Drezdától mintegy 20 kilométerre fekszik Heidenau városka. Itt székel az „Automot” nevű kereskedelmi vállalat, amelynek feladatát valahogy így lehetne megfogalmazni: 360 alkalmazottja 1958 óta azon tevékenykedik, hogy az NDK járműtulajdonos lakosai elégedettek legyenek.
A szerepét Lothar Hengst, a beszerzési és eladási főosztály igazgatója ismertette az AM és a csehszlovák „Svet Motoru” munkatársa előtt. Az Automot a nagykereskedelmi vállalat és a kiskereskedelem, valamint azt ipar között közvetít. A csehszlovák és magyar járműipar NDK-ba érkező termékeit, alkatrészeket, garázsfelszerelési cikkeket, speciálszerszámokat osztja szép a vele szerződéses viszonyban levő közel 1000 műhely és mintegy 250, járműeladással foglalkozó HO (Handelsorganisation) üzlet között. A felhasználható valutaösszeg keretén belül az Automot határozza meg – a szükségletek szerint – az import mennyiségét. A megrendelést a DIA külkereskedelmi vállalat végzi, de az elosztás az Automotra tartozik.
Több napos tanulmányutunk alkalmával az Automot szerteágazó munkaterületén Werner Messerschmiedt mérnök volt a vezetőnk, aki 25 emberével irányítja a be- és kimenő árutömegek sorsát. A látottak alapján elöljáróban meg kell mondani: a munkák szervezése utánzásra, a rend irigylésre méltó. Minden intézkedés a vevő elégedettségét célozza – és alkalmunk volt tapasztalni, hogy ezeket a célkitűzéseket keresztül is viszik a gyakorlatban.
Alig hihető, de így van: az NDK-ban – például – 106 (!) Pannónia-szerviz (javítóműhely) áll a Pannónia-tulajdonosok rendelkezésére! És valamennyi műhely raktárában elég dús választékban találtunk alkatrészeket…
Külön épületben vannak a Škoda és a Tatra személykocsik alkatrészei, illetve komplett motorjai. A karosszériákat, alvázakat, tehát a terjedelmes elemeket, részben ponyvák alatt a szabadban kénytelenek tárolni, hely hiányában. Egy másik önálló épületben találtuk a különböző Jawa, Tatran (Manet) és a Pannónia cikkeket. Azt mondani sem kell, hogy külön iparvágányok szelik át a nagy telepet.
A központi irodával szemben levő bekerített, hatalmas neonreklámmal ékesített réten várakoznak a kozmetikára a kiszállításra váró Škoda 1000-MB kocsik. Innen kerülnek az aránylag kisméretű, de korszerűen berendezett mosóba, ahol három, talpig gumiköténybe öltözött asszony szorgalmaskodik. Naponta 60 kocsit tesznek tisztába. De ez nem azt jelenti, mintha adott esetben nem tudnának több kocsit is kiadni, hiszen volt már arra is példa, hogy napi 150 autót adtak ki a kereskedelem átvevőinek. Ez esetben persze, utólagos térítés ellenében a HO készítette elő a kocsit az előírásos átadásra. A rekord egy nap alatt 196 autó volt.
Az NDK közlekedési szabályai előírják a tűzoltó-palackot mint kötelező felszerelést, valamint a lábon álló, összerakható, fényt visszaverő háromszöget (esti kényszermegállásnál az országúton ezt kell kitenni a kocsi mögött 50 méterre). Ezekkel is ellátják a kocsikat, és természetesen az elsősegély-dobozzal.
Önkéntelenül is felvetődött a kérdés, miközben a hatalmas raktárakban bolyongtunk: fizetnek-e büntetőkamatot az időn túl elfekvő alkatrészek után? A válasz meglepő volt. Azért nem fizetnek, mert a rendelkezés az áru teljes mennyiségére vonatkozik, és mivel egyes cikkekből mindig van hiány, ez kiegyenlíti az elfekvő árutöbblet értékét. Minden cikknek van egy vezérkártyája, amelyben nyilvántartanak minden adatot. Ez a megoldás tökéletes áttekintést biztosít.
Arra a kérdésre, hogy vannak-e zavarok az alkatrész utánpótlásban, elég keserű választ adott Messerschmiedt mérnök. A legkedvezőbb a Pannónia ellátottsága, de nem ez a helyzet az Ikarusnál. (Azzal az ellenérvünkkel, hogy nálunk is bajok vannak az NDK-ból származó járműalkatrészek importjával, nem sikerült a jogos panaszt elnémítani.) Ezzel magyarázható, hogy a 450 munkással dolgozó VEB Reparaturwerk für Grossraumfahrzeuge nagyüzemben, ahol az Ikarus-55 és 66 buszokat és az összes aggregátokat is sorozatban javítják, kénytelenek fémragasztással reparálni a forgattyúsházakat, mert nem kapják meg a megrendelt pótalkatrészeket. Maguk újítják fel hegesztéssel a vezérműtengelyeket, és igen fejlett technológiával eredményesen javítják a törött főtengelyeket is.
Mintegy 2000 darab farmotoros Ikarus fut az NDK-ban, és bár számtalan Škoda buszt és orrmotoros Ikarust is járatnak, ez mind kevés – meg aztán nincs is elég javítóüzemük, mindössze 17. A túlterhelt buszok igen leromlott állapotban kerülnek a műhelyekbe. Nem ritkaság az egymillió kilométeres teljesítményű Ikarus. Ebben a hosszú nevű üzemben, ahol 15 mérnök irányítja a generáljavításokat, szinte gyári jellegű munka folyik, és az innen kikerülő buszok egyenértékűek az újakkal.
Jártunk több, az Automot-tal szerződéses javítóműhelyben is, amelyek részben szövetkezeti, részben magánkézben vannak. Rend és tisztaság jellemzi ezeket. Mindegyikük jól válogatott alkatrészraktárral, speciálszerszámmal, emelőkkel rendelkezik. Az Automot műszaki ellenőrei látogatásuk alkalmával jegyzőkönyvbe rögzítik még azt is, amit az éppen a műhelyben tartózkodó vevő mond a kocsiján végzett munkáról, valamint a vevővel szemben tanúsított bánásmódról. Ilyen alapon állapítják meg a szerződéses műhelyek között folyó munkaverseny győztesét. Az idei, harmadik vetélkedő első díja egy 8 napos meghívás lesz Prágába. (A költségeket a prágai Motokov vállalja.) Ezenkívül még számtalan díjat tűzött ki az Automot.
És a járműtulajdonosok elégedettek is, mind a munkával, mind a javítóipar udvariasságával. Nem egy olyan műhelyben jártunk, amely saját szervizkocsival rendelkezik, és ha kell, az elakadt járművet az országútról vontatja be, vagy a helyszínen javítja meg. A végzendő munkák ára kötött. Természetesen a garanciális időben (6 hónap, vagy 10 000 km) a költségeket számla ellenében az Automot fedezi, amit később visszatérít a DIA. (Persze ezeket a számlákat műszakilag is ellenőrzik, és előfordult már, hogy az Automot megtagadta valamelyik tétel kiegyenlítését.) A Wilsdruff-i W. Fuchs cégnél – amely nyolc emberrel dolgozik – a Škoda-motort 6 óra alatt cserélik, előre javított, hat hónapos garanciájú motorral, 1200 márkáért, azaz 4800 forintért. Ugyanez a cég látja el körzetében a Simson mopedokat is.
A központi iroda egyik szobájának falán hatalmas térképek függnek, különböző színű tűkkel teletűzdelve. Erről leolvasható, milyen a különböző feladatú javítóműhelyek, szervizek elosztása. Például 30 km-es körzetben feketefejű tűk jelzik a Škoda-műhelyeket. Más tűk azt mutatják, hogyan osztódik el az a 250 HO, amely a járművek eladásával foglalkozik. Aki tehát kocsik akar előjegyeztetni, annak nem kell messzire utaznia. Ámbár ennek ma még nincsen nagy jelentősége, mert jelentkezni levél útján is lehet. Akinek azonban felszerelési cikkre, szerszámra, autó- vagy motorkerékpár-utánfutóra, esetleg mopedre, motorkerékpárra van szüksége, azt ezekben a közeli HO üzletekben azonnal beszerezheti.
Rózsa György
