A munka jó megszervezése a termelékenység biztosításának egyik főfeltétele. A gyártási eljárások tanulmányozása, a technológiai folyamatok tökéletesítése ma mindenkinek kötelessége, aki termelési tervünk időelőtti befejezéséért harcol. A nagyüzemek munkájának jellegzetessége a folyamszerű termelés, melynek technikai alapja általában a futószalag, a görgőpálya és az ezekhez hasonló berendezések. A kapitalista üzemek alkalmazták ugyan először a termelés gépiesítésének fenti formáit, de az ő kezükben a futószalag a termelés emelkedésével egyidejűleg a munkások kizsákmányolását a végsőkig fokozta.
Vizsgáljuk meg, mi a futószalag szerepe a termelésben és milyen hatással van a mellette dolgozóra? A termelés fokozása mutatott rá arra, hogy előnyösebb a munkadarabot a dolgozóhoz juttatni, mint a dolgozót küldeni a munkadarabhoz. Üzemeink szocialista munkaszervezése nem engedheti meg, hogy szakmunkásaink értékes munkamozdulatok végzése helyett alkatrészeket keresgéljenek, vagy a fődarabhoz szállítsák azokat.

Nekünk a folyamszerű termelést kell úgy megszervezni, hogy a dolgozók segítségére legyen, csökkentse, sőt megszüntesse a felesleges mozdulatokat és megkönnyítse a termelő munkát. Nálunk a folyamszerű termelés módszereinek alkalmazása megkönnyíti munkánkat, elősegíti terveink időelőtti megvalósítását és mentes mindattól, ami a kapitalista országokban a futószalagot a dolgozók ellenségévé tette. Termelésünk minden ágában szükséges a folyamszerűség széleskörű alkalmazása, hogy népgazdaságunk állandóan növekvő szükségleteit a sok területen fellépő szakmunkáshiány ellenére is időelőtt kielégíthessük. Nálunk nem a kapitalisták kénye-kedve szabályozza a termelést, hanem népgazdaságunk fokozott erősítése szabja meg az irányt. Ford üzemeiben a futószalag beállítása azt jelentette, hogy még több embert tehet ki az utcára. Az őáltala fizetett munkások nem szólhattak a termelés módszereibe, és így vált nála jelszóvá: „Fogd be a szád és tedd, amit parancsolnak!” És ő parancsolt is. A futószalag sebességét, ha az üzlet megkívánta, gyorsabbra állította és ha munkásai nem bírták a kíméletlen tempót, jöttek helyettük mások, hiszen munkanélküliek tízezrei álltak a gyár kapui előtt. Amikor megsokallta a kapuk előtt állók számát, vízsugarakkal szóratta szét őket és rendőreivel harcoltatott ellenük. Ő a futószalagból csak egy előnyt látott és azzal nem törődött, hogy a munkanélkülivé váltak tömegei ingyenkenyérért állnak sorba.

Ahol a futószalag a dolgozók munkájának megkönnyítését szolgálja, ott új, eddig sehol nem ismert termelési eredmények születnek.
A Sztálin-autógyár újítói, akik azóta nagy kitüntetésben részesültek, kidolgozták azt a módszert, mely lehetővé tette új gépkocsi-modellek gyártását a futószalag-rendszerű termelés megszakítása nélkül. A gépkocsigyártás történetében elsőnek ők valósították meg ezt az eljárást. Ford, ha új kocsi gyártására kényszerült áttérni, egyszerűen elbocsátotta munkásait. Ezt ő átszervezésnek nevezte és a második világháború után, amikor új teher- vagy új személygépkocsi gyártására tért át, mindkét esetben négy hétre teljesen be kellett szüntetnie a gyártást. Ezt a veszteséget a szalag gyorsításával és a munkabérek lecsökkentésével hozta be úgy, mint ezt mindig is tette.
A Sztálin Autógyárban ebben az időben az új típus kibocsátása előtt egyetlen napra sem szűnt meg a folyamatos termelés. Szakítottak azzal a módszerrel, mely régebben ilyen esetben megkövetelte az üzemszünetet. Új típus gyártásához való átszervezésnél Ford üzemeiben nemcsak teljesen megbénult a termelés, de az új modell gyártására való áttéréskor csak négy-öt havi munka után érték el az előző típusú gépkocsik termelési színvonalát.

A szocialista újítók kollektívája…
A szocialista újítók kollektívája a feladatot az úgynevezett „közös szalagvonalak” segítségével oldotta meg. Az új gépkocsi alkatrészeinek gyártásához a szalagvonalba beépített régi berendezéseknek csak egy részét lehetett felhasználni, a másik részt pedig új munkapadokkal kellett kicserélni. Anélkül, hogy a termelést félbeszakították volna, a vonalakban lévő régi berendezést némileg összeszorították és a közökbe beállították az új gépeket. A berendezés hasonló „átállását” akkor eszközölték mindenütt, amikor három művelet-szakaszban már előre elkészítették az alkatrészeket. A vonalak rövid időre történő leállása egyáltalán nem látszott meg a szerelőműhelyek munkáján. Olyan vonalakat nyertek, amelyeken nemcsak a régi típusú gépkocsi alkatrészeit lehetett előállítani, hanem be tudták állítani az új alkatrészek megmunkálását is. Így lépésről-lépésre állították át a gyár összes vonalait, összes műhelyeit. És azokban a napokban, amikor a gyár korábbi termelési készséggel dolgozott, a gyár munkásai a termelés csökkentése nélkül a közös vonalakon máris fokozatosan megtanulták az új tervezésű gépkocsik gyártását is.
Mikor minden készen volt, elérkezett az új gépkocsimodell gyártására való áttérés döntő pillanata. Az első szakasz az új motor gyártásának megszervezése volt. Ez az előkészítő műhelyekben kezdődött meg. Míg az öntödéből, a kovács- és sajtoló-műhelyből kijött a régi alkatrészkészlet megtette körútját a gépi megmunkálástól a szerelőműhelyig, az előkészítő-műhelyek máris megkezdték az új tervezésű motor alkatrészeinek gyártását. Ezek léptek a régi típusú motor alkatrészeinek helyébe, fokozatosan kiszorítva a régieket az új termelési ciklusokból, egészen a szerelésig. És mint a régi készlet legutolsó alkatrészeiből összeszerelték a legutolsó régi tervezésű motort, a gyár már meg is kezdte az új alkatrészekből összeállított új motorok kibocsátását.

Ugyanilyen sorrendben folyt le a második szakasz is: az új gépkocsi gyártására való átmenet. Egy nap a gyár még háromtonnás gépkocsikat bocsátott ki, a következő napon ugyanarról a futószalagról már a négytonnás gépkocsik kerültek le.
Az új gépkocsimodellre aló áttérés egyúttal a termelés technikai folyamatának további fejlesztésével is járt. A folyamatosság elvét széleskörűen használták fel a gyár minden műhelyében. A szalagon még olyan műveleteket is beiktattak, mint amilyen a hegesztés és a magasfrekvenciájú árammal történő edzés. Széleskörűen alkalmazták a legkorszerűbb és magas termelékenységű berendezéseket, a legújabb technikai vívmányokat. Ennek érdekében maga a gyár nagyszámú, a szabványtól eltérő felszerelési tárgyat állított elő: különböző speciális munkapadokat, automatákat az öntvények tisztításához, öntödei és kovács-présberendezési tárgyakat, automatákat az alkatrészeknek magasfrekvenciájú árammal való edzéséhez és sok más hasonlót. Felszereltek öt automatikus szalagvonalat, melyhez több ezer rendkívül pontos és bonyolult présszerszámot készítettek. Elég megemlítenünk, hogy némelyikük súlya eléri a 30-40 tonnát. Ezenkívül sok ezer segédeszközt, szerszámot emelő- és szállítóeszközt gyártottak le.
Ez a hatalmas munka a gyár egész kollektívájától nagy erőfeszítést követelt, ugyanakkor tanultak és a munka menete közben állították át a termelést.

Akivel a kapitalisták nem bírtak megbirkózni
Ilyenmódon lett a Sztálin-autógyár kollektívája az új modell gyártására való szalagrendszerű munkafolyamat leállás nélküli átállításának úttörője. Amivel a kapitalisták nem bírtak megbirkózni, a Bolsevik Párt és Sztálin elvtárs vezette szovjet emberek megoldották. Ez is egyik bizonyítéka a szocialista gazdasági rendszer fölényének a kapitalista rendszer felett.
Az újítók kiváló eredménye kétségtelenül széleskörű alkalmazásra talál nemcsak az autóiparban, hanem az ipar egyéb olyan ágaiban is, melyek a szalagrendszerű termelés elvein alapulhat. A Sztálin-autógyár dolgozói példát mutattak, hogy a technika elsajátításával eddig megoldhatatlannak látszó feladatokat lehet elvégezni. Nemcsak a gyártó, de a javítóüzemeink öntudatos dolgozóinak feladata, hogy nálunk is fokozottabban tanulmányozzák a termelékenység emelésének problémáit és új szocialista munkaszervezéssel oldják meg azokat.

– L –