Ha az ember történetesen Eisenachban tölti a szabadságát, akkor semmiképpen nem kerülheti el a Wartburgot. Sem a Türingia fővárosa fölé magasodó hegycsúcs tetején pompázó várat, amelyben Árpás-házi szent Erzsébet töltötte szomorú életének néhány évét, de még inkább a másik Wartburg ötlik minduntalan az ember szemébe. Már csak azért is, mert az NDK-ban futó gépkocsik zömében két márkából állnak; a Trabantból és a Wartburgból. Így azután a félévszázados, hepe-hupás „autobahn”-ok jellegzetes kísérő illata a kétüteműek torokkaparó füstgáza. Vajon még meddig? Pontosabban, mikor áll végre át az NDK autóipara a négyüteműek gyártására? Ezt a kérdést próbáltuk megválaszolni, ám előrebocsátom, mindaz, amit megtudtunk, nem hivatalos információ. Csupán baráti-ismerősi, bár ahogyan a sajtóban szokták fogalmazni, az autógyárhoz „közel álló körökből” származó értesülés. Mindezeket kiegészítette két véletlen találkozás két, még nem ismertetett prototípussal, amelyek közül az egyiket sikerült lencsevégre is kapnunk.
Gyár a határon
Ami az új építkezéseket illeti, hát azokat nehéz lenne nem észrevenni. Hiszen a déli autópálya eisenachi leágazásáról nem messze, egy festői patakvölgyben már ott magasodnak az új üzemcsarnokok, s Eisenachban külön tábla is jelzi az autógyár építkezése felé menő utat. Mindemellett itt-ott szembetűntek a vállalati hirdetések, amelyekkel szakképzett munkásokat, konstruktőröket, üzemmérnököket keresnek. Felgyorsult volna hát a közös Wartburg-Volkswagen-program? A jelek szerint igen.
Ismerősünk, a Wartburg-gyár nemrég nyugalomba ment egyik volt konstruktőre elmondta, hogy a város szélén, a nemrég még zárt határzónába tartozó Stedtfeld falucska irányába „haladó” építkezés jó ütemű. Magunk is meggyőződhettünk erről. Állnak a karosszériaüzem hatalmas préscsarnokai és a motorgyár üzemépületei. Az elképzelések szerint 1988-ban kezd termelni itt az új gyár, amelybe a korábbi üzemekből érkeznek az alvázszettek, hogy itt megkapják új erőforrásukat, a Volkswagen-licenc alapján gyártott motort, és felöltözzenek a karosszériába.
Igenám, de milyenbe?
A hivatalos és a nemhivatalos válasz: egyelőre marad a régi Wartburg-kockafazon, ám műszaki-gazdasági szemmel és ésszel nehéz elképzelni egy új karosszériaüzem építését a régi felépítményhez. Bár lehetséges, hogy nincs pénz az új gépekre, présszerszámokra, és talán az NDK-beli háttériparnak is több évre van szüksége ahhoz, hogy kiszolgáljon egy teljesen új konstrukciójú személygépkocsit. De, hogy vannak tervek, elképzelések, sőt, prototípusok, az bizonyos. Mi magunk is találkoztunk velük.
Prototípus-lesőben
A gyár kutatóbázisára, kísérleti telepére természetszerűleg nem juthat be idegen, ezzel meg sem próbálkoztunk, ám a véletlen szerencse a kezünkre játszott. Két alkalommal is. Egyszer az autópályán találkoztunk egy furcsa járművel, amely a formáján kívül még valamivel tűnt ki: rendszám helyett kis táblácskát hordott, „Prototyp 012” felirattal, amely jelezte, kísérleti példányról van szó. A forgalom nem tette lehetővé az alaposabb megfigyelést, de egy másik alkalommal nagyobb szerencsénk volt.
Az eisenachi Marktplatzon, közvetlenül a György-templom árnyékában ott hűsölt egy tűzpirosra lakkozott, felségjel nélküli személygépkocsi. Közelebbről szemügyre véve, mindössze a keréktárcsákon és belül, a kormányoszlopon a Wartburg-kocsikról is közismert eisenachi városcímer utalt a jármű eredetére. A takarékos berendezésű műszerfalról szinte csak annyit tudtunk leolvasni, hogy alig léte túl a tízezer kilométert. Az ötajtós karosszéria sok ismert európai modell vonásait ötvözte, elegánsan. Ám minden szónál többet ér a látvány: ítéljék meg olvasóink, a hazai sajtóban először látható képekről, vajon el tudnák-e képzelni ezt, vagy egy hasonló karosszériát egy jó VW-motorral, magyar utakon tömegesen, forintért.
Még semmi sem biztos
Úgy gondoljuk, egy nyaralás során ennyi információ is elégséges, annál is inkább, mert az elmúlt évek hosszú-hosszú sikertelen próbálkozásai oly óvatossá tették az autógyáriakat, hogy pontosabb előrejelzést tőlük lehetetlen szerezni. Eisenach mellett, Stedtfeldnél mindenesetre szorgalmasan dolgoznak az építőmunkások, az üzemépületek, a Wartburg-gyár csarnokai lassan kúsznak a völgy belseje felé. Tőlük alig néhány kilométerre a két Németország közti határ. A Wartburg-Volkswagen-kooperáció mindenesetre átlép ezen a határon. Hogy pontosan mikor lesz ebből személyautó és mikor vehetünk belőle, az még nyitott kérdés. Nem az egyetlen a hazai személygépkocsi-ellátás történetében.
Addig pedig mit tehetünk mást, mint kerülgetjük az autópályán a Trabantokat és az övékkel együtt szívjuk a Wartburg-motorok gázait.
Kép és szöveg: Dusza András
