Nem rejtély, hogy miféle kapuról lehet szó. A cím ugyan nem írja, de a fénykép jelzi, hogy az autójavító üzem szerviz-kapujára gondoltunk. Azt, hogy melyikére, nem is fontos. Ma már a legtöbbnél azonos a helyzet, álljon a szerviz Pesten, vagy valamelyik vidéki városunkban.
Azon már túl vagyunk, hogy az autók gondozásának, az alvázmosás, a zsírzás, a porlasztó- és gyújtásellenőrzés fontosságáról győzzük meg az autók gazdáit. Merjük állítani, hogy nem találkozunk ma már olyannak, aki úgy tartja, felesleges a kocsival törődnie. Nem mondja senki; megy az, csak benzin kell hozzá. Annál több emberrel jövünk össze, – orvosokkal, jogászokkal, színészekkel, tisztviselőkkel és más neméppen az autós szakmához közeli foglalkozású autótulajdonossal, – aki lassan szerelővé képezi át magát, hogy ezt-azt sajátkezűleg is elvégezhessen a kocsi motorja, futóműve körül.
És hány autós rendez be szabályos kis háziműhelyt, hányan zsírozzák maguk az alvázat! Nem azért, mert sajnálják a pénzt szervizre. Akad olyan, aki csak abban bízik, amit maga végez, mások pedig egyszerűen nem tudnak alkalmazkodni a szervizek, – legalább is az állami szervizek – nyitva,- illetve zárvatartási idejéhez. Sajnos, a legtöbb autósüzemünkben a munkaidő még egy félműszakkal sem hosszabb, mint az autótulajdonosoké. Így hát két megoldás marad: vagy elkéredzkedünk főnökünktől, vagy megbeszéljük valamelyik jobban ráérő rokonnal, ismerőssel, vigye el kocsinkat az akna fölé. Egyik sem a legszerencsésebb megoldás, de sokan kényszerülnek erre.
Külön kálvária vár azokra, akik még kötve vannak a garanciális kilométerekhez. Nekik pontos előírás szerint kell megjelenniök revízióra, hiszen ha többet mutat a kilométerszámláló, megszűnik a jótállás. Ez helyes és nem kifogásolható intézkedés. Betartása azonban nálunk korántsem egyszerű. Mert tegyük fel egy Wartburgos április 11-én kapta meg új kocsiját és úgy tervezte, hogy az első 1000 km-t két-három nap alatt bejáratja vele, majd rögtön megy a vevőszolgálati üzemrevíziós szervizére. Még aznap jelentkezett is, kérve előjegyzését. Ezt kívánságáéra meg is tették, de csak május 10-re!
Ez ugyebár egy nap híján kerek hónapnyi várakozási idő. Ebbe nem könnyű belenyugodni, hiszen ha valaki kocsit vett, azért vette, hogy járjon vele. Ha pedig túllépi akárcsak az első revízió 1000 km-es határát, akkor fuccs a garanciának. Próbálkozhat ugyan valamelyik vidéki szervizzel is, ott rövidebb határidőt tudnak esetleg adni, de ha valaki Pesten lakik és a Dózsa György úti műhelybe jelentkezett, nem túlzott örömmel érdeklődik majd arról, hogy esetleg Szombathelyen több-e a szabad kapacitás.
Persze nem történik katasztrófa, az autósok segítenek magukon. Van, aki saját kezűleg köti ki a kilométerspirált és egyidejűleg elvégzi az előírásos kocsikezelést. Van aki nem vállalkozik erre, ellenben felkeres egy privát műhelyt, ahol mindezeket a munkákat megrendelheti. Ezekután nyugodtan autózhat akár május 10-ig is, majd azon a napon, éppen a 990 km-nél visszakötött spirállal és ártatlan arccal megjelenik a kijelölt vevőszolgálati állomáson. Közben megjárt ugyan 3-4000 kilométert, mert hát bolond is lenne a szép tavaszi időben azért leállítani a régen várt új kocsit, mert a kijelölt szerviz –, mintha csak holtszezon lenne – egy műszakban dolgozik.
Természetesen még a két- vagy többműszakos szervizeknél is szükséges az előjegyzés, de ott rövidebb a várakozás, és akik napközben dolgoznak, délután, vagy akár késő este is szívesen szánják idejüket kocsijuk karbantartására….
Lehet, hogy április 11-én, amikor végig telefonálgattuk a főváros hat szervizüzemét, peches napot fogtunk ki. Érdeklődésünkre, hogy mikor mehetnénk normál vagy garanciális szervizre akár egy Trabant, Škoda, Moszkvics, Fiat, Simca, Zastava, Wartburg vagy Warszawa kocsival a márkák szerint kijelölt üzemekhez, – a válasz többnyire egy-két hetes várakozási időt jelentett.
A Bicskei úti iroda információját alig akartuk hinni. Ott ugyanis azt mondták – akár holnap este… Persze, itt két műszak is van. De hát hozzájuk csak a Škodák revíziója tartozik.
A József utcai üzem, ahová a Trabantok járnak, már két hét türelmet kért. Az új Wartburg-műhely pedig az április 11-i jelentkezésnél május 10-re tudta csak beosztani a kocsit.
Közismert, hogy az utóbbi években, ha Pesten nem is, vidéken biztatóan épültek új szervizek, és építenek most továbbiakat is. Hallottuk, hogy a főváros is kap még újabb korszerű üzemeket. Addig is meg kellene azonban rövidíteni a határidőket, hiszen a kocsik száma sokkal gyorsabban szaporodik, mint ahogyan az épületek elkészülnek. Talán a meglevők rugalmasabb, a jelenlegi autóimporthoz jobban alkalmazkodó kihasználásával, több műszakkal, jóformán beruházás nélkül lehetne javítani addig is a helyzeten.
Liener György
