Tragikusan emelkedett a személyi sérüléssel járó közúti közlekedési balesetek és áldozatok száma hazánkban, minden eddiginél vigasztalanabb a közlekedésbiztonsági helyzetkép Budapesten. Csupán az első félévben 2459 személyi sérülést okozó – köztük százharminchárom emberéletet kioltó – baleset történt a fővárosi utcákon. A halálos áldozatok száma huszonnyolccal, a súlyos sérülteké kétszázharminchárommal, míg a könnyen sérülteké száznegyvennéggyel volt több, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Mit várhatunk a hatóságtól, és mit kell tenniük az autósoknak-motorosoknak, hogy javuljon a helyzet? – kérdeztük dr. Hodula Attila rendőr alezredestől, a BRFK Közlekedésrendészete vezetőjétől, aki egyben a Fővárosi Közlekedésbiztonsági Tanács ügyvezető elnöki tisztét is betölti.
– Mi az oka annak, hogy ilyen megdöbbentően magas nálunk a halálos balesetek, a gyermekeket, gyalogosokat, a segédmotoros kerékpárokat ért balesetek részaránya?
– A balesetek döntő többsége emberi magatartási hibákra, gyakran a közlekedési szabályok tudatos megszegésére vezethető vissza. Több az ittas vezető, a gyorshajtó és a tilos jelzésen áthaladó. Tény, hogy a közúti forgalom ellenőrzése még mindig nem elég hatékony, s a közlekedési szabályok megtartását célzó intézkedéseink sem mindig kellően következetesek és szigorúak.
– A mindennapi életben szemünk előtt zajlanak a durva szabályszegések, és előfordulnak olyan balesetek (egyikét-másikát a kifejlődése pillanatától a bekövetkezéséig nyomon követhetjük), amelyek meggyőződésünk szerint távolról sem véletlenek. Sőt, hogy az események láncolatának éppen a baleset a végkifejlődése, nos, éppenséggel azt kell tekintetnünk törvényszerűnek. Miért nincs több rendőr az utakon?
A közvéleményt már elég sokféle forrásból tájékoztatták: minden negyedi közlekedési rendőr hiányzik az utcáról. Ennek több oka van. Az elmúlt másfél évben nagyon sok bírálat érte a rendőrség munkáját. Aggasztónak ítélték – és ítélik ma is –, hogy a közlekedési bűncselekmények és balesetek számottevő növekedésével szemben csökkent, erőtlenebbé vált a rendőri intézkedések száma, mindenekelőtt azért, mert a sajtónyilvánosság, az éles társadalmi kritika és nem egy esetben a katonai ügyészi eljárások hatására a rendőri állomány egy része elbizonytalanodott. Aligha vitatható, hogy ez a visszafogottság és rendőri passzivitás is hozzájárult a közrend, a közbiztonság és alapvetően a közlekedésbiztonság romlásához. De ezen a mélyponton, úgy vélem, már túljutottunk. Ami pedig a gyakorta balesetező autósok kirívó szerepléseinek elítélését illeti, azt hiszem, közös nevezőn vagyunk. Mert jóllehet igazán sok, jó szándékú hazai törekvés is szerephez juthatott már a gépjárművezetők továbbképzésére, ez még mindig kevés. Még sokoldalúbb, jobb hatásfokú elméleti és vezetési ismeretek elsajátítását kínáló hazai autós mesteriskolákra, vezetés-módszertani továbbképzést nyújtó tanfolyamokra (akár a meglévő iskolák keretein belül) lenne szükség.
– Mind több korszerű, megjelenésében is impozáns jármű birtokába jut újabban a rendőrség, miért nem igazán vonzó mégsem ez a pálya?
– Eddig – mint mindenki más ezekben a hetekben-hónapokban – a rendőrség is kereste a helyét a saját posztján, a szűkebb vagy szélesebb hatáskörű beosztásában. Meggyőződésem, hogy kezd magára találni a közlekedésrendészeti csapat. Míg tavaly a második félévben alig jelentkezett valaki hozzánk, idén már egyre többen jönnek e hivatást választók ilyen szolgálattételre. Ám az igazsághoz tartozik az is, hogy négy-öt, sokoldalú ismereteket nyújtó tanulóév előzi meg minden pályaválasztó rendőr esetében azt az ünnepélyes pillanatot, amikor teljes biztonsággal és „felkent” közlekedési rendőrként először, önállóan szolgálatba léphet. Hazánknak jól felkészült, profi módon intézkedő rendőrségre, így közlekedési rendőrökre van szüksége, akik minden körülmények között szakszerűen, humánusan járnak el. Azt szeretnénk, ha az emberek nem a büntető-ellenőrző hatóságot, hanem a közlekedést segítő szakembert látnák bennük és ezt tükrözné közmegelégedésre mindenütt a tevékenységünk. De a témához tartozik az is, hogy a baleset helyzet drámai alakulását csakis közakarattal, ugyanakkor a közvélemény által is igényelt határozott cselekvéssel és intézkedésekkel lehet megváltoztatni. Az autó nem „fegyver”, ezért nem tűrhető el, hogy egyesek – esetlen éppen a rangosabb márka révén – az autós elit kiválasztottjainak érezvén magukat, felelőtlenül látványos manőverezéseikkel veszélyeztessék mások életét, testi épségét. Immár a mi Budapestünk is eljutott oda, ahová a fejlett motorizációjú országok fővárosainak legtöbbje, ahol mind jobban növekszik a mobilitásra törekvés, de ugyanígy nő az ott élő emberel ellenérzése a motorizációs ártalmakkal, zajjal és környezetszennyezéssel szemben.
– Az FKBT ügyvezető elnökeként milyen feladatokra hívná fel a figyelmet?
– A fővárosi baleset-megelőzési propagandamunka, mint elnevezése is mutatja, a főváros területére vonatkozik. Kiterjed az általános tájékoztatásra, immár korszerűsített, gazdagabb tartalommal a közlekedésoktatásra, illetve továbbképzésre is. Külön foglalkozunk a gyermekekkel, iskolásokkal, járművezetőkkel. Mindemellett az FKBT tudományos bizottsága felmérő, értékelő témákat dolgoz fel különféle szakcsoportoknak. Külön, kiemelt feladatként kezeljük a fővárosi közlekedési szokásjellemzők vizsgálatát. Ennek ismertében lehet csak a forgalmat vagy akár a tömegközlekedést fejleszteni. Ezzel a témával foglalkozik az Út- Forgalomtechnikai Bizottság, s külön kiterjed a figyelmük az idősek, a gyermekek, a gyengén látók és a mozgássérültek közlekedésiszokás-jellemzőinek elemzésére. Az FKBT a legfontosabbnak az ifjúság közlekedésre nevelését tartja. Ezzel kapcsolatban érezzük legfájóbbnak, hogy anyagi lehetőségeink korlátozottak. Évek óta küszködünk például az iskolai szakreferensképzés megszervezésével, s nem rajtunk múlott, hogy mind ez ideig kevés sikerrel.
– Van-e kiút a fővárosi csődtömegből, ahol ma úgy tűnik, minden volánforgató úgy vezet, parkol és veszélyeztet, ahogy neki tetszik?
– A drámainak is méltán nevezhető helyzet feloldása okkal foglalkoztatja a közvéleményt. Rendőreinktől megköveteljük, hogy legyenek nagyon türelmesek a közlekedőkkel szemben, mindig törvényesen, szakszerűen és kulturáltan intézkedjenek, a kisebb súlyú szabálysértéseket pedig – ha így látják jónak – helyszíni figyelmeztetéssel zárják. De megköveteljük tőlük azt is, hogy a közlekedési szabályok szándékos megszegőit szigorúan vonják felelősségre. Velük szemben következetesen, határozottan lépjenek fel és a törvény teljes szigorát (jelentős pénzbírságot, a gépjármű-vezetői engedély bevonását) alkalmazzák. Ezzel kell számolniuk e perctől kezdve az ittas vezetőknek, a gyorshajtóknak, az előzési és elsőbbségi szabályokat durván megsértőknek, a tilos jelzésen áthaladóknak. És éppen a közhangulat parancsára ugyanilyen szigorral járunk el azokkal szemben, akik engedély nélkül vezetnek, a buszsávban poroszkálnak, a forgalmi sávokat öncélúan váltogatva másokat veszélyeztető módon manővereznek, másodikként, vagy a forgalmat bármilyen módon akadályozva öncélúan, tilosban parkolnak.
***
Nem tudom, kit nyugtat meg és ki marad szkeptikus e nyilatkozat olvasása után. Mi (és nem csak „hivatásból”) bizakodunk, hogy minden jobb lesz, de ma még nincs okunk derűre. Már tudjuk, hogy néhány hét múlva minden eddiginél több emberi tragédiával járjuk a magunk mögött hagyott közlekedésbiztonsági évet. Elképesztően magas a durva vétségek miatt bevont jogosítványok, közúti közlekedési balesetek, az egyszerű és összetett szabálysértések száma. Durvák, agresszívek, roppant türelmetlenek vagyunk egymással szemben. És éppen ez a mentalitás a legtöbb rossz szülője útjainkon.
Almássy Tibor
Gönczi Béla rajza
