Az elkésett randevú címet is adhatnánk ennek a találkozásnak, hiszen a kocsi már több mint hét éve létezik, de a mi közelebbi ismeretségünkre csak nemrég került sor. Lapunkban is az 1970-es Genfi Autószalon autói között szerepelt már a Bertone-karosszériás Alfa Montreal, amelyről többek között azt írtuk akkor: „…főként a Porsche, a Mercedes és a Jaguar modellek vetélytársaként kerül piacra.”
Az idei nyárvége napjaiban kínálkozott alkalom arra, hogy egy kicsit kóstolgassuk ezt a közben híressé vált autót. Számunkra még most is az újdonság erejével hatott, de más országokban sem túl gyakori a forgalomban. Örültünk hát a Montreal típussal Pestre látogató vendégnek, és különösen annak, hogy módot adott egy kis próbaútra.
Az elmúlt évek azt bizonyították, hogy nemcsak az említett típusoknak, hanem az Aston-Martin, Ferrari, Lamborghini, Lotus, Maserati, vagy Monteverdi sportkocsiknak is vetélytársa lett ez a 230 SAE – tehát DIN szerint számítva is 200 – lóerős, 220 km/h sebességű Alfa.
Formája, vonalvezetése ma is megnyerő, és elég talán azt említeni, hogy a legújabb 928-as Porsche karosszériája hasonló íveléseket mutat. De más vonatkozásban sem öregedett el ez a típus, amelyet születésekor a legendás Alfa Romeo 33-as versenygép szelídített változatának is neveztek. Sőt, még a jövő évi GP-futamokra gondolva is igen érdekes az Alfa Montreal, hiszen tudjuk, hogy Niki Lauda, a világbajnok éppen a Brabham-Alfa Romeo BT 46-os Forma-1 kocsit szemelte ki magának a következő szezonra.
Igaz, a Grand Prix modell V12-es, a Montreal-motor tervezője pedig csak nyolc hengert állított 90 fokos V-alakba. Ettől függetlenül sok azonosság figyelhető meg a gyors Alfák konstrukciójának tanulmányozásakor. Mindezek ellenére nem akarjuk versenygépnek kinevezni az elöl két kényelmes, hátul csak szűkre szabott üléssel, luxusberendezésekkel ellátott sportkupét.
Azt, hogy igazi sportkocsi, legjobban talán az fejezi ki, hogy álló helyzetből 7,6 másodperc elég a 100 km/h elérésére. No meg az ötfokozatú, rövidrudas váltó, a SPICA-benzinbefecskendező, az elektronikus gyújtás Golden Lodge gyertyákkal, vagyis a szó igazi értelmében is aranyvégű elektródákkal…
És még valamit elmondunk, hogy jobban lehessen érzékelni, milyen is a Montreal motorja. Hát olyan, hogy mindössze 1000 percenkénti fordulatnál negyedik fokozatba kapcsolva, rángatás nélkül halkan gurulhatunk 28,35, ötödikbe váltva pedig, ugyancsak ezres fordulatnál 32,6 km/h sebességgel!
Az sem érdektelen, hogy az üzemkész kocsi súlya 1270 kg, a megengedett terheléssel pedig összesen 1590 kg lehet. A teljesítmény-súly így 6,35 kg/LE (SAE számítással csak 5,5), márpedig ahol egy lóerőre csak ennyi jut, ott érthető a kitünő gyorsulás. A lóerő/liter teljesítmény számításakor 77,1 (DIN), vagyis 86,6 LE/lit. (SAE) eredményt kapunk.
Röviden ennyit az Alfa Montreal típusról, amellyel találkozni igazán nagy élményt jelentett, és újból megköszönjük a kocsi gazdájának, hogy lehetőséget adott egy kis próbaútra.
Liener György
Gyári fotók és Lapkiadó – Székely Tamás felvételei