Az 5-ös Renault, mint alaptípus ma már nem újdonság. Annyira nem, hogy 1972-ben majdnem ez a kocsi nyerte el „Az év autója” címet. A majdnem mindössze 5, azaz öt pont különbséget jelentett akkor. Előtte ugyanis az Audi-80 futott be 114 ponttal, míg a kis Renault 109-et kapott a nemzetközi zsűritől. Igaz, ebbe az eredménybe sokan nem nyugodtak bele. De nem a franciák, hanem az angolok kezdeményeztek külön szavazást. Egy 14 tagú tekintélyes bizottságot felkértek a választásra. Döntésük nyomán „Európa legjobb autója” jelzővel illették a francia minit, amelyet azóta éppen a nyugatnémet Hobby egyik cikke a „minirakéta” jelzővel és az ugyancsak nyugatnémet Mot Auto-Journalnak pedig „a jövő kategóriája” elismeréssel tüntetett ki.

Az egyszerű, ízléses műszerfalon minden jól látható, minden könnyen elérhető, és a kivitel ugyancsak a biztonságot, a kényelmet szolgálja

Ez a jövő pedig éppen a mostani korszak, amikor Európában valóban nagy értéke lett az ilyen kisfogyasztású, biztonságot nyújtó, kényelmes kiskocsiknak. A „minirakéta” viszont már egy harmadik fokozata az R-5 alaptípusának. Olyan változata, amely 1974-ben mutatta meg, hogy mit is tud. Így azután ma már a Renault 5-ös három változata szerepel a skálán. Az újszülött LS variációval e sorok írója nemrég tehetett néhány próbakört a Monthléry pályán. Felidézzük tehát ennek a családnak mindhárom tagját, emlékeztetve arra is, hogy a csinos kis 5-ös típusok mindegyike a szépnek nem, de jónak annál inkább nevezhető R-4 modellt tekinti szerkezeti elődjének.

Igaz, hogy egy ötüléses autónál – még ha csak 730-780 kg is annak önsúlya – nem mindig elég a 220 dm3-es csomagtér, de az ilyen combi-limousine megoldásnál, ahol lehajtható a hátsó ülés támlája, és szinte az egész hátsó rész egy nagy ajtó, nincs gond a rakodással, ha csak ketten utaznak. A rakodótér végül is 580 dm3-re növelhető. (Hátul a padlólemez alatt van a 41 literes tank.)

Az R-5 tervezői megtartották mindazt, ami sikert hozott az 1961 őszén bemutatott R-4 típusnak, de a szögletes dobozból egy nem kevésbé praktikus, megnyerő külsejű kocsit formáztak.
5 L jelzéssel kerültek ki az első kétajtós Renault kiskocsik 845 cm3-es, 36 lóerős, 5500 fordulatú, 8:1 sűrítésű, Solex porlasztós motorral. Ezek a modellek 120 km/óra végsebességet értek el és 29,6 másodperc alatt gyorsultak 0-ról 100 km/ó sebességre.
5 TL típusnak nevezték el a 956 cm3-as – változatlanul 5500 fordulatszámú –, 44 lóerős motorral épített variációt, amelyet ugyancsak Solex porlasztóval szereltek fel, de a sűrítési arányt 9,25:1-re növelték. Ezekkel a módosításokkal 137 km/óra lett a kocsi végsebessége, és ahhoz, hogy álló helyzetből 100-ra gyorsuljon, már csak 21,9 másodpercre volt szükség.

5 LS néven ismerhettük meg a „minirakétát”, a legújabb 5-ös kis Renault kocsit. Ezt már 1289 köbcentiméteres, 6000 fordulatnál 64 DIN lóerőt teljesítő, 9,5:1 sűrítésű, Weber ikerporlasztóval szerelt motor hajtja. Ezt a változatot azok számára készítik, akik szeretnek a kiskocsival is gyorsan menni. Nemcsak a gyári leírás szerint, hanem a mi próbánkkal is igazolható a 155 km/órás csúcs, no meg az, hogy 14,8 mp alatt érhető el vele a 100-as sebesség. És amit igazán becsültünk: gyors tempóval is kitűnő a stabilitása, biztonságos minden kanyar, és megnyugtatóan rövidek a fékutak. Ugyancsak dicsérhető, hogy két utassal, és egy 25 kilós csomaggal még 140-es sebesség tartásakor sem fogyasztott százra számítva 10,2 liternél többet ez a kocsi. A szerényebb változatoknál pedig 6,1-9,3 között mozog az átlagfogyasztás.

Azoknak, akik ismerik a nálunk sem ritka R-4 típust, nem sokat kell mondani az R-5 szerkezeteiről. Itt is a meghajtott elsőtengely mögött látjuk a négyhengeres, vízhűtéses, soros motort, a kerekek itt is torziós rugózásúak. Elöl hosszanti, hátul keresztben elhelyezett torziós rudak csatlakoznak a lengőkarokhoz. Az R-5-ös kocsikon a motorházba kerül a pótkerék, de tárcsaféket csak a TL és LS változatok első kerekek kapnak

Az alaptípus, vagyis az R-5-L modell külső és belső méretei megegyeznek a többi változat jellemző adataival. A kocsi hossza 350,6 cm, magassága terhelés nélkül 140 cm, szélessége 152,5 cm. Igen jó helykihasználást eredményez, hogy a 135 SR 13-as gumikkal szerelt kerekek a kocsi végpontjaihoz kerültek, és ezzel a viszonylag rövid autóknál mégis 241,9 cm-es tengelytávot értek el. Ez éppúgy, mint a jó súlypontkialakítás – no meg a szellemes kerékfelfüggesztés – elősegíti a kiváltó stabilitást. A kocsi végpontjait említve arról is kell szólni, hogy itt elöl és hátul nem a megszokott gumibetétes fémütközőket találjuk. Újszerű megoldást választottak: az ütközők tulajdonképpen a karosszéria rugalmas műanyagból készült záróelemei.

Liener György

 Like