A szovjet autók fejlődésének egyik legszemléltetőbb bizonyítéka azok külső formája. A régi és modern típusoknak futólagos összehasonlítása is igazolja ezt a megállapítást. (1. és 2. ábra személyautókra – a Gaz A és Gaz M-20, illetve ZISz-101 és ZISz-110-re –, a 3. ábra pedig az autobuszra vonatkozik.) A személyautóknál a nyitott karosszériás, csupán az autó terének felét kihasználó típus helyébe, amely szögletes volt, sziluettje fokozatos, új típus lépett, amely fedett, áramvonalas karosszériájú, amelyben az utasok részére a nagyobb és a tengelyek közti nyugodtabb terület van fenntartva.
A vasúti kocsihoz hasonló új autobusz területe majdnem teljes egészében az utasok rendelkezésére áll. A teherautókon a vezetőfülkéje egészen előre került, minél nagyobb teret engedve át a szállított áru számára.
A 4. ábra bemutatja az áramvonalas megoldás és a karosszéria arányainak fejlődését.
A 25 év alatt a légellenállás koefficiense jelentősen csökkent, a legnagyobb sebesség 30%-kal nőtt, lényegesen kisebbedett az üzemanyag-felhasználás is. Ebben a tekintetben legszembeötlőbb a haladás az M-1 és az M-20 között, amelyek egyforma erős motorral vannak ellátva. A GAZ M-20 az első volt a világon, amelynek karosszériájáról eltűntek a sárhányók. Most már a külföldi márkájú autók is követik ezt az újítást. A karosszéria oldalfala teljesen sima, a karosszéria hátrafelé haladva keskenyedik, a vezető előtti üvegfal erősen hátradől. A hátradőlt üvegfal kétszeresen csökkenti a levegőellenállást, szemben az M-1 karosszériájával. Az utolsó rovatban adva vannak az autó méretei a kocsi hosszúságával arányosítva. A racionálisabb konstrukció folytán – hála a nagyobb hatásfoknak – csökkenteni lehetett a mechanizmus méretei, az autó elülső része tehát másfélszer kisebb területet foglal most el. A karosszéria tehát ilyenformán előretolódhatott, a kocsi megkapta áramvonalas formáját, ami már külsőre is megadja neki az előretörés benyomását. A karosszéria magasságának arányszáma a GAZ-A-nál még 0,48 volt, a GAZ M-20-nál már csak 0-31. Ezt meg lehetett oldani, mert az ülések előbbre vonultak (a hátsó ülés már nem a hátsó tengely fölött van) és mert eltűnt a külön keret az alváz és a karosszéria közt. Nagy szerepet játszott az új konstrukcióban az első tengely felfüggesztése, ez lehetővé tette az erő-aggregátumnak az autó elülső részében való elhelyezését.
Nemrégiben még az volt a hiedelem, hogy az áramvonalas forma megszűkíti az autó belső terjedelmét. A szovjet autók legújabb modelljeinek helyes konstrukciója folytán az üléseket a karosszéria legtágasabb részén helyezték el, az áramvonalas hátsó rész alatt pedig még elég hely van a poggyász számára is. Az új modelleken a helykihasználás 10-15%-kal nagyobb, mint a háború előtti típusoknál. Az elülső rész lecsökkentése és lekerekítése sokkal jobb látási viszonyokat biztosít a vezető számára.
A szovjet tervezők nagy gondot fordítanak a teherautók esztétikus külsejére is. A teherautónak egyszerűsége és megbízhatósága mellett erejét is hangsúlyozni kell. Ez az igyekvés a legjobban a NAMI és a DAZ-150 típusú kocsiknál (5. és 6. ábra) jutott kifejezésre. A JAZ és MAZ típusokon a külső díszítés sikerült jól. Az egyiken Jaroszlavl város címerállata, a medve (7. ábra), a másikon a belovezsi bölény kapott helyet. Más szovjet-autókon a szigorú és szerény szovjet szimbolizmus nyert kifejezést. Egyike a legjobban sikerülteknek a Moszkvics emblémája, amely a Kreml tornyának sziluettjét ábrázolja rajta az M betűvel (9. ábra). A ZISZ-110 díszítésére irányuló munkák meghozták a maguk gyümölcsét: áttetsző vörös plasztik-anyagból és krómozott fémből készülnek a széltől lengetett zászló képét nyújtó ékítmények, amelyek jó összhangban állnak a ZISZ-110 felsőbbséges klasszisával.
A konstruktőrök így igyekeznek kielégíteni a szovjet fogyasztók egyre növekvő igényeit. Igyekezetük egyébként nyilván újabb és még eredetibb megoldásokhoz fog vezetni. A szovjet autók nemcsak a legracionálisabbak, de a legszebbek is lesznek a világon.
Dolmatovszki
