A szoba egyik falát híres kollégák fényképei díszítik. Az energikus, középmagas, ötvennél idősebb, szemüveges férfi széles mozdulattal kínál helyet egyszerűen berendezett irodájában. Mit illik még tudni az Európa-szerte ismert Idegsebészeti Tudományos Intézet igazgató-főorvosáról, dr. Zoltán Lászlóról? Kitűnő ismerője az agysebészetnek. Gépkocsit vezet. Több mint 100 ezer kilométert hagyott maga mögött – de még egyetlen betétlapot sem adott le. Nyugodt, higgadt természetű, – ami érhető egy agysebésznél. Csupán akkor emeli hangját, amikor a motorkerékpárokról, illetve a motorosokról esik szó.
– A hozzánk beszállított, közlekedési balesetet szenvedett sérültek közül a legtöbb a motoros – mondja a professzor. – Igaz, motorkerékpárból több fut, mint autóból, de nem is ez az arány szolgál magyarázatul, hanem inkább a járművek kerekeinek száma. Közismert, hogy a négy ponton gördülő autó lényegesen stabilabb, mint a motorkerékpár.
Újabb cigarettára gyújt.
– A felvett adatok alapján megállapítható, hogy három tényező csökkenti a meglevő stabilitást: az alkohol, a gyorshajtás – más szóval a bravúrkeresés – és végül a vigyázatlanság. Mind a három esetben nemcsak maga a motoros kerülhet veszélybe, hanem utasa is, sőt egyidejűleg sérülhet egy másik jármű vezetője, esetleg a közelben tartózkodó gyalogjáró is.
– Az orvos nem ismer reménytelen esetet. Mindent megkísérlünk, hogy szerencsétlenül járt embertársunkat visszaadjuk az életnek. Sajnos, ez nem mindig sikerül maradéktalanul. Nem ritkák a fejsérülésből visszamaradt különböző bénulások, a súlyos beszédhiba, a látási és egyensúlyzavarok, amelyek már nem gyógyíthatók. Különleges motoros-rokkantság a speciális felkarbénulás.
Tételének illusztrálására több kóresetet mond el. Ezek közül nem egy tragédiával fejeződött be. Ilyen volt például a fiatal mérnöknek és menyasszonyának szomorú története. Esküvőjük előtti vasárnap leruccantak a Balaton mellé, megtekinteni azt a villát, ahol majd mézesheteiket töltik. Hazafelé tartottak, amikor 60 körüli tempóban egy eldobott dinnyehéjra futott a Pannónia első kereke. A fiatalember biztos kézzel hozta ismét egyenesbe a végig kerekén maradt, csupán megcsúszott járművet. Ámde a váratlan irányváltoztatás nyomán a mögötte ülő leány olyan szerencsétlenül esett a fejére, hogy az Intézetbe szállítás után néhány órával meghalt.
És mennyi olyan történetet hallottunk, amely örök rokkantsággal végződött!
– Véleményem szerint csökkenteni, méghozzá lényegesen csökkenteni lehetne ezeket a baleseteket, az autósoknál is, a motorosoknál is. Az autósoknál a biztonsági hevederre gondolok, amelynek alkalmazása külföldön mind népszerűbbé válik. Ha például abban a Pobjedában, amelyből a közelmúltban olyan szerencsétlenül esett ki az egyik betegünk, használták volna a biztonsági övet, akkor a három gyereknek most lenne apja.
Szinte lázba jön, amikor az általa „feleslegesnek” tartott motorkerékpárról kezd beszélni.
– Igenis, kötelezővé kellene tenni a bukósisak viselését mind a motorosnak, mind az utasnak. Noha ez még nem védi meg a baleset minden következményétől, de részben megakadályozhatja és enyhítheti a veszedelmes fejsérülést. Arról is tudok – folytatja nagy lendülettel –, hogy egyes motorosok az ilyen, nagyon is egészséges intézkedésben egyéni szabadságuk megsértését látják. Dehát vajon a hatóságok játékos ötlete-e az útkereszteződésekben felállított közlekedési lámpa? Vajon nem az egyén biztonságát szolgálja-e a tilosat jelentő vörös fény? Lámcsak, ez ellen nem ágálnak ezek az értetlen emberek! Hát akkor miért tiltakoznak olyan hevesen a bukósisak ellen? Látnák csak az itt fekvő, szerencsétlenül járt motoros-társaikat, bizonyára egyszer s mindenkorra elmenne a kedvük az esztelen legénykedéstől.
– Angliában, vagy mondjuk Dániában szinte elképzelhetetlen a bukósisak nélküli motoros. Vagy talán az angol vagy a dán ember élete értékesebb, mint a magyaré? Bizonyítható tény, hogy ahol bevezették a bukósisakot, ott szembetűnően javult a fejsérülések aránya.
– Búcsúzóul üzem-e valamit tanár úr az autósoknak és motorosoknak?
Azonnal, úgyszólván gondolkodás nélkül adja a választ.
– Első és egyben a leghasznosabb, amit tanácsolhatok, a KRESZ szigorú betartása. Az utca nem versenypálya. A béna végtag, vagy sérült gerinc túlnagy ár egy esetleges tíz percnyi előnyért. Noha mindenki tudja jól, hogy az alkohol csökkenti a reakcióképességet, mégis akadnak egyes felelőtlen emberek, akik vezetés előtt alkoholt fogyasztanak. És ezektől elvenném a jogosítványt. Ezzel ugyan csökkenne a gépjárművezetők száma, de javulna a baleseti statisztika. És ez is szempont. Méghozzá fontos! És kedvezően változnak a baleseti adatok akkor is, ha mind többen viselnek védőövet, illetve bukósisakot.
Rózsa György
