Sokak szemében olyan a gondosan ápolt autó, mint az ékszerdoboz. Sajnos, a tolvajok is úgy gondolják, és szívesen nyitogatják a mások dobozait. Tavaly Budapesten háromezer kocsifeltörést jelentettek be, alkalmankénti hatezer forintos kárátlaggal.
„Alkalom szüli a tolvajt” – tartja a mondás, és alkalmat bőven teremtünk. Tűnt már el a kocsiból kabát, bunda, táska, erszény, igazolvány, forgalmi engedély, rádió, fényképezőgép, kvarcóra és képmagnó, meg készpénz – ezek a veszteséglista rendszeres szereplői.
Hová lett a vekker?
Egy vidéki órásmester Pesten töltötte fel árukészletét – dugig tömve órákkal a kombi Ladát, értékük mellett már csak borravalónak számított a kesztyűtartóba gyömöszölt 120 ezer forint készpénz. A sok órás kocsit néhány órára magára hagyta a sötét pesti utcán (de kevés helyen van rendes világítás!), és visszatérve annak rendje és módja szerint – feltörve találta.
Nehéz eldönteni, ekkor volt-e nagyobb a meglepetése, vagy akkor, amikor kiderült, hogy mindössze négy ébresztőórát vittek el (ezeknek darabja 80 forint), talán mert nagyon szép dobozban voltak.
De nem mindegyik tolvaj hülye. Nagyon is jól ismerik a műszaki cikkek divatját, napi árfolyamát, és ennek megfelelően válogatnak a bő kínálatban. A tulajdonosok meg sem tudják mondani az eltűnt rádiók, magnók, fényképezőgépek típusát, nem jegyzik fel a számát sem, „hát olyan szép fényes volt, két gombbal” – felvilágosításokkal segítik a rendőrség munkáját.
„Kétperces munkájával 30-40 ezer forintot keresni, elég jó órabér – számol Demjén Béla százados, a BRFK autólopási csoportjának vezetője –, nem csoda, hogy mindig akar újabb próbálkozó. Az autós elmegy moziba, színházba, és mert siet, mert nincs kedve a ruhatárban tülekedni, a kocsiban hagyja értékes bundáját, kabátját. Az Alfa mozi parkolójában egy banda az utolsó előadásra rendezkedett be, értékes leleteket gyűjtött, míg végül mi gyűjtöttük be őket.”
Veszedelmes moziműsor
Már a kocsikat is, az arcokat is jól ismerjük. Éjszakai portyájukra indulnak az önkéntes rendőrök, irányítójukkal autózunk majd mi is. Gelencsér főhadnagy kiosztja a körözött kocsik listáját, elosztja a feladatokat, és Budapest valamelyik kerületében rossz éjszakájuk lesz a tolvajoknak.
A főhadnagy kérésünkre a veszélyeztetett környékeket járja végig. Éji fekete lakótelepeken, kanyargós hegyi utcácskákon járunk. Az Alfa mozi homlokzatán öles betűkkel a filmcím: „Üvegbetörők”. Illő az esti programunkhoz.
A fosztogatóknak azonban kevesebb a stílusérzéke, nagyobb a szerencséje. Rádiótelefonon kapjuk az értesítést, feltörtek egy Ladát a Corvin mozi parkolójában.
Mire odaérünk, megérkezik a műszaki brigád is. Jócskán találnak ujjnyomatot (egymás közt névjegynek nevezik), az autós házaspár azonban csak hűlt helyét találja a női táskának és tartalmának, az aznap felvett fizetésnek, az igazolványoknak. A feltörés módja a szokványos: benyomták a pillangóablakot, lehajtották az ablaküveget és benyúltak. Riasztó ugyan van a kocsiban, de nem kapcsolták be, nem is biztos, hogy jelzett volna.
A mozi falán a plakát: „A nevem: Senki”. Az ujjbegyek névjegye után ítélve ez a tolvajra már nem vonatkozik, de azért lehatározom, hogy a „Betörést” és a „Nagy zsákmányt” inkább gyalog nézem meg; ki tudja, hátha mégis van valami ezekben a filmcímekben.
Halálos szórakozás
A leszerelés szó hallatán ezúttal semmi kellemeset nem érzünk. A teljes leszerelés pedig egyenesen kellemetlen. Azokról a tárgyakról beszél a lopási csoport vezetője, amelyek a kocsikról szoktak el-eltűnni. Annyit már tudunk, hogy a nagy nyári vonulások idején a hétvég utáni éjszakákon gyakran elbántak a leállósávon veszteglő autókkal.
„Abból, hogy miket szerelnek le az autókról, a piackutatóknál is pontosabb értesüléseink származnak a kurrens cikkekről. Az idei nyáron a 126-os Polski Fiat lámpája, valamint e típus, illetve a Trabant tömlő nélküli abroncsának gyors fogyása jelezte a hiánycikklista élét” – tájékoztat a százados.
Az alkatrészt még valahogy csak lehet pótolni (és nemcsak egy másik kocsiról), egész autót már nehezebb. Van, aki ezt is megpróbálja. Az autólopásokat a gondos nyilvántartás két csoportba sorolja. Az egyiket úgy hívják: „A jármű önkényes elvétele.” Ez azokat az eseteket jelöli, amikor csak egy kis autókázásra kötik el az autót. Ezek a kocsik hamar megkerülnek, jó részük csúnyán összetörve.
A tettesek zöme 16-25 év közötti fiatal, és a legnagyobb veszedelmet nem magával a lopással, sokkal inkább közlekedésükkel hozzák magukra, másokra. Vezetési gyakorlatuk alig van, és a csíny előtt alkohollal bátorítják magukat. Egy lopott Opel Asconában három fiatal halt meg – nyílegyenesen vágódtak ki az egyik kanyarból 150 km/órás sebességgel.
„Tanú nem maradt – idézi fel a százados –, de a hozzátartozók, az ismerősök elmondása és a műszaki szakértői vizsgálat alapján sejtjük, mi történt. A vezető imádta a tempót, ittas is volt, a mellette ülő félt, kérte, lassítson, ne rohanjon, de hiába. Ijedtében a gyújtáskapcsoló után kapott, és a kormányzár kattant…”
Rablómese
1981. augusztus 8-án, késő este egy lengyel turistabusz állt meg az Erzsébet-híd budai hídfőjének közelében. A busz előtt egy taxi állt, a taxi vezetője a buszsofőr ajtajához lépett, hogy útbaigazítsa az ismeretlen helyen közlekedőt. Hogy pontosan mit akart mondani, sosem derült ki. Egy Lada olyan szerencsétlenül kerülte ki közelről a buszt, hogy az ajtónál álló férfit elütötte. A taxis sérüléseire már nem volt orvosság. A Lada nagy sebességgel eltűnt az éjszakában.
Még ugyanazon az éjszakán összetört Ladára találtak a Gellérthegyen. Oldalán horpadás, a szélvédő jobb oldala csupa repedés, az antenna letörve, a gyújtáskapcsoló alatt vezetékek lógnak.
A kocsi gazdája, K. Gy. (21 éves) csodálkozik, amikor a rendőrök keresik. Észre sem vette a lopást – mondja.
Idézet a műszaki szakértői véleményből:
„A gyújtáskapcsolóról eltávolított vezetékek érintkező részeit a vezetékek végére húzott műanyag fedőcsődarabok mindenütt 3-8 mm hosszúságban takarják. Ilyen takarás mellett a vezetékek összeillesztése és a gépkocsi ily módon történő elindítása nem lehetséges. A vezetékek helyzete egyben bizonyítja azt is, hogy a gépkocsi megállása után ezeket egy időben, egy erőteljes kézmozdulattal húzták ki a csatlakozó-végződésekből.”
A ladás hazudott. Az autólopás história hamar megdőlt, és az is gyorsan kiderült, hogy K. Gy. maga vezette az autót.
Idézet egy korábbi, júliusi határozatból:
„Határozat rendőri felügyelet alá helyezésről… Általános magatartása súlyosan kifogásolható. Négy esetben volt büntetve, utolsó börtönbüntetése után nem, vagy csak rövid időre vállalt munkát…. Gépjárművezetői engedélyének visszavonását rendelem el, mert gépkocsiját gyakran az esti órákban igénybe veszi, így bűncselekmény elkövetésének nagyobb lehetősége van.”
A bíróságon mindenre fény derült. (Vállalati információ: „K. Gy. vállalatunkhoz április 5-től került. Kb. 4-5 napot töltött munkahelyén, de érdemleges munkát akkor sem végzett. Munkatársai szerint abból élt, hogy gépkocsijával magánfuvarokat vállalt.”) Egy magántaxis fuvarra indulva gázolta augusztusban halálra a taxisofőrt. A helyszínről megszökött, de a felelősségre vonástól még az autólopásos trükk sem menthette meg. Az ítélet: 3 év szabadságvesztés.
A Boráros téri varázsfuvola
A járőrkocsit Pestre hívják, megkerült egy Wartburg. A Petőfi-híd feljáróján pihen az autó, mellette gazdája, a kerületi kapitányság egyik rendőre, és a nyugdíjas bányafelvigyázó. A kocsi ablakán büntetőcédulák: duplatilosban várakozik a kocsi, hídon is, buszmegállóban is.
„Vasárnap éjjel lopták el – tájékoztat az autós, miközben újra és újra szemügyre veszi a megkerült jószágot. – Leányfalun lakom, a házunk elől vitték el.”
A kocsihoz nem szabad hozzányúlni, várjuk a szakértőket. A kilométeróra alig ötvenet ment előre.
A nyugdíjas a nap hőse, ő jelentette be a különös helyen várakozó autót. Kezében sípot szorongat; mindig magánál tartja a meglepően hatásos alkalmatosságot.
„Nem tudok jól aludni, sokáig kinézek az ablakon. Előttem a híd, meg a Boráros téri építkezés. Hát, mi mindent el nem hordanának onnan. Ott vannak az építési anyagok, a cementeszsákok. Éjjel jönnek a kocsik, mint az áruházhoz, kell az anyag a telekre, az építkezésre. Olyankor belefújok a sípba, menekülnek gyorsan, majd a nyakukat törik. A múlt éjjel ehhez a kocsihoz is kijött két férfi, körüljárták, aztán fújtam, az egyik átszaladt Budára, a másik arra – mutat a Körút felé –, ott a gyep szélén még orra is esett.”
A nyomozás során talán majd kiderül, a tolvajok merészkedtek-e vissza, vagy éppen a tolvajokat akarták-e kifosztani.
Könnyen jött, könnyen ment?
Az autólopások kisebb hányadát jegyzik a tolvajlás célja szerinti „Végleges lopás” rovatban. Ilyenkor már nem az alkalmi autókázásért, hanem a kocsi értékéért indulnak útra a tolvajok. Van, amelyikük azért, mert mániákusan vágyik az autóra. És ha nincs, hát lop magának, kert hozzá rendszámot, néha még forgalmi engedélyt is. Ez annál is könnyebb, mert a tulajdonosok fele végtelen udvariasságból az autóban tárolja a forgalmi engedélyt is – okmányban se szenvedjen hiányt a tolvaj.
A kocsiban hagyott forgalmit igazán kedves figyelmességnek tekintik azok is, akik azért lopnak autót, hogy mihamarabb eladják.
Az időszakos műszaki vizsga teremtette meg az időszakos autótolvajt. Ezek a derék emberek törvénytisztelő módon felkészítik autójukat a vizsgára – lopott anyagból. Az egyszerűség kedvéért eltekintenek a kívánt alkatrészek apránkénti beszerzésétől, egyben, autóstul szerzik meg. Az új kocsi örökli a régi rendszámát, a kiköszörült helyébe a motorszámot, még az alvázszám is helyet cserél – abban a reményben, hogy elég felületes lesz az ellenőrzés.
Az ellopott és lopásra váró autók 80-90 százaléka Lada. Az eltűnt Ladák kivétel nélkül nyitott kormányzárral kínálták magukat. Meglepően sok autós nem is tudja, mikor kapcsol be a zár. Hát most megtudhatják, talán nem késő:
Ha vízszintes helyzetbe fordítják a slusszkulcsot, a motort leállítják, de a zár még nem működik. Újabb negyedfordulatot kell még a kulccsal bejárni és a függőleges állásban kivenni. A védelemhez még ez is kevés. Ezután a kormánykereket kell addig forgatni, míg nem hallatszik egy kattanás, és a kormányon is érezni lehet, hogy rögzült.
Kaméleonvadászat
Ez most a nyomozás. Ülünk az autóban, csendben gurulunk a lakótelepi parkolóban éjszakázó kocsik között. Áll itt egy ZB-s Lada is. Nekünk olyan, mint a többi. A főhadnagy és segítője azonban megkülönböztetett figyelmet szentel a kocsinak. Az önkéntes rendőr távolabb kiszáll, éjfél utáni ráérős léptekkel sétálgat. Amikor visszaér, bő információkkal érkezik. Elmondja, mit látott az autóban, milyen a gumija, hány hetesnek látszik a házilagos festés rajta. Lopott autó, annyit sejtünk –, akkor mire várunk?
„Nem mire, hanem kire” – kezdi a felvilágosítást a főhadnagy. Néhány nappal később befejeződik a figyelés.
A maszek sárga Lada ugyanis valóban Lada, de tulajdonképpen zöld és XX-es bérautó. Lopott igazolvánnyal kivették, átfestették, magánrendszámot tettek rá, és csak az éjszakai bűncselekmények idejére szerelték vissza a Volántól nyert XX-es rendszámot, ha van tanú, hát azt lássa. A tolvajbanda a riport készítése közben szállt át a zöld-sárga autóból a kék-fehér kocsiba.
Végül is, ez is szín, az is szín!
Földvári András
Favics Péter felvétele
