A fiatalember bedöntött felsőtesttel, szép ívben vette a kanyart. Korcsolyája csillogott a tükörsima jégen. A közönség lelkesen figyelte a produkciót, ritka látvány korcsolyázó az autópiacon. A többiek, a néző eladók, vásárlók, bámészkodók sok százan aszfalthoz idomított cipőben igyekeztek talpon maradni a hideg szélben.
A felfagyott autóparkoló csúcsforgalmat bonyolított le. Harminchárom forintért bárki becsúszhatott kocsijával, úgy látszik, a helypénzből nem futotta a Fővárosi Csarnok és Piac Igazgatóságnak, hogy gondoskodjék a sózásról.
Pedig a Dobi István úti használtautó-piac üzemeltetői megsejthették volna, hogy a cudar időben nagy forgalmuk lesz. Ez volt az utolsó vasárnap. Három nappal korábban született meg a minisztertanácsi határozat, amely korlátozza a használt autók adásvételét, de ekkor még nem jelent meg az a rendelet, amely törvénnyé teszi a döntést.
Különleges volt ez a köztes időpont, sokan jöttek el, hogy túladjanak csecsemőkorú autójukon. Ilyen sok „Z”-vel és „P”-vel kezdődő rendszámot nemigen láthatott együtt a piac közönsége.

Az ekkor még csak várt rendeletről annyit mindenki tudott, hogy korlátozza a háromévesnél fiatalabb autók értékesítését. A kocsikat – ha nem közvetlen hozzátartozó kapja ajándékba vagy pénzért – csak az erre kijelölt vállalatoknak, szövetkezeteknek szabad eladni, illetve e vállalatok közvetítésével. Az új kocsikat igénylőknek pedig 50 százalék előleget kell befizetniük. Még azoknak is, akiknek 1980-ra vagy későbbre érvényes visszaigazolásuk van.
Ennyit tudtak a piac látogatói. És azt is, hogy az új előírások nagy változásokat hoznak autóárügyben a szabadpiacon.
A „PH” rendszámos Trabant 70 ezerért várt vevőre, egy másikat, „PI” kezdőbetűkkel talán egyenesen a Merkur-telepről érkezett, 76 ezer forintért kínált a gazdája, miközben szeme sem rebbent.
A vevők valahogy hiányoztak. Vagy a makacsul magasan tartott árak riasztották el őket.
„Várom a következő autót, azért adom el ezt” – magyarázta az 1300-as Lada gazdája, 93 ezer forintot kért a két és fél éves autóért. A vevőjelölt a rendeletre hivatkozott: „nemsokára nyolcvanezret sem kap érte…”
„Kiutalásom van eladó” – ezt már a mellette álló autó gazdája mondta. Az idei kiutalásokból nagy a kínálat, de sokan húzódoznak a vásártól, ki tudja, hogy lehet majd átvenni az autót. A másnapra szóló kiutalás, az más. Ilyet is árulnak, 145 ezerbe kerül a holnapi 1500-as Lada.

„Uram, ne bízzon annyira az olcsó vásárlásban. Mert mi lesz, ha kijön a rendelet? Mi megegyezünk, hogy a Merkurnak bevitt autómat maga kapja meg. Persze, nem ingyen. De aztán csodálkozhat, ha már nem ugyanezekkel a príma gumikkal, svéd akkumulátorral kapja meg. Jobban jár, ha most veszi meg, amíg lehet” – kapacitálta az ingadozó vásárlót a „PI” rendszámos 1600-as Lada tulajdonosa.

Máshol valaki azt ajánlotta, hogy ne írassák át az autót, elmegy három évig a tulajdonos nevén. „Majd adok egy írást, hogyha baleset van, minden felelősség az enyém” – ismertette tervét a vásárló. „Veszélyes játék – szólt közbe a jogi ügyekben járatos férfi – nagyon sok bonyodalmat vesznek a nyakukba, nem éri meg.”
„Lehet, hogy most kitoltak a nepperekkel – dohogott a fiatalasszony a jégen imbolyogva –, de november végéig nem lesz harmincezrem, hogy befizessem a Merkurnak.”
„Én csak nézelődni jöttem – mosolyog a társaság közepén élénken mutogató férfi –, nemsokára hároméves a kocsim. Ahogy látom, a vizsga után az új áráért eladhatom majd. Értékesebbek lettek a régi autók.”
A „P” rendszámkezdetű kocsik sora körül fagyosabb a hangulat – egy hét alatt durván tízezer forintot vesztettek árukból. Sokan még tartják a régi árat, eredménytelenül.
A rendeletnek már a híre is nagy változásokat hozott a használtautó-piac életében. Még sok a bizonytalankodás, sokan már a leendő kiskaput keresik, nagy buzgalommal.
A jég nem enged, de a piacidő lejárt. A következő vasárnapon újból kinyit majd, de az már más piac lesz. Kevesen sajnálják a régit…

Földvári András
Surányi Péter felvételei