Akik június 1-jén, szombat délután próbáltak a Dimitrov réri kútnál benzinhez jutni, méréseink szerint mintegy 35 percig várhattak, amíg sorra kerültek. Ugyanakkor a fekete táblára fehér krétával már kiírták: „Arol elfogyott”

Az autós és motoros túrák idején teszünk szóvá néhány olyan jelenséget, amely szemet szúr valamennyiünknek. Úgy véljük, van, amin könnyen, van, amin nehezebben lehetne, de mindenképpen kellene ezeken változtatni. Nem csupán azért, mert magunknak, hazai közlekedőknek okoznak sok-sok bosszúságot, hanem amiatt is, mert nem szerencsés dolog, hogy a hozzánk látogató külföldi autósvendégek, akik annyi mindenre mondják őszintén, hogy csodálatos, éppen a közlekedéshez kapcsolódó területen tapasztaltak kedvezőtlen jeleket.

A más országokból hozzánk látogató motorizált vendégek száma igen tekintélyes. A múlt esztendőben 34 082 olyan gépjármű gördült át határainkon, amelyek utasai idegen országban élnek, és vagy hivatalos ügyük intézésére, vagy – és ez a többség – üdülni, szórakozni jönnek el hozzánk. Ebben az évben bizonyára még többen és még több járművel érkeznek és járják majd a magyar utakat, állnak meg benzinért, olajért valahol, vagy keresnek szervizlehetőséget. Természetesen az ország fővárosára és a nyári szezonban főként a Balatonra kíváncsiak, illetve a kettő közötti utakon járnak legtöbben. Erre tartottunk a napokban mi is, ekkor figyeltünk fel néhány megoldatlan problémára, bár feljegyezhettünk már több bíztató, sőt megnyugtató jelenséget is. Vegyesen szólunk most erről is, arról is, remélve, hogy az említett példák serkentőleg hatnak ott, ahol intézkedni kell, illetve ha valami jót példázunk, az talán másutt is követésre talál.

A szervizállomások már alkalmazkodtak a balatoni idényhez. Székesfehérvárott éppúgy, mint Siófokon kora reggeltől késő estig nyitva a kapu. Vasárnap is tartanak ügyeletet. Az új műszaki segélykocsik szintén bevetésre készen állnak a 7-es út mentén, de reméljük, nem akad sok dolguk. A fehérvári szerviz, illetőleg ÁFOR-állomás előtt azonban jó lenne sürgősen átfesteni azt a táblát, amely egykor nyilván azt jelezte, amit ma is kell tudni: a keresztező út forgalmának kell előnyt adni. A rozsdás tárcsa ma jel nélkül, szégyenkezve áll az oszlopon

Jó dolog, hogy ma már ha utazás előtt tankolni akarunk, többnyire korszerű, a szemnek is tetsző benzinkutaknál állhatunk meg. Az viszont nem csak munkaidőben, hanem még hétvégi kirándulásnál is bosszantó, hogy túl sokat, nemegyszer jó félórákat állhatunk, amíg üzemanyaghoz jutunk. Erről beszélgetve az ÁFOR vezetőivel, tudomásul kellett vennünk, hogy 1948-ban, amikor a hazai járművek száma a mostanihoz képest még elenyészően kevés volt, és idegenforgalomra egyáltalán nem kellett berendezkedni, éppen háromszor annyi volt a benzinkutak száma, – bár helytelenül telepítve –, mint ma.
Igaz, a mostani kutak modernebbek, de a sok pepecselés, olajtöltögetés, Arol-kevergetés miatt ezeknél a g y o r s k i s z o l g á l á s r a a l k a l m a s kutaknál nem időzünk kevesebbet, mint a kéziszivattyús elődöknél. Még ott sem megy gyorsan a tankolás, ahol fürge mozgású a kútkezelő, mert az autósok nem készítik elő a tankolást, nem nyitják ki előre a tartályzárt, nem készítik elő a jegyet vagy a pénzt, topognak ide-oda, megfeledkeznek a sorról, amely türelmetlenül várja, hogy továbbmenjenek. Van, aki komplett szervizt akar a tankolással egyidejűleg, holott erre a jelenlegi töltőállomások nem alkalmasak.
Különösen a keverékes járművek időznek sokat. Ha van Arol, akkor az veszi el az időt, amíg az apró tasakokat bontogatják, számolgatják az arányt. Ha meg nincs, akkor kénytelenek a helyszínen tűnődni azon, hogy mit tegyenek. A keverékes kutakból persze ma már mindenütt Arol-os benzin folyik, és ezekből gyorsabb a töltés, de sok autós mégis idegenkedik a kész keveréktől. Igaz, nem felel meg a mai kocsikhoz az 1:20 arány, és a motorok nagy része sem ezt igényli. Érdemes lenne itt is haladni a korral…

Éppen az érdi ÁFOR töltőállomás vezetőjével beszélgetünk arról, milyen jó lenne, ha itt árulnának mondjuk ékszíjakat, gyújtógyertyákat, meg más autóscikkeket, amikor látjuk, hogy a motorosrendőr felpattan a gépére és eliramodik. Nosza utána, kíváncsiak voltunk, kit fog megállítani. Mire utolértük, már írta is a motor vezetőjének adatait. Bizony, több mint 60 kilométeres sebességgel hajtottak – bukósisak nélkül. A motoros elismerte a szabálytalanságot, de egyben annak a nézetének is kifejezést adott, hogy ő bizony nem ért egyet a bukósisak viselésével. És ekkor a mi rendőrünk levette a saját sisakját, megmutatta a motorosnak annak felépítését és valóságos előadást tartott használatának ésszerű előnyeiről. És mi azt hisszük, hogy a motoros a beszélgetés végén megváltoztatta ellenzéki álláspontját. Persze, nem várhatjuk, hogy közlekedési rendőreink mindenkit külön-külön meggyőzzenek a bukósisak viselésének előnyeiről…

De menjünk tovább a szuperbenzinhez. Bizonyára észrevették, hogy főként azoknál a kutaknál van torlódás manapság, ahol a 85 oktánszámú benzint mérik. A normál- és a szuperkutak azonban szorosan egymás mellett állanak, így az sem végezhet hamarább, aki a 70-es benzint veszi, bár többnyire ebből is, abból is keverve vásárol ma a legtöbb autós.
A szuperforgalom az elmúlt 5 év alatt éppen tízszeresére nőtt, így érthetőek a tankolási zavarok. Addig is viszont, amíg több töltőoszloppal nem rendelkezünk, nekünk, autósoknak, motorosoknak kell valahogy gyorsítani a tankolást. A kútkezelőknek ugyan kötelessége lenne a tanksapka nyitásától a zárásáig mindent elintézni, és az ÁFOR szabályzata már ma lehetővé teszi, hogy benzintöltéskor az autós akár ki se szálljon kocsijából. Ilyen kényelemre azonban most nemigen számíthatunk. Persze, ha valaki tiszta kezét, vagy tiszta ruháját nem akarja beolajozni, bepiszkolni – ami tankoláskor elkerülhetetlen -jogosan kérheti a kútkezelőtől az előírás szerinti kiszolgálást.
Nem azért említjük ezt, hogy a jövőben valamennyien tétlenül nézzük a benzinfelvétel folyamatát. Szívesen közreműködünk, hiszen időt nyerünk ezzel is. De egyes kútkezelőknek sem áll jól, amikor tétlenül nézik és várják, mikor csavarja le az autós a tanksapkáját, holott ezt maguk hamarabb megtehetnék. Ahol ezt meg is teszik, ahol előzékenyek, ott persze még jobban nő a forgalom.

Hallottunk arról is, hogy az NDK-ban a csúcsforgalmi időszakban külön, úgynevezett „Schnelldienst” rendszer van a kutaknál. Ez a gyorsszolgálat kétoldalú. Ilyenkor részben több a kútkezelő személyzet, másrészt a járműtulajdonosok is jobban előkészítik a a tankolást, pontosan kiszámolva, kézben tartják a fizetendő összeget, és így pillanatok alatt végeznek. A nyári szombatokon, vasárnapokon is meg kellene próbálni valami hasonlót. Az NDK-ban persze a benzinkutak telepítésének sincs annyi ellenzője, mint nálunk. Érthetetlen, hogy fővárosunk egyes kerülteinek Tanácsai olyan hevesen tiltakoznak, ha a hozzájuk tartozó területen akarnak új ÁFOR-kutat felállítani, mintha nem az autósítás korában, hanem a lóvasút idejében élnénk. Lehet, hogy mi elfogultak vagyunk, de szerintünk inkább arra lehetnének büszkék, azzal gazdagodnának, ha igenis minél több helyen gondoskodnának ilyen módon is az autósokról.
Néha nemcsak az ellen indítanak harcot nálunk, hogy új benzinkutat kapjon valamelyik kerület, hanem még a meglevőket is ki akarják telepíteni. Az ilyen elgondolások nem vezetnek jóra. Bizonyára a főváros minden részében lehetne találni olyan utcákat, olyan tereket, ahol semmi sem szólhat egy modern benzinállomás felszerelése ellen, csupán a szemléletet kellene megváltoztatni…

Megintcsak visszamegyünk a Dimitrov téri kúthoz, ahol a nap minden percében hosszú, kanyargós sorban állnak és várnak, várnak a benzinre szomjas járművek. Most már csakis nappal, mert a környék lakói addig ügyeskedtek, míg az eddig éjjel-nappal szolgálatban levő kútnál bevezették az este 8 órai zárórát. Reméljük, ez csak átmeneti állapot, és a döntés felülvizsgálatra kerül…

És ha kimegyünk a városból, az országúti benzinkutaknál sem ritkák a torlódások. Különösen most, a Balaton felé vezető szakaszokon. Ha jó idő van, a hétvégi napokon bizony Érdtől a Balaton túlsó végéig, ahány kút csak van, mindnél sorakoznak a járművek. Méghozzá elég rendezetlen sorokban, néha éppen egymással szemben állanak, mert van, aki a mások hátrányára akarja a maga előnyét biztosítani. Gyakoriak a veszekedések is, amivel ugyancsak lassul a tankolás.
Azok furakszanak itt is, akik az országutakon erőszakoskodnak a mások rovására, nemegyszer a mások vesztére. Örülnénk, ha mielőtt lehetne biztosítani, hogy ne kelljen hosszú perceket, félórákat várni a benzinkutaknál, de nem kevésbé örülnénk annak, ha az autósok és motorosok a tankolásnál elvesztett időt nem a keskeny, túlzsúfolt, és épp ezért igen veszélyes balatoni úton ész nélküli száguldással szeretnék visszanyerni.

Úgy tapasztaltuk, mindezeket indokolt most szóvátenni.

L.Gy.
Almássy Tibor és MTI – Bojár Sándor felvételei

 Like