A teher- és személyszállító autók, a városi és távolsági autóbuszok vezetői napról-napra jobb eredményeket érnek el az anyagmegtakarításért folyó harcban. A megtakarítási százalékok magas számai mögött szívós és kitartó munkát találunk.
Gépkocsivezetőink magukévá tették a Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusán kitűzött egyik döntő feladatot: az anyagmegtakarítás fokozását.
A Szovjetunió élenjáró gépkocsivezetőinek kocsikezelési és vezetési módszereit ismerve, ezeknek felhasználásával a mi gépkocsivezetőink is fokozzák üzemanyagmegtakarítási eredményeiket. A két főtétel: a gépkocsi megfelelő műszaki állapota és a körültekintő vezetés – biztosítja a sikert.
Ezeknek a szempontoknak állandó szem előtt tartásával érte el Jakov Ivanovics Titov sztahanovista gépkocsivezető ma már közismert eredményeit. Titov 1934 óta majdnem minden évet a kormánykerék mellett töltött el. Hosszú évek tapasztalataiból alakította ki munkamódszerét, melynek helyességét számok bizonyítják. Az ő kezdeményezésére a moszkvai városi személy- és áruszállítási igazgatóság 2156 gépkocsivezetője vállalt kötelezettséget a télen a nyári normák alkalmazására. Ennek egyik eredménye az volt, hogy az I. számú autóbusztelep gépkocsivezetői 1949-50. telén 135.827 liter benzint és 74.325 liter nyersolajat takarítottak meg.
A legjobb gépkocsivezetők tapasztalata azt mutatja, hogy a jó eredmények elérése gondos, mindennapos munkát igényel. A benzinmegtakarítás módszereiben nincs semmiféle különös „titok”, vagy olyan feladat, amelyet bármelyik gépkocsivezető ne tudna megoldani. A gépkocsivezetőnek tanulmányoznia kell gépkocsiját, el kell sajátítania az élenjáró módszereket, növelnie kell szakképzettségét, megfigyelő és kezdeményező képességét.
A legkülönbözőbb állapotban lévő és egymásról eltérő műszaki rendszeren felépült gépkocsiknál egyaránt el lehet érni példamutató eredményeket.
Tudjuk, sokan idegenkednek attól, hogy „mások” beleszóljanak az ő egyéni vezetési módszereibe. De ma már számosan veszik át az élenjárók tapasztalatait. Egyre erősödik azoknak a tábora, akik a gondjaikra bízott gépkocsit sajátjuknak érzik és mind maguk, mint a népgazdaság érdekében nagy súlyt helyeznek az üzemköltségek csökkentésére.
Futó Sándor és Kozma László gépkocsivezetők 1100-as Fiatja 13 évvel ezelőtt kerül a forgalomba. Ez azonban nem zárta ki, hogy a gondos gépkocsivezetők ne tudnának üzemanyagot megtakarítani. Tizenkét literes benzinfogyasztás helyett 8,5-9 liter üzemanyagra van szüksége a kocsinak. Mint váltótársak, mind a ketten vigyáznak arra, hogy ez a fogyasztás semmiképpen ne emelkedjék, hanem inkább még a mostaninál is kevesebb legyen. Szívatót bizony nem használnak. Futó szaktárs nem rest, kiszáll a gépkocsiból és hideg időben a szívócső befogásával könnyíti meg a motor beindítását. Különösen vigyáznak arra, hogy gépkocsijukat kellő időben maguk javítsák. De ha műhelybe kerül a kocsi, a szerelők is elismerik, hogy az ő Fiatjukon a gondos kezelés eredményeképpen nem mutatkoznak az évek nyomai. Mindketten örömmel látják, hogy az Autótaxi fiataljai lelkesen csatlakoznak a takarékossági mozgalomhoz és meg vannak győződve arról, hogy a jövőben újabb eredmények fognak születni.
Másodpercnyi pontossággal érkezik a végállomásra a GF-613-as „Ikarus 30”. Vezetője, Petró János azonban nemcsak a menetidő pontos betartásáról híres, hanem többszörös újító, aki élenjár az üzemanyagmegtakarítás terén is. Kocsijával a városi forgalomban közlekedik és megdöntve azokat az érveket, melyek szerint városi forgalomban csak kevés üzemanyagot lehet megtakarítani, a téli hónapok alatt 41%-os csökkentést ért el. Ez a szám nem a véletlen műve, hanem a gondos kocsikezelés és gazdaságos vezetés eredménye. Petró János megfigyelése szerint autóbuszának motorja 1300-1700 fordulatszám között dolgozik a leggazdaságosabban és mindenkor igyekszik ezt meg is tartani. Bármelyik végállomásra érkezik, első dolga, hogy átvizsgálja kocsiját, ellenőrzi az olajszintet, a hűtővizet. Petró szaktárs eredményesen adja át munkamódszereit. Így érte el, hogy az ő útmutatásai alapján Balogh I. István gépkocsivezető is kevesebb üzemanyagot fogyasztott.
Több mint 80.000 km-t teljesített, sokszor nehéz terepen, teljes terheléssel ifj. Kocsis István, a Teherfuvar ZISZ 150-es típusú gépkocsiján. Bebizonyította, hogy a kocsi gondos kezelése kedvezőtlen körülmények között is eredménnyel jár. Télen is meg tudja takarítani a kocsi részére kiadott üzemanyagnak 20-27%-át. Pontosan vezeti üzemanyagnyilvántartási könyvét, hiszen enélkül az esetleges túlfogyasztást csak későn vehetné észre. Ez természetesen nem minden, ezenkívül még sok teendő van a kocsi körül. Ha vidéki útján a hőmérséklet megkívánja, éjszakára kiszereli az akkumulátort, meleg helyre viszi s ezzel is megkönnyíti a reggeli indítást. Rövid leálláskor bizony gyakran saját bundáját teríti a gépháztetőre. Gépkocsija egész télen a szabadban tárol, de az indításnál nincs különösebb gondja. A ZISZ motorjának ütemes hangja bizonyítja, hogy gondos kezelés mellett a nagy hideg sem legyőzhetetlen akadály.
A MÁVAUT gépkocsivezetői közül az üzemanyagmegtakarításban élenjárók közül elsőnek Kovács Levente, négyszeres sztahanovistával, két sztahanovista jelvény büszke tulajdonosával beszélgettünk. Most is munka közben találtuk; Csikós János szerelővel együtt vizsgálták a szétszedett autóbusz-motort. Javítanivaló mindig akad a kocsin, amely főjavítás nélkül 8000 km hijján 400.000 km-t teljesített. Ilyen eredményt valóban csak nagy szaktudással és gondos vezetéssel lehet elérni. Ki is használ minden olyan lehetőséget, mely a motor kímélését és ezáltal az üzemanyag-szükséglet csökkentését eredményezi. Váltótársa, Gál szaktárs, aki ugyancsak négyszeres sztahanovista, ugyanazokat a technikai szabályokat alkalmazza és így közös munkájuk hozta létre kimagasló eredményeiket. Társa most Miskolcon adja át tapasztalatait, további sikerek elérése érdekében.
Zsengellér József eredményei nem maradtak az előbbiekétől. Az az autóbusz, melyet ő vezet, nem sok munkát ad a műhely dolgozóinak. A gépkocsivezető gondossága, körültekintése mindenre kiterjed. Szoros fékekkel nem közlekedik, de akkor sem indul el kocsijával, ha a kerékagyak csapágyai kopottak. Amikor szolgálatteljesítés közben néhány perc megállása van, ezt arra használja ki, hogy a kocsi szerkezetét felülvizsgálja. De ha mégis szükséges valami olyan munka elvégzése, melyet csak a műhely segítségével lehet megoldani, ennél a javításnál ő is részt vesz. Képünkön Kiss Gyula szerelővel látjuk, amint az egyik fék körüli javítást beszéli meg.
Kuti János autóbuszvezető ugyancsak a MÁVAUT dolgozója. Tőle is megkérdezzük, milyen módszerrel éri el nagyszerű teljesítményeit, jelentős üzemanyagmegtakarítási eredményeit. – Nincs abban semmi ördöngősség, lelkiismeretesen, gondosan kell a gépkocsit vezetni és kezelni – halljuk az alapvető feltételeket. – A gépkocsivezető figyelmének mindenre ki kell terjedni, ellenőrizni kell a gyújtást, a szelepeket, a hűtés szerveit és nem utolsósorban a gumiabroncsok légnyomását. Ezt az utóbbit olyan gyakorlottan végzi, hogy bár műszert is használ, a kalapácsütés hangjára is meg tudja állapítani a szaktársai szerint – egy fél légkör különbséggel az abroncsok légnyomását. Mindazok, akikkel most beszéltünk, legfontosabbnak tartják azt, hogy a gépkocsivezető szeresse kocsiját. Ezenkívül mindannyiuknak van valami sajátos munkamódszere, melyet igyekeznek munkatársaiknak átadni és valamennyien azért harcolnak, hogy népgazdaságunknak többet tudjanak megtakarítani. Állandóan fejlesztik műszaki tudásukat, még jobban meg akarják ismerni a rájukbízott gépkocsit, hogy eddigi eredményeiket is túlszárnyalhassák.
