K e d v e s b a r á t o m !
Mint hozzám intézett leveledben írtad, kocsit akarsz venni és megkérsz, hogy – mivel most már egy éven túl szabad az adás-vétel – nézzek körül az eladásra váró használt autók dzsungeljében. Kérésednek eleget tettem, s most nyilvánosan adom meg a választ a látottakról.
Újságból kivágott apróhirdetésekkel felszerelve nyakamba vettem a várost.
A Váci út elején „igényes vevőnek” kínáltak egy Škoda 1100-ast. Először szabódtam, hogy megnézzem-e, mert nem tudtam eldönteni, hogy az igényesek táborába tartozol-e, vagy sem. A megadott címen egy kétajtós piros Škoda fogadott, gondosan karbantartva. Elsőnek az eladás okáról érdeklődtem. – „Túladok rajta fájó szívvel, mert már sokan érdeklődtek, hogy miből vettem a kocsit. Ami biztos, az biztos.” – közölte gazdája. Mellesleg hadirokkant kisiparos az illető.
A továbbiakban közölte, hogy bizalommal van irántam, mert látja, hogy nem vagyok autóügynök. Úgy látszik, mert dívik ez a kis munkával jó jövedelmet hozó, ellenőrizhetetlen foglalkozási ág.
A kocsi motorja könnyen indult, nem füstölt, futószerkezete nem kotyogott. Kárpitozása is rendben volt, látni lehetett, hogy gazdája valóban gondját viselte kocsijának. Rendszeresen vitte szerviszbe, és ilyenkor még külön is adott a szerelőnek, hogy időben sorra kerüljön és lelkiismeretesen dolgozzék. (Elég baj, hogy ez a baksis-szellem kezd eluralkodni az autószakmában!)
Tettem a kocsival egy kört, miközben gazdája udvariasan felajánlotta, hogy elvisz a kamaraerdői emelkedőre is. Búcsúzóul közölte az eladási árat: annak ellenére, hogy 48 000-ért vette, 45 000 forintért odaadja. Megköszöntem a szíves kocsibemutatót, és mentem a következő címre.
*
Ez már érdekesebb volt. A Majakovszkij utca elején egy udvarban akadtam rá a „generáljavítottnak” és „prímának” hirdetett Mercedes 1700-asra. A szakszerű felvilágosítás szerint a kocsit most generálozták 22 000 forintért. Fényesre volt glancolva, belül is aránylag szépnek látszott, és két pótgumi szerénykedett a hátsó traktuson. Aki kínálta, nem az igazi gazdája, mert a valódi tulajdonosa Győr környékén lakik, és a kocsi árán mást akar venni. Sokan nézték már a »Mercit” – mondotta a pesti megbízott –, s ha kormoly a szándékom, már 32-33 ezerért meg is kaphatom. A sors úgy adta, hogy még aznap beszélhettem a kocsi Győr mellett lakó gazdájával, aki „csak” 27 000-et kért, és „csak” akkor ragaszkodik a 32 000-hez, ha a pótalkatrészeket is hozzáadja. Nem mondom, valóban szerény ember a pesti jó barát, aki csak pár ezret akar keresni – különösebb munka nélkül –, hogy vidéki ismerőse kocsijának költséget és fáradságot nem kímélve eladhassa. A jelek szerint csakugyan fellendülőben van az ilyen önzetlenül közvetítő „jóbarátok” céhe.
*
Egy kis felfrissülésre kiruccantam az Autóker Jász utcai telepére. Autóeladók és vásárlók népes csoportja fogadott. A „sztár” címet aznap egy 3000 kilométert futott Wartburg birtokolta, csekély 23 400 forintért. Gazdája lottón nyerte, és most egy közbejö9tt karambol után igyekezett túladni rajta. Üvegei összetörve, a jobb sárhányója leszakadva, teteje behorpadva, a karosszéria elhúzódva. Annak ellenére, hogy az új tulajdonos saját kerekein, tulajdon motorjával „robogott” el vele, még sok-sok munka vár rá, míg azt helyrepofozza.
A Wartburg mellett egy kis DKW szerénykedett. Szélvédő üvegén ott virított a 14 400 forintos eladási át és az új tulajdonos neve.
Az udvaron több Mercedes 1700-assal is találkoztam 15 000 forint körüli árban. Akadt köztük négyajtós, külsőre egészen jó arcú jármű is. Csakhogy mi van a motorjában belül, azt legfeljebb az előző tulajdonosa tudná megmondani.
Láttam még Tartaplánokat 17 200 és 17 800 forintért; a sarokban megbújt egy lestrapált Opel-Olympia taxi, 13 200 forintért, a sorból kilógott egy 1500-as Fiat csekély 11 200 forintért… És sorolhatnám a legkülönbözőbb korú, típusú, külsejű és áru autók hosszú listáját. De aki szeret „kosárban szervírozott” autót, az is élhet a szenvedélyének, mert karambolozott, szögletes Škodákat 9600-ért, vagy 12 000-éert is meg lehet szerezni. Sőt, meg is vették.
Majd elfelejtettem: ezekhez az árakhoz még jön 17,7%, majd 3% kezelési költség. Mint máshol, itt is akad „lesipuskás”. Reggelenként bejön a telepre nézelődni, majd halkan leszólítja, akit komoly vevőnek néz, hogy itt áll az utcában a kocsija, eladná kedvező áron. A leleményes ember így azután megspórolja még az apróhirdetés árát is.
A szórakozáson kívül igen hasznos volt ez a kis látogatás, mert most legalább tudom, mihez tartsam magam, legyen fogalmam az „igényes” és „tip-top” szavak jelentőségéről.
*
Ebéd után a Gerlóczy utcában egy Steyr 55-öst kerestem fel. A bogárhátú kocsin nem igen látszott a 20 év, mert gazdája igyekezett kulturált külsőt adni a meglett korú járműnek. Mindent megtett, hogy a kocsi ne hagyja cserben az országúton, de most ő hagyja cserben, mert újat akar venni, s az a 23 000 forint hiányzik, amit kér érte.
Még elmentem egy „nagyon igényes” vevő számára hirdetett Olympiát is megnézni. Sejtelmeim szerint már többször körülfuthatta az Egyenlítőt taxi-korában valahol az Alföldön. Mostani tulajdonosa úgy kozmetikázta ki, mint ahogy a koros műlovarnők szokták magukat a búcsúelőadáson. Mikor közöltem gyanumat a kocsi állapotáról és életkoráról, érezhetően neheztelt rám, mert kifogásolni mertem, hogy miért csalogatja „igényes” jelzővel a vevőket. Sértődöttem adta a rövid, de annál velősebb választ. – Kérem, van, aki ilyen kocsit igényel. („Eszi, nem eszi, – nem kap mást.”)
*
Egyelőre ezt írhatom Neked. Fentieken kívül is sok használt kocsi került utamba, mely kellő gondozással sokáig szolgálhatja még gazdáját. Búcsúzóul ajánlom, gyere fel személyesen, s együtt nézzük meg a kocsikat, mert lehet, ami neked megfelel, az nekem nem, s amit „tip-top” jelzővel hirdetnek, az nekem még egy rossz riport megírásához sem ad tippet.
Barátod: Tamás György
