speciális beállító-ellenőrző műszerek is. Ez utóbbiak kezelését természetesen a legtöbb helyen külön szakember végzi, aki adott esetben tanáccsal is ellátja a hozzá fordulókat.
A bevezetőben említettük, hogy ma már a gépjárművezetői iskolák nagy többségében is figyelembe veszik a „csináld magad” mozgalom terjedésével jelentkező újabb igényeket. Éppen ezért a magánautósok számára szolgáló műszaki ismeretanyagit úgy állítják össze, hogy a vezetőjelölt egyben biztos alapot nyerjen a hiba felismeréséhez, elhárításához és a karbantartáshoz szükséges készsége kifejlesztéséhez. De ilyen megfontolás alapján a régebben vizsgázott és a hosszabb szünet után csak most gyakorló magánautósoknak is érdemes feleleveníteniök a műszaki ismereteiket. Nálunk is szerveznek ilyen jellegű továbbképző tanfolyamokat és sok helyütt a márkatársak aktív közreműködésével már létre is hozták a „csináld magad” mozgalom első önálló bázisait. És számuk minden bizonnyal egyre több lesz…

Fülöp Gáspár