Alig több mint ezer lakosra 217 gépjármű jut. Nagyobbik részük motorkerékpár, de ma már a személyautók száma is ötvenöt. Sőt, mire e sorok megjelennek, már eggyel-kettővel több is. Biztos, hogy van olyan része hazánknak, ahol az arány még ennél is jobb. De huszonöt esztendővel ezelőtt ezen a vidéken még a kerékpár is ritkaságszámba ment…
Valamikor csak úgy nevezték a mai Jászágót, hogy „Jászárokszállás gyarmata”. Az egész vidék tanyavilág volt; egy járlatlevélért is tizenöt kilométert kellett gyalogolni Árokszállásig. Amikor 1952-ben önálló lett a község, még mindenki tanyán lakott. Ahol ma a faluközpont van, ott negyedszázada még rozs hullámzott. Mióta Jászágó a saját életét éli, kialakult egy rendezett, takaros központ, betonúttal, tanácsházzal, orvosi rendelővel, postával és szebbnél szebb családi házakkal. Ehhez a képhez ma már egyre inkább hozzátartoznak a járművek, a házak előtt parkoló Wartburgok, Moszkvicsok, Zsigulik. Némi iróniával mondta egy idős paraszt, hogy biztosan több autó van ma már, mint lófogat.
Valóban így van, a motorokról nem is beszélve. Az is igaz, hogy a nagy fejlődés ellenére a térképre még nem sikerült Jászágónak felkerülnie…
Impozáns látvány, különösen nyáron, az a hatkilométeres út, amely Jászágót Pusztamonostorral összeköti. A sűrű nyárfasor úgy övezi az utat, hogy a vezető joggal hiheti: erdei alagútban halad. Amennyire szép egy ilyen őt, legalább annyira balesetveszélyes. Szuh József körzetmegbízott azonban megnyugtatott, hogy hosszú évek óta nem történt ezen a részen közlekedési baleset. Sőt, benn a faluban sem. Korábban szabálysértések előfordultak, különösen a fiatalok szerették túllépni a sebességet, vagy a járdán motorozni, de a büntetések hatásosak voltak, és ma már a körzetmegbízottnak nem fáj a feje a közlekedés miatt.
A községben először Szabó Gyula tanárnak volt személygépkocsija, még 1959-ben, és alig valamivel később már az állatorvos is saját Moszkvicsával közlekedett. Ma az autósok legjava termelőszövetkezeti tag. Ennek jó oka van. A jászágói emberek megélhetését, jó megélhetését a zöldségtermesztés fedezi. A szövetkezetben és a háztájikban nagyüzemi módszerekkel, fólia alatt termesztik a primőr zöldséget, paprikát, paradicsomot, uborkát, tököt. Hordják a MÉK-hez, hordják piacokra, Gyöngyösre, Jászberénybe, Budapestre. Az autók árát valójában a zöldség teremtette elő, mert a piacozásnak ma már nélkülözhetetlen eszköze a kocsi. Hónapokon keresztül naponta kétszer-háromszor fordulnak az autók Jászágó és a Bosnyák tér között – szinte maximális terheléssel. A kocsi itt nem a személyszállítást, hanem az árufuvarozást szolgálja. Ezért van, hogy egyévesnél régebbi autót alig találni a faluban. A vételár hamar megtérül, a sok szállításhoz pedig teljesen megbízható, üzembiztos jármű kell. Jászágón tehát okkal inkább munkaeszköz a kocsi, mintsem a pihenés, szórakozás, kikapcsolódás kelléke. Az évi megtett 45-50 ezer kilométerből csak töredéknyi rész a családi kirándulás – a fóliatermelés mindennél fontosabb…
A község belterületén 700 méteres, jó minőségű kövesút a főutca. Széles padkával, jól látható táblákkal. A mellékutcák földutak, de jó állapotban vannak, mert homokos a talaj. Az ágóiak évente több mint százezer forint értékű társadalmi munkát végeznek az utakon. 1959-ig Jászárokszállásra vagy Pusztamonostorra csak szekéren, kerékpáron vagy gyalog lehetett eljutni. Vasútállomás ugyanis nincs. Azóta óránként közlekedő autóbusz köti össze a falut a külvilággal. A buszforduló már régen elkészült: most a község lakói vállalták, hogy öt buszvárót építenek, közös összefogással. Így a ma még tanyán élők is kulturált körülmények között várakozhatnak a buszra – ámbár egyre több porta mellett áll már ott az új kocsi. A legtöbb Wartburg, Moszkvics és Zsiguli. Nyugati márkájú kocsi nincs, Trabant is mindössze egy. A motorkerékpárok legjava Pannónia és MZ. Sok helyütt a kocsi vagy a nagymotor mellett moped, robogó is van, a helyi közlekedésre. Autószerelő nincs ugyan Jászágón, de Szabó Ferenc tanácselnök szerint a közeli gyöngyösi AFIT-szervizzel nagyon elégedettek az autósok. Alkatrészért Gyöngyösre, Jászberénybe vagy Budapestre mennek az emberek. A legközelebbi benzinkőt Jászárokszálláson van, alig 15 kilométernyire. Akik Pestre járnak, a 90 kilométeres úton négy kútnál is tankolhatnak. Mivel a zöldséget állandóan öntözni kell, a kocsimosás sem gond, garázsnak pedig legrosszabb esetben ott a fóliasátor.
Jászágón már természetes, hogy napról napra több az autó és a motor. Az új kocsi már nem esemény. Panaszt, gondot alig-alig hallottam, sokkal többször egy kérdést: „Ha már ennyire motorizálódunk, legalább a hazai autóstérképre kiírhatnák Jászágó nevét…”
Forró Tamás
