A Neue Zürcher Zeitung munkatársának kérdései és az Audi-NSU fejlesztési főnökének válaszai.

Az autótervezés, az autógyártás időszerű problémáiról folyt a beszélgetés. A válaszadó Ferdinand Piëch, aki ma az Audi-NSU Auto-Union AG elnökségének is tagja, jól ismeri a Volkswagen, valamint a Porsche fejlesztési terveit is. Az interjú, amely néhány hete készült, gyakorlatilag az autóipar majd mindegyik területét érintette, de különös hangsúlyt kaptak a nyersanyagok, az üzemanyagok helyes megválasztásával foglalkozó kutatási eredmények. A jövőt tekintve ezeknél az említett autógyáraknál is olyan álláspont alakult ki, hogy az acélon kívül jobban kell hasznosítani a különböző könnyűfémeket és műanyagokat. Ez a törekvés gazdasági előnyöket is jelenthet mind az autóiparnak, mind az autók gazdáinak, használóinak. Olyan acéllemezekről, olyan fémekről van ugyanis szó, amelyeknek megmunkálása nem okoz különösebb gondot, ugyanakkor a rozsdával szemben ellenállásuk jobb, súlyuk kedvező. Az acélszerkezetek és az újabb műanyagok együttes alkalmazása pedig mind biztonsági, mint tartóssági szempontból új távlatokat nyit meg.

Az autók erőforrására térve, olyan válasz hangzott el, amely ugyan számításba vett sok-sok elgondolást, de változatlanul a benzinnel, illetve gázolajjal működő motorok mellett foglalt állást. Ferdinand Piëch szerint jelenleg nem kínálkozik jobb alternatíva a gépjárművek számára, ezért a konstruktőrök legsürgősebb feladata: elérni az adott hajtóanyagok felhasználásának csökkentését. Ennek érdekében a motortervezők is kísérleteznek további új megoldásokkal, de az autók súlyának és légellenállásának csökkentése talán még gyorsabban és még egyszerűbben vezethet el a kitűzött célokhoz.

A motorfejlesztés elért eredményei közül példaként szerepelt a VW-Golf Diesel típus, amelynek eddigi piaci sikerei azt bizonyították, hogy az autóvásárlók nem riadtak vissza a magasabb vételártól. Tudták, hogy az olcsóbb gázolaj és a ténylegesen kevesebb fogyasztás rövid időn belül egyensúlyba hozza az autófenntartásra, az autózásra fordított költségeket. És itt mindjárt kapcsolódott a kipufogó gázok szénmonoxid-tartalmának problémája, vagyis a környezetvédelem kérdése. Ebben a vonatkozásban mércének tekintik a szigorú amerikai előírásokat, rendeleteket és a fejlesztés során még előnyben részesítik az előkamrás dízelmotorokat. Ugyancsak bíznak a turbótöltésű dízelmotorok jövőjében, mondván, hogy ilyen módon viszonylag kisméretű erőforrásokkal elérhetik a kívánt teljesítményeket. A turbómotorok kedvező termodinamikai jellemzői nagyon csábítóan hatnak a kiskocsik tervezőire, akik ha ügyesen ötvözik a motorikus előnyöket az úgynevezett hosszabb áttétellel – vagyis az eddigitől eltérő arányú sebességváltó-fokozattal –, a fordulatszám-tartományt is célszerűbben, takarékosabban hasznosíthatják. A takarékosság az a módja, amely korábban a nagy sűrítési viszonyokhoz vezetett, már nem járható út. A benzin ólomtetraetil-tartalmát ugyanis csökkenteni kell, ezért a sűrítési, vagyis a kompresszióviszonyt lényegesen mérsékelni fogják.

A mérséklés szó dominál a beszélgetésnek abban a fejezetében is, amely a kocsik súlyával foglalkozik. Itt elsősorban a jobban megfelelő anyagok előállítására, és alkalmazására, mintsem a jól bevált konstrukciós alapok lényeges megváltoztatására kell törekedni. Az aerodinamika területén várható eredmények közismertek – nem is új felfedezésről van szó –, de ezzel kapcsolatban Ferdinand Piëch sem tudott olyat mondani, ami a mai autósokat meglepné. Sőt, az elektronika alkalmazására vonatkozó nézetei sem váratlanok. Fejtegetése szerint az adott szerény lehetőségeket következetesen kell kihasználni, hogy a gyújtás a változó üzemi körülményeknek megfelelően is érzékenyen idomuljon.

Figyelmet érdemel viszont, hogy az elektronikáétól, illetve a megbízhatóbb szenzoroktól, érzékelőktől azt is elvárja: mérjék a tengerszint feletti magasságot, a levegő hőmérsékletét, páratartalmát, és ennek megfelelően szabályozzák mindenkor a motor gyújtó- és porlasztóberendezését, esetleg a benzinbefecskendezést. Arra számít, hogy ha a célnak megfelelő komputer olyan mértékben válik olcsóbbá, mint ahogyan a kezdeti nagyon drága zsebszámológépekből is tömegcikk lehetett, akkor megvalósulhat ez a sokat ígérő terv is. Végül pedig a kocsik tartósságának, futásteljesítményének növeléséről folyt a beszélgetés, 20 éves élettartamot és 300 ezer kilométeres nagyjavítás nélküli autózást sejtetve. Ez a távoli célkitűzés, amelynek eléréséig viszont sok hasznos aprósággal, sok értékes finomítással lehet jobbá tenni az autókat.