A világ sok millió autójához mindössze hat mammutgyár, illetve tröszt készíti az évi kb. 300 millió darab gyújtógyertyát. Vajon miért csak ilyen kevés gyár foglalkozik ennek a fontos alkatrésznek az előállításával? Részben azért, mert a gyárosok féltó gonddal őrzik a gyertya gyártási titkait – főként mérő- és ellenőrző-berendezéseiket, – másrészt a trösztök hallgatólagosan felosztották maguk között a világpiacot és ezeken a területeken már csírájában elfojtanak minden olyan kezdeményezést, amely veszélyeztetheti egyeduralmukat. Ezért nem gyártottak régente – többek között Magyarországon sem – hazai anyagokból gyújtógyertyát.
*
Nagy szerencse érte Szilágyi Istvánt, a fiatal elektromérnököt, amikor a harmincas évek elején a sok száz állástalan diplomás közül éppen ő kapott állást a Fővárosi Elektromos Műveknél. Szorgalmasan dolgozott, de az egyhangú munka nem töltötte ki érdeklődési körét. Noha még reménye sem volt arra, hogy egykor autója lesz, mégis mind élénkebben foglalkoztatta a gyújtógyertya kérdése. Néhány év múlva értékes ötletei voltak, de a tőke félt a költséges kísérletezéstől, no meg Boschék is „tiltakoztak” a Szilágyi-féle szabadalom megvalósítása ellen.
Ekkor már két szabadalma volt a fiatal mérnöknek. Az egyik a harangszigetelésű, – a másik az alacsonyfeszültségű izzószálas gyertya. Ezeknek a híre még külföldre is kiszivárgott, amit az egyik olasz cég előttünk fekvő levele is bizonyít. A tőkés érdekeltségek egyenesen megtiltották a feltalálónak a gyártáshoz szükséges külföldi kapcsolatok felvételét, de ugyanakkor nem tettek semmit a szabadalmak hazai kihasználása érdekében.
Szilágyi István szabadalmai és újabb rajzai, ötletei ott porosodtak az íróasztal fiókjában.
*
1948-ban, a fogságból hazaérkezve, alig foglalta el a régi munkahelyét az Elektromos Műveknél, a Nehézipari Minisztérium megbízta, hogy addigi eredményei alapján dolgozzon ki kutatási tervet annak érdekében, hogy hazai anyagokból gyárthassunk gyújtógyertyát. Közölték vele azt is, hogy a korábbi próbálkozások eredménytelenek maradtak.
Egy műszergyárban rendelkezésére bocsátott kis laboratóriumban megindulhatott a kutató munka. Itt mutatkozott meg, népi demokráciánk milyen hatalmas lehetőségeket nyújt. A Tervhivatal, a minisztérium és az Országos Találmányi Hivatal egyaránt minden segítséget megadott a kísérletekhez, ami azelőtt elképzelhetetlen volt. Szilágyi most végre fel tudta használni sokévi fáradságos kísérletezéseinek tanulságait és állandó tanulással szerzett szakértelmét.
Megkezdődtek az ismeretlen összetételű hő- és szikraálló elektródaanyagok kísérletei. Szilágyi tervei szerint elkészül ez első próbamotor-„fékpad” a kész gyertyák üzemi és „hőérték”-vizsgálataihoz. Eddig ismeretlen mérő-, ellenőrzőberendezések és műszerek egész sorát kellett konstruálnia és elkészíttetnie.
Sok más nehézség mellett felmerült a szigetelőanyagok minőségének kérdése. Tisztában volt ugyan azzal, hogy az egész világon általában az úgynevezett „korund” anyagokat használják a gyújtógyertyánál szigetelésre, de azzal is tisztában volt, hogy ezek előállításához különleges, 1800°C-ra fűthető égőkemence szükséges. A felszólított gyárak és kerámiai szakértők ismerték és vállalták volna az anyag előállítását, amihez a nyersanyag – alumíniumoxid (bauxit) – szinte korlátlan mennyiségben állt itthon rendelkezésünkre. Azonban nem volt a kiégetéshez szükséges 1800 fokos kemencéjük.
Itt találkozott Szilágyi mérnök az első nagy akadállyal.
Az előlegezett bizalom és a feladat iránti szeretete azonban olyan erőt adott, amely még nagyobb akadályt is legyűrt volna. Emlékezett arra, hogy az 1940-es években a Drasche porcelángyár kutatólaboratóriumában dr. Csordás vegyészmérnök eredményes kísérleteket folytatott azt akkor feltűnt új kémiai anyaggal, a sinterkorunddal, ami alkalmasnak látszott gyújtógyertya-szigetelők készítésére. A kísérleteket végző dr. Csordást hiába kutatta, nem talált nyomára. Emlékezett arra is, hogy a Drasche-gyárnak volt egy kis 1800 fokos kísérleti kemencéje. Megkezdődött a hajsza a kemence után. Nagysokára megtalálta, de használhatatlan állapotban. Ki tudná megjavítani és üzembe helyezni?
Meg kell keresni Csordás egykori laboratóriumi beosztottját, Pétery József vegyészt, aki a háború előtt ezzel a kemencével dolgozott. Hosszabb keresés után rátalált és öröme csak fokozódott, amikor Pétery kijelentette, hogy nemcsak az üzembehelyezést vállalja, hanem emlékszik a korund anyagára és azt is elkészíti. Csaknem egy évig tartott, amíg lábraállították a kemencét, felkutatták és megtalálták, majd kiegészítették a magas hőfokot kibíró bélésanyagot.
Végülis, ennyi töméntelen akadály leküzdése után 1949 őszén elkészült az első magyar gyújtógyertya. Kétségtelen, az „újszülött” nem volt hibátlan. A kerámiai szakértők úgy vélték, hogy Szilágyiék munkája nem hozhat eredményt. Ám a felettes szervek inkább bíztak a lelkes elektromérnökben és Székesfehérvárott igen értékes felszerelésű kísérleti laboratóriumot bocsátottak rendelkezésére.
A fehérvári egy esztendő hasznosnak mutatkozott. Ekkor már kezdtek kiszivárogni újabb hírek és közlemények egyes gyújtógyertyagyárak szigetelő gyártásáról. Kitűnt, hogy a magas 1800°C égetésű hőfok a gyertyaszigetelőnél inkább félrevezetés volt az egyes leírásokban, mert az ipari méretekben nem is valósítható meg. Így többek között a látszólag érdektelennek tűnő magas égetési hőfokot 1800°-ról 1650°-ra sikerült lenyomiok. Ennek ellenére a szigetelő anyag megtartotta összes jó tulajdonságait.
Kiválasztani, hogy a sokfajta szigetelő-összetétel közül melyik legalkalmasabb a gyújtógyertyához, az addig ismert eljárásokkal sok-sok hosszú hónapot vett volna igénybe. Szilágyi szerkesztett és tökéletesített egy elektromos mérőberendezést, amellyel percek alatt meg lehet állapítani a gyertyaszigetelőre jellemző összes adatot. Ezzel a világon egyedülálló eljárással olyan esetleges hibákat lehet felfedni a szigetelőtesten, amelyekkel különben csak sok ezer kilométeres próbaúton jelentkeznének. A készülékkel alig egy négyzetmilliméteres területen 2000 fokra felhevítik a babát, amelyen a keresztülvezetett 30-1 000 000 voltos különleges áram útja elárulja az anyag összes tulajdonságait. De itt még további elgondolásait is megvalósította Szilágyi. Megcsinálta az úgynevezett olaj-leszívó pólust, amely megakadályozza a gyújtógyertyák eddig szinte nevetséges hibáját, az úgynevezett „olajzárlatot”.
A korlátlan kísérleti lehetőségek megengedték, hogy az ország határain túlnövő másik találmányát is megvalósítsa. Elkészítette a világ első használható üveg-gyertyáját. Üvegcső-szigetelőtest alkalmazásával elérte azt, amit eddig csak a laboratóriumi próbamotorokon lehetett megvalósítani kvarcablak beépítésével, – hogy bele lehet látni üzem közben a motor „veséjébe”. Meg lehet állapítani, hogy van-e rendes gyújtás minden hengerben, tökéletes-e az elégés a robbanás alatt, helyes-e a porlasztó benzinadagolása, stb. Egy nagy teljesítményű személygépkocsi szaladt 40.000 km-t kísérleti üveggyertyákkal. (Az „Autó-Motor” annak idején be is számolt ezekről a gyertyákról.)
Utolsó és végleges állomásként Pesterzsébetre került a gyertyagyár. Itt már ez volt hivatalosan is a neve. „GYÚJTÓGYERTYAGYÁR”: büszkélkednek a nagy betűk az épület homlokzatán a még nagyobb vörös csillag alatt. De itt is voltak akadályok az építkezés és a berendezés körül. Sok gondot okozott pl. a különleges alagútkemence tervezése. Itt is, mint a munka egyéb területén nagy segítséget jelentett a szovjet szakirodalom: többek között N.P. Sztepicsev Sztálin-díjas gyújtógyertyaszakértő cikkei, valamint a „Masinisztroenije” vastag kötetének közleményei.
A Gyújtógyertyagyár építése újabb problémák elé állította a kutatókat. Szilágyi vezetésével a múlt év végén a Német Demokratikus Köztársaságban járt tanulmányi úton egy bizottság a neuhausi „Isolator” gyertyagyárban, ahol kölcsönösen kicserélték tapasztalataikat a vendéglátók és a vendégek. Szilágyi mérnök sokat tanult a tömeggyártási technológiából, a német mérnökök pedig átvették a Szilágyi-féle magasfeszültségű gyertyaszigetelő-vizsgálat elvét.
Ez év áprilisában, sok-sok munka után végül megindultak a forgácsoló automaták. Megkezdte működését a malom, amely a babák alapanyagát, az alumíniumoxidot lisztnél is finomabbra őrli, befűtötték az időközben elkészült nagy kemencét, ahonnan ezerszámra kerülnek ki a hazai anyagokból égetett szigetelőtestek, amelyeknek összetétele nagyjából azonos a legjobb külföldi gyertyákkal. Végülis elkészültek sorozatban az első magyar gyújtógyertyák (az első sorozatból, kivizsgálás végett az Országos Automobilkísérleti Állomás is kapott, amelynek bírálatát lapunk előző számában pár szóval ismertettük).
Az egyre lendületesebb termelés lehetővé teszi, hogy Szilágyi István főmérnök ismét elfoglalhatja kedvenc munkahelyét, „beköltözhet” a drága műszerekkel dúsan felszerelt laboratóriumba, ahol az üvegszigetelésű gyertyával folytathatja, illetve most már befejezheti az eddigi eredményes kísérleteit.
– Arra vagyok a legbüszkébb az eddig kapott jutalmakon kívül – mondta az egyébként igen szerény Szilágyi István, – hogy eredményeim elismeréseként felvettek a Párt tagjai sorába. De tisztában vagyok azzal, hogy ezeket az eredményeket sohasem tudtam volna elérni lelkes kétkezi munkatársaim segítsége nélkül.
Rózsa György
