Egy Audi megpördült az M0-s körgyűrűn, átsodródott az út menetirány szerinti bal oldalára, ahol összeütközött a vele szemben szabályosan közlekedő Mazdával, amelynek vezetője a helyszínen meghalt. Utasa és az Audit vezető nő könnyebben sérült. Ilyen balesetek tették hírhedtté a Budapest terhelését csökkenteni hivatott M0-s körgyűrűt. Ezért hoztak létre július másodikán egy kihelyezett rendőrőrsöt az útvonal állandó ellenőrzésére.
Tizenegy órakor Bodor Zoltán rendőr százados, a tizennyolc főt számláló kihelyezett rendőrőrs parancsnoka kísér ki minket az M0-s körgyűrű és az M5-ös autópálya találkozásának közelébe, a baleset helyszínére.
– Itt történt – mutatja Bodor százados a pontos helyet –, az audis hölgy Buda irányában előzött egy IFA teherautót. Még nem haladt el teljesen mellette, amikor vissza akart térni a szélső sávba. A két jármű összeakadt, az Audi megpördült, átvágódott a túlsó oldalra, és frontálisan ütközött a Mazdával. És fájdalom, megint a vétlen vezető vesztette életét.
– Sajnos ez az általános tapasztalat – erősíti meg a rendőrautót vezető Molnár Ferenc zászlós parancsnoka véleményét. – Az eddigi halálesettel végződött események túlnyomó többségében a baleset keletkezésében vétlen résztvevők szenvedték el a súlyosabb sérüléseket. Mielőtt minket ide vezényeltek, egy török kamion – szintén áttérve a menetirány szerinti bal oldalra – szó szerint eltaposott egy vele szemben, a szélső sávban közlekedő Ladát, a benne ülő négytagú családdal együtt.

Közben elérjük a motorok rendőrök aznapi ellenőrzési pontját, az M5-ös beágazásnál lévő kiállót. Puskás István és Körmendi Zsolt törzsőrmester éppen egy kissé szakadt Trabanttal van elfoglalva. Valami nem stimmel a papírjaival.
– Forgalmi engedélyének személyi lapját piros tintával írták, és sem pecsét, sem aláírás nincs rajta – fordul a vezetőhöz Körmendi törzsőrmester.
– Biztos kifakult – vetette ellen a Trabi huszonéves vezetője.
– Az lehet, de a rendőrségen nem használnak piros tollat, csak olyat, ami vegytintát tartalmaz. A forgalmi engedélyét elkobzom – közli ítéletét a törzsőrmester. Majd pillanatok alatt kiállít egy útvonalengedélyt, s már mehet is a Trabi. Egészen hazáig. Onnan viszont csak akkor indulhat útjára, ha rendeződnek a papírügyek. Azonban ha kiderül, hogy a személyi lapot meghamisították, akkor okirat-hamisítás miatt eljárás indul a fiatalember ellen.
A Trabi eltűnik a Kecskemét felé vezető kanyarban. Újra a kereszteződés felé tartó forgalom felé fordulunk, amikor egy ezüstszínű Nissan furcsa viselkedésére figyelünk fel. Alig harminc méterrel a kiálló előtt lehajt az út szélére, s megáll. Egy kissé molett, szőke hölgy kászálódik ki a vezetőülésből.
– Figyeljünk, ugyanoda ül-e vissza, ahonnan kiszállt – szól Molnár zászlós. A múltkor is hasonló módon cseréltek helyet előttem. Kiderült, hogy a férfi ittas volt, s nem mert az ellenőrző pont előtt áthajtani. Inkább átengedte a vezetést az asszonynak. Végül kénytelen volt elismerni, hogy ő vezetett. A nő visszaül a vezetőülésbe – az első feltételezést ejtjük –, majd szabályosan elindul. Teheti, mert éppen egyik sávban sem jön autó. Kiss Csaba őrmester a szélső sávba ugrik, s megállási jelzést ad. A vezető, mintha nem is rá vonatkozna a jelzés (rajta kívül még mindig egy lélek sem érkezik abból az irányból), átvált a belső sávba. Kiss őrmester még egyet lép, és most már a belső sávban ad jelzést. Ezt már végre felfogja a hölgy, megáll.
– Jó napot – kezdi mondókáját Kiss őrmester. – Tudja, hogy a körgyűrűn csak a kijelölt helyeken szabad megállni?
– Műszaki hiba miatt sem szabad megállni? – vág vissza kissé emelt hangon a Nissan vezetője. – Egy durranást hallottam, és megálltam megnézni, mi azt.
– A biztonság érdekében ezt a harminc métert gurulva is megtehette volna.
– Féltem az autómat. Maga nem vigyáz a sajátjára?
– De igen. Kérném a kocsi és az ön papírjait.
Hamar kiderül, hogy nincs minden rendben. A forgalmi érvényessége lejárt, s a harmadik negyedévi felelősségbiztosítása sincs befizetve. A büntetést kétezer forint, de továbbmehet.
– A forgalmi engedélyt, illetve a rendszámot csak akkor vonjuk be a helyszínen, ha a forgalmi már több mint egy éve lejárt – világosít fel Bodor Zoltán. – Ellenkező esetben némi büntetéssel és figyelmeztetéssel távozhat az illető.

A következő „kiemelt” egy pótkocsis Star teherautó. Körmendi törzsőrmester mindent rendben levőnek talál, mehet tovább.
Egy meglehetősen tempósan érkező TIR-es kamion bontakozik ki a távolból. A papírok ellenőrzésével egyidejűleg a tachográf írólapját is elkéri Körmendi.
– Érdemes megnézni – mutatja nekem –, látszik, hogy az utóbbi fél órában alig haladt lassabban 90 km/h sebességnél. Pedig a gyűrűn a tehergépkocsiknak megengedett sebesség 70 km/h.
A kamion vezetője kiegyenlíti a számlát, elindul kocsija felé, majd hirtelen ötlettől indíttatva visszafordul:
– Pecsételjék le a tachográf lapját!
– Lepecsételni? Miért? – érdeklődik Bodor százados.
– Mert a fuvaroztatómnak bizonyítanom kell, miért álltam meg.
– Csak az őrsön tartunk pecsétet.
– Mondja meg a számát! – követeli most már keményebb hangon a sofőr. Érezhetően nő a feszültség.
– Nevem is van, miért nem azt kérdezi? – vág vissza a százados.
A kamionos azonban közben kissé lehajolva leolvassa a jelvényen szereplő számot, majd közölve, hogy neki ennyi elég, távozik.
– Sok baj van a kamionosokkal? – kérdezem a századost.
– Nem több, mint a többiekkel. Általános gond, hogy egy nyugati sofőrnek a kiróható 2000 forintos büntetés nem visszatartó hatású. Azt a 20 márkát farzsebből kifizeti, majd ugyanúgy száguld tovább, mintha mi sem történt volna. A törökök meg a románok azzal ütik el a dolgot, hogy nem tudnak fizetni.

– Volt egy érdekes esetem egy román kamionnal – veszi át a szót Puskás törzsőrmester. – Járőrözés közben felfigyeltem arra, hogy az egyik behajtón, félig a szélső sávot is elfoglalva áll egy román kamion. Mikor közelebb értem, láttam, hogy a sofőr a kocsi alatt fekszik az árnyékban és alszik. Felébresztettem, és megkérdeztem, miért nem megy el erről a veszélyes helyről arrébb. Azt válaszolta, hogy elfogyott az üzemanyaga. Egy kamion, egy csepp üzemanyag nélkül! Nem tudtam mást tenni, felajánlottam, hogy szerzek neki gázolajat, csak fizesse ki. Ekkor derült ki, hogy pénze sincs. Egész nap ott állt, végül este a KPM-esek vittek neki egy kis gázolajat, csak menjen már onnan.
– Ennyire gond, ha valaki megáll? – kérdezem.
– A balesetek jelentős hányada származik abból, hogy a leállósáv nélküli úton megállnak. Általában a sebességhatárokat sem tekintik kötelezőnek, s e két szabálytalanság egyidejű elkövetése idézett elő nem egy veszélyes vagy éppen balesettel járó helyzetet. Annyira kockázatos a megállás, hogy hiába észleljük, hogy valaki gyorsan megy, nem is próbáljuk megállítani, hiszen nincs hová lehúzódnia. Ha a mögötte jövő egy kicsit is figyelmetlen, máris kész a baj.
– Akkor mit lehet tenni a gyorshajtókkal?
– A traffipax az egyedüli lehetőség. De a vezetők sokszor azt sem veszik komolyan. Amikor az M7 aszfaltozását kezdték, kitettünk egy sor sebességkorlátozó táblát. És egy traffipaxot is. Tudja, mi lett az eredmény? Egy nap alatt 168 000 forintnyi bírság. Nem lehet mindenki mellé rendőrt ültetni!
A fejtegetésnek az vet véget, hogy Molnár zászlós kiint egy fényszóró nélkül közeledő Ford Scorpiót. A tulajdonos, olyan Woody Allen-szerű figura, nem várja meg a felszólítást, kicsatol és kiugrik az autójából.
– Mi a baj? – érdeklődik kíváncsian.
– Lakott területen kívül kötelező a tompított fény használata – olvassa fejére a bűnét a zászlós.
– Nem ég? Biztosan rosszul kapcsoltam be. És most?
Megnyugtatjuk, hogy most sem ég.
– Nem értem – mondja. – Ja, fordítva kell tekerni, és kettőt.
Felmerül a gyanú, hogy talán nem az övé az autó, de a forgalmi engedély tanúsága szerint már két éve az ő tulajdona. Molnár zászlós még belepillant a csomagtartóba. Ott minden rendben, de a szabálytalanság az szabálytalanság:
– Feljelentem szabálysértésért – közli a zászlós.
– Nem lehetne helyszíni bírság?
– Akkor ezer forintot kérek.
– Jaj, Pestre megyünk a lányommal egy gyógypedagógiai intézetbe, és itt is fizetni kell.
– Na jól, menjen, de városon kívül használja a fényszórót. A „művész úr” hálát rebegve foglalja el helyét a volán mögött, indít, s bekapcsolja a fényszórót. Biztos, ami biztos, kinéz ránk, ég-e. Bólintunk, erre végre elindul.

Molnár zászlós egy billencs Kamazt állít le. A papírok átnézésekor derül ki, hogy a sofőr nem vezette a fuvarnaplót, pedig az már július elseje óta kötelező. A vezető és a zászlós együtt kerülik meg a teherautót. A hátuljánál megállnak.
– A fuvarnapló vezetésének elmulasztása miatt mindenképpen fel kell önt jelentenem – mondja a zászlós –, de nézze meg: a jobb oldalon nincs sárvédő gumi, és a jobb belső abroncson tükörré kopott a minta.
– Tudja maga, mennyibe kerül egy gumi? – hozza fel védekezésül a sofőr.
Molnár zászlósban azonban emberére talál:
– És azt tudja, mennyibe kerül nekem egy fuvar sóder?
(Nekem az az eset jut eszembe, amikor a 70 forintnyi betonvasat 2500 forint szállítási díj ellenében hozta haza egy Zsuk.)

A Kamaz után egy szákilencvenes Merci következik. Látványos darab. Bordómetáll fényezés, széles, ötküllős könnyűfém keréktárcsák, alacsony profilú, erősen „peres” gumiabroncsok. Az utastér tele hordós és ládás sörrel. Persze a fényszóró nem működik.
– Jó napot kívánok, közúti ellenőrzés, kérem a személyi igazolványt, a jogosítványt és a forgalmi engedélyt – mondja el a szabványszöveget Molnár zászlós. Ekkor még nem tudja, hogy ezzel a szokásos hármas óhajjal milyen jót kérdezett. A személyi előkerül, a forgalmi azonban nem a vezető nevére szól. A jogosítványt viszont hiába keresi, sehol nincs. Kiss őrmester megy a rendőrkocsihoz, hogy rádión egyeztessen. Kiderül, hogy a jogosítvánnyal nincs baj (csak otthon hagyta az úr), azonban az autó tulajdonjogára nem derül fény. A legutolsó tulajdonosváltás februárban történt, ami nem biztos, hogy beért a központi nyilvántartóba. Az adatokat mindenesetre felveszik, a jogosítványhiány miatt büntetés tjár, de aztán a Merci is folytathatja útját.
– A kötelező tartozékokat nem szokták ellenőrizni? – kérdezem Molnár zászlóst.
– De igen. Ezen az úton még a sebkötöző csomagot is nagyon szigorúan vesszük. Olyan esetről is tudok, amikor valaki három hónap felfüggesztett kapott emiatt. Sokan nem gondolnak rá, de baleset esetén sebkötöző csomag híján nem képesek segítséget nyújtani. Ha viszont ezt nem teszik, akkor segítségnyújtás elmulasztásáért felelősségre vonhatók.
– Baleset esetén segítőkészek az emberek?
– Általában igen. De nem mindig úgy, ahogyan kellene. Egyszer például éppen előttünk történt egy baleset. Civil autóval, de egyenruhában kanyarodtunk le az ötösről a nullásra. Kettővel előttünk egy Toyota megpróbált megfordulni, az előttünk haladó Wartburg belerohant. (A kanyar miatt nem láthatta.) Mi is, és a szembejövő Peugeot is megállt. Kiderült, hogy a Peugeot vezetője orvosnő. Mondtam neki, hogy álljon neki elsősegélyt nyújtani, mert a – vétlen – Wartburgban elég csúnyán megsérültek a bennülők. Erre azt mondja nekem, hogy inkább gyorsan bemegy a faluba és hívja a mentőket. Azt válaszoltam neki, hogy nem megy sehova, hanem lássa el a sérülteket. A mentőket majd mi értesítjük rádión. De nem – mondja ő –, mert nincs nála a kistáskája. Kissé kijöttem a sodromból, s már szinte kiabálva közöltem vele, hogy nem érdekel, hogy mivel, nem érdekel, hogy hogyan, de tegye azt, amikor az esküje kötelezi. Végül ez az érv hatott.
– Félelmetes, hogy mire képesek az emberek – veszi fel a fonalat Bodor százados.
– Nem törődve a tiltással, megfordulnak, megállnak, gyorshajtanak. S ha két ilyen dolog egybeesik, gyakran máris kész a tragédia. S ezzel még nincs vége: gyakran tűnnek fel kerékpárosok, sőt stoposok az út mentén. Ezzel egyszer szerencsénk is volt, mert az igazoltatott stoposokról kiderült, hogy körözött bűnözők.
Órámra pillantva látom, hogy másodperceken belül dél van. Pontosan egy órát töltöttünk az ország halálútjának nevezett M0-s körgyűrűn. Halálos baleset ezalatt a hatvan perc alatt – valószínűleg a rendőri jelenlétnek is köszönhetően – nem történt.

G.M.
Fotó: Balogh Róbert