– Még két decit!
És a csapos szolgálatra készen méri a rizlinget a pult előtt álló bőrmellényes motorosnak, aki még annyi fáradtságot sem vesz magának, hogy az áruló jelet, a motort a szomszédos mellékutcában hagyja.
– Gyere, szaki, igyunk egy kisfröccsöt!
Ez a barátságos meghívás már nem egy közlekedési balesetnek volt indítóoka, mert a „szaki” nem tudott ellenállni. Ezekről a kisfröccsökről és a kétdecikről lesz most szó ebben a riportban.

A rendőrség oldalkocsis motorosai éjjel-nappal ellenőrzik a nagyváros megnövekedett forgalmát; vigyáznak a gyalogjárók testi épségére, óvják a balesettől a nép vagyonát képező járműveket.
Noha késő este csökken a forgalom, akkor is akad munkájuk. Főként azokat a járművezetőket ellenőrzik, akik, felrúgva az írott törvényt, szeszesitalt fogyasztanak vezetés közben, amivel nemcsak maguk és a családjuk ellen követnek el súlyos bűnt, hanem valamennyiünk életét is veszélyeztetik. Az elmúlt napok egyikén részt vettünk egy ilyen éjszakai ellenőrzésen.
– Bár hűvös az este – mondja a kocsinkat vezető őrmester elvtárs – mégis azt ajánlom, menjünk fel a Várba. Újabban sokan „odaszoktak”.
A Vár egyik csendes utcájában halk zene szűrődik ki az espresso neonfényes ajtaja mögül, amely előtt két autó áll.
– Itt ugyan nem lesz sok dolgunk, mert ilyen helyen inkább csak feketét fogyasztanak – állapítja meg a rendőrőrmester. Valóban igaza lett, a leheletpróbák is ezt bizonyítják.
– Ravaszak az ilyenfajta, italos emberek – folytatja vezetőnk. – Ma már nem állítják járművüket a söntés ajtajába, hanem 50-100 méterre hagyják azt. Node már ezt mi is tudjuk.
A volt Ruszwurm-cukrászda mellett van egy kis italbolt, amely előtt sötétszínű Pobjeda áll. Soffőrje éppen magasra tartott söröskorsóval áll szaktársai körében, amikor a helyiségbe lépünk. Ennek a gépkocsivezetőnek rosszulsikerült estét okozott ez a félig ürített korsó…

Škodánk lassan a Kis Royal étterem elé gurul, ahol egy nagyhűtőbordás BMW-motor várja a gazdáját. – Valamelyik „gyors” emberé lesz ez a jószág – állapítja meg az őrmester elvtárs. – No, majd mindjárt megkeressük. – Amint indulna a vendéglőbe, újabb 500-as BMW érkezik a bejárathoz. A motor csak akkor veszi észre a rendőrt, amikor együtt lépnek a helyiségbe. Pillanatok alatt felismeri a helyzetet, mert jó hangosan egy pohár szódavizet kér. Ezt azonban csak később ihatja meg, mert előbb a rendőr udvarias felhívására az utcán leheletpróbán kell átesnie.
– Mennyi ivott? – kérdezte az őrmester elvtárs.
Némi szünet.
– Csak két deci bort.
Az igazoltatás után a rendőr magához veszi a motoros jogosítványát és az időközben előkerült másik BMW-s leheletpróbája után – amelyből kiderül, hogy ez a motoros (az egyik fővárosi sportegyesület versenyzője) nem ivott – a „kétdecissel” elindulnak a Zrínyi-utcába, hogy a Harger-készülékkel ellenőrizzék a leheletpróbát.
Élénk kép fogadja a belépt abban a szobában, ahol a Harger-próbákat végzik a rendőr elvtársak. A kémcsőbe töltött lilás folyadékot megmutatják Ökrös Ferenc kövezőnek is, aki a Kis Royalban az alibiszódavizet rendelte. – Nézze meg, milyen sötét színe van ennek a folyadéknak. Ha nem ivott, akkor nem változtatja meg a színét. No, most fújja fel ezt a gumilabdát. – Néhány erőteljes fújás után meghasasodik a futballbelső, amelyet azután a vizsgálatot végző rendőr ügyes mozdulattal ráerősít a kémcső nyakára. Mindenki élénk figyelemmel kíséri a bugyborékoló folyadékot, amely lassan veszít a színéből és mire a labda kiürül, a leülepedett vegyszer sárgaszínűvé válik. Nincs vita. A leheletpróba helyes volt, Ökrös Ferenc valóban szeszt fogyasztott. Két deci bort be is ismert…

Újabb és újabb előállítások követik egymást. Willems Tibor, okleveles geológus, nős, két gyermek apja, 125-ös Csepeljén kerül ide: nála ugyancsak megsárgul a megfestett kénsav. Schvábl Lajos, a Csepel Autógyár esztergályosa a 22 órai műszakváltás után felült 100-as Csepeljére, hogy mielőbb otthon legyen családjánál. De útközben – saját bevallása szerint – „csak egy kisfröccsöt” ivott. A Harger citromsárgát jelez. A hosszú gyakorlat alapján feltételezhető, hogy Schvábl nem egy, hanem néhány kisfröccsöt hajtott le. Nem mindennapi Svébis István esete, aki a Pestmegyei Borforgalmi pincemestere. Svébis mindössze egy kupica meggylikőrt ismert el, de a Harger kénsava kanárisárga volt. Azt állítja, hogy egész nap óriáshordókat takarított és töltött fel s ettől még a ruhája is szeszes. A vitát a későbbi véralkohol-vizsgálat fogja majd tisztázni.

*

Szomorú, hogy még most is, amikor a Béke Világtanács százmilliók nevében éppen hazánkban tartja ülését, amelyek a világ népeinek boldogabb életéről, a békéről tanácskoznak, az emberiséget fenyegető háború ellen harcolnak, akkor akadnak egyesek, akik megfeledkeznek emberi méltóságukról, járművezetés közben alkoholt isznak és ezzel a figyelmezetlenségükkel, könnyelműségükkel – a szesz hatása alatt – a pusztulás eszközeivé és egyben áldozataivá válnak.

Rózsa György