Szeptember 5-én, szombaton délben e sorok írója is ott állott Moszkva egyik hatalmas autótelepén, az I. számú Autókombinát udvarán, ahol a szokottnál is nagyobb volt akkor a forgalom. Egymás után gördültek be a kapun ZIL 110, ZIM, Pobjeda, Moszkvics kocsik és különböző autóbuszok. Utasaik a magyar autóipar kiállításának megnyitására érkeztek. Találkozhattunk itt a szovjet autóközlekedés legfelsőbb vezetőivel, a politikai, valamint a társadalmi szervek képviselőivel, az ismert moszkvai újságok munkatársaival, a televízió és a rádió tudósítóival. Több olyan szovjet autós is megjelent itt, akiknek munkahelyein már jó ideje tartanak üzemben magyar járműveket, autóipari gépeket.
Fogadásukra, illetve a kiállítással kapcsolatos későbbi tárgyalásokra a Szovjetunió fővárosába utazott Autó- és Traktoripari Igazgatóságunk vezetője, a MOGÜRT vezérigazgatója és járműgyáraink igazgatói, képviselői. Azt pedig már korábban is jeleztük, hogy egyik nap Apró Antal, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának első elnökhelyettese, Boldockzi János nagykövetünk kíséretében ugyancsak megtekintette autóiparunk moszkvai bemutatóját. Más időpontban A.N. Koszigin, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnöke és A.F. Zaszjagyko, a Minisztertanács elnökhelyettese, továbbá az Állami Tervbizottság elnökhelyettesei, több más szovjet szakértő társaságában meglátogatták autóiparunk bemutatóját, és nagy elismeréssel nyilatkoztak gyártmányainkról. Legtöbben – így A. N. Koszigin elvtárs is – kifejezték azt a véleményüket, hogy a magyar autóipar nagy jelentőségű fejlődést mutat.
Most főként speciális járműveink iránt látszott nagy érdeklődés. Vagyis az új hűtőkocsi, cementszállító és a különböző tartálykocsik kerültek az érdeklődés középpontjába. A kiállítás zártával már megállapítható, hogy a többi különleges építményű jármű, valamint autóbuszaink és autóipari felszereléseink, műszereink, egyaránt jó követei voltak a magyar jármű- és gépgyártásnak. Sikeres szereplésük lemérhető azokból a beszélgetésekből is, amelyek a magyar autósok és a szovjet autóközlekedés emberei között folytak Moszkvában, a kiállított kocsik és gépek mellett. Igen kedvező alkalom, amikor a helyszínen érdeklődhetünk arról, hogyan tetszik egyik vagy másik gyártmányunk, milyen előnyeit látják, és milyen javaslataik vannak esetleges módosításokra.
Ezek a baráti beszélgetések bizonyára nyomot hagynak járműveink további kialakításánál. A mostani moszkvai járműbemutatónk ugyanis több volt annál, amit általában kiállítás címén értünk. A kiállítási tárgyakat itt nemcsak messziről lehetett nézegetni, nem volt semmire kiírva az ilyenkor szokásos tábla, amely tiltja, hogy bárki is a kiállított tárgyakhoz nyúljon. Épp ellenkezőleg. Járműveink egy része aknára volt állítva, tehát az érdeklődők alaposan megszemlélhettek minden szerkezetet. Kérdéseikre azonnal választ kaptak, kívánságukra beindították a kocsik motorjait, de üzembe helyezték a vizsgálópadokat is, ha bárki azok működésére volt kíváncsi. Szakembereink örömmel beszélgettek el a kiállításra érkezett szovjet vendégekkel, gazdasági vezetőkkel, mérnökökkel, szerelőkkel, gépkocsivezetőkkel, technikusokkal, akik erre az alkalomra távoli városokból is utaztak Moszkvába, a magyar autóipar kiállítására. Még csak annyit, hogy ezt a bemutatót kizárólag szakemberek számára tervezték. Éppen ezért nem kérte hangos propaganda, hogy minél többen tekintsék meg, csupán autós köröknek jutott tudomására, hogy szeptember 5-től 15-ig, reggeltől késő estig, megtekinthető Moszkvában a magyar autóipar néhány gyártmánya.
Azok viszont, akik eljöttek a Moszkva belvárosától meglehetősen távol fekvő egyszerű autós telepre, gyártmányain kiállítására, a következőket láthatták:
Szabad területen állott az impozáns új hűtőkocsi, a bor- és tejszállító, a piros tűzoltóautó, a 7 tonnás zárt áruszállító, a 30 köbméteres bútorszállító, a jól felszerelt, nyerges kivitelű műhelykocsi, az önhordó konstrukciójú üzemanyagszállító, az öntözőkocsi, a darus autómentő, az üzemanyagtöltő kocsi, valamint a 8 tonnás nyergesvontató. Egy ízlésesen dekorált folyosórész vezetett a fedett területen levő járművekhez és gépekhez. Itt, állványokra építve, külön is bemutatták 4 és 6 hengeres diesel-motorjainkat, és ezek szomszédságában állott az Ikarus 55- és 31-es típusú autóbusz, illetve a 26 utas üléssel rendelkező 620-as modell.
Szintén fedett területen mutatták be a cementszállító kocsit, a normál „D” típusú , valamint az önrakodó és forgórakodó dömpert és a luxuskivitelű lakókocsit. Ugyanitt láthattuk az Auras szerviszberendezéseket, a Mirköz több vizsgáló készülékét és elektromos próbapadokat is.
Annak ellenére, hogy a helyi adottságok korlátozták a dekorálási lehetőségeket, igazán tetszetős és célszerű volt a bemutató. Jelentőségét pedig akkor tudjuk igazán értékelni, ha visszaemlékezünk arra az időre, amikor járműiparunk nemigen akarta megérteni az exportigények messzemenő kielégítésének fontosságát. Hát ez a kiállítás, amelyet végül is több ezren tekintettek meg, igazolta, hogy megváltozott a helyzet. Az itt bemutatott gyártmányok nagyrészt már az eddig ismert külföldi kívánságok szerint készültek, a jövő terveinél pedig iparunk már figyelembe tudja venni azokat a szempontokat is, amelyek éppen a moszkvai kiállításon vetődtek fel. Arról pedig, hogy milyen módosítási javaslatok hangzottak el, külön tanulmányt lehetne írni, hiszen a szovjet autósok, akik megtekintették gyártmányainkat, igazán alapos szemlélők voltak. Konstruktőreinknek ezernyi kérdést tettek fel és ezekkel kapcsolatban sok-sok jó tanácsot is adtak.
Az ilyen szakmai beszélgetések során állandóan éreztük, hogy olyan emberek látogatták kiállításunkat, akiknek országában ma már a legkisebb kategóriától, a kis törpekocsitól a legnagyobbig, a 40 tonnás „Gigant”-ig mindenféle közlekedési és szállítási eszközt gyártanak. Bőségesen volt hát közös téma. Egyben világossá vált az is, hogy ha iparunk a speciális igényeknek megfelelő gépkocsik gyártására is be tud rendezkedni – többek között gondolunk az élelmiszeripar és szállítás szükségletének megfelelő járművekre –, akkor még azokkal az országokkal is találunk kereskedelmi alapot, amelyeknek hatalmas autógyáraik vannak.
Ottlétünkkor volt alkalmunk ismerkedni a nagy szovjet autógyárak futószalagaival, kísérleti üzemeivel, látogatást tettünk a szovjet autóipar tudományos kutató intézeténél, a NAMI-nál. Tájékoztattak bennünket azokról a programokról, amelyek végrehajtására már a közeljövőben sor kerül. Mindezek tudtában úgy látjuk, hogy járműiparunk gyártmányainál még fokozottabban kell törekedni a korszerűség biztosítására, a gyakorlati követelmények legtökéletesebb kielégítésére, a konstrukciók gazdaságosságára, tartósságára és legfőképpen arra, hogy mindezek megadása mellett olyan típusokkal foglalkozzunk, amelyek előállítása a mieinknél jóval nagyobb kapacitású autógyárak számára kevésbé gazdaságos.
A moszkvai magyar kiállítás szovjet látogatói egybehangzóan megállapították, hogy járműiparunk nagy lépést haladt előre. Egyben annak a véleményüknek is hangot adtak, hogy a különleges szállítóeszközök gyártásának kezdeményezésével helyes irányú ez a fejlődés.
A fényképek Perschy Géza felvételei
