A Járműfejlesztési Intézet kollektívája – a szovjet tapasztalatok nyomán – célul tűzte ki, hogy az egységes fődarabok minél nagyobb számú alkalmazásával készüljenek a magyar gépjárművek, teherszállítókocsik és autóbuszok. Törekszenek az általuk tervezett járművek anyagának gondos és gazdaságos megválasztására. A különböző feladatok elvégzésére alkalmas típusok egységes fődarabjai, nagyobbrészt azonos alkatrészei és a gyakorlat kívánalmai szerint megoldott szerkezetek a javítóüzemek és a gépkocsivezetők érdekeit egyaránt szolgálják.
Ennek az egységesített tervnek a további sikeres megoldása szinte beláthatatlan előnyöket jelent népgazdaságunk számára.
Az Intézet a tervezési és kísérletezési feladatok mellett nem feledkezik meg azonban arról sem, hogy az évtizedes tapasztalatokkal rendelkező szakemberek sorába új, fiatal erők is bekerüljenek. Új kádereket nevelnek, új erőket vonnak be a munkába. Így készülnek fel egyre fontosabb feladatok teljesítésére.
Az 500-as „családról” beszélgetünk, az Intézet dolgozóival. A család tagjai az egységesített fődarabokkal rendelkező teherautók, különböző felépítményű autóbuszok és trolybusz-típus. Hozzáfogtak a munkához. Az irányelveket ismerték. Szoros kapcsolatot tartottak már a tervezés idején is a gyártó üzemekkel. Körültekintő vizsgálatok után kezdődött meg a munka. A készülő kocsi erőforrásának a hathengeres Csepel-Diesel motort választották. A kitűzött feladatok egyik csoportja az volt, hogy az erőátviteli szervek, a futómű is robusztus, egyszerű és minden körülmények között megbízható legyen. Ennek szem előtt tartásával fogtak hozzá az 5 tonnás teherautó munkáihoz. Sok-sok megbeszélés után elkészült a főterv, egyre szaporodtak a részletrajzok, már esztergálták az öntvényeket, a szerelők is dolgozhattak és végül keréken állt a kocsi. Amikor a nehéz felületű 100 000 km-es utat már maga mögött hagyta, megismerték. Alkalmasnak bizonyult arra, hogy alapját képezze további típusoknak.

Autóbusz karosszériát is kapott a már kipróbált – a szakembereknek bemutatott és sok ígérettel bíztató – alváz. Utasokkal telt meg a kocsi. Száztíz személyt szállított rossz felületű, meredeken emelkedő utakon. A városi autóbusz, amely az 510-es jelzést viseli, csupán a perronján 40 embernek adott helyet. Egy másik próbán kitűnő rugózásáról tanúskodott. A tervezők munkáját dicsérték a robogó autóbuszban kényelmesen olvasó utasok.
A gépkocsivezetők is meg voltak elégedve. A szerelők is könnyen végezhették munkájukat. Nem okoztak nehézséget rejtett, nehezen hozzáférhető alkatrészek. A sebességváltó és a hátsóhíd is tökéletes. A tányér- és kúpkerék egyedüli változtatásával 6 különböző sebességet lehet elérni, aszerint, milyen célra kívánják használni a kocsit. A karbantartás megkönnyítésére úgy szerkesztették a féltengelyeket, hogy csekély szerelés után a kiegyenlítőmű meghibásodásakor is vontatható legyen a jármű. A sebességváltó is a szabványok figyelembevételével készült. A fogaskerekek szilárdsága a legnagyobb erőátvitelre is alkalmas.
A gazdaságosság, egyszerűség és megbízhatóság jellemzi az Intézetben tervezett egységeket. Minden fődarab, de a legkisebb alkatrész szerkesztésénél is figyelembe vették a gyártási lehetőségeket, a takarék anyagok felhasználását. Igyekeztek kielégíteni a járművek rendelőinek, használóinak sokrétű kívánságait.
Megvizsgálták a régebbi típusokra tett panaszokat és az új autóbusznál igyekeztek azokat kiküszöbölni. Így lett az 500-as család minden tagjának erőforrása a 125-130 LE-s, gazdaságos, könnyen javítható motor. Ezért kapták az új autóbuszok az erősített alvázat, amelynél szinte lehetetlen a perrontörés. Számtalan újítást alkalmaztak a tervezett gépjárművek minden eleménél. Ötletes berendezések teszik egyre biztonságosabbá az új közlekedési eszközöket. A mérnökök soha nem feledkeznek meg arról, hogy a gépkocsivezetők felelősségteljes munkáját megkönnyítsék. Terveiket úgy készítik, hogy ne merülhessen fel sem a gyártó vállalattól, sem a kocsit kezelőktől panasz. Jól tudják, ezt igen nehéz elérni, de nem lehetetlen.
A legjobb szakemberek gondolják ki, valósítják meg és ellenőrzik a terveket. Az elvi bizottság mindent felülvizsgál. Szigorúan megbírálják a részletekre bontott főtervet. A haladó technika minden eredményét vissza kell tükröznie az új szerkezeteknek. Ismerve az élenjáró szovjet autógyártás eredményeit, felhasználják a tapasztalatokat. Iránynak tekintik a népgazdasági szempontokat és minden erővel eleget kívánnak tenni a legváltozatosabb követelményeknek.
Az elvi bizottság megvizsgálja azt is, hogy a tervezett alkatrész milyen anyagból készülhet. Ellenőrzik a tervező számításait, megindokoltatják a bemutatott terveket. Bizony, nehéz feladata van a konstruktőröknek, amikor papírra rögzített elképzeléseit a bizottság elé tárja. Minden apró részletet, számítást alá kell támasztani. Tapasztalt, nagytudású szakemberek vigyáznak arra, hogy csak olyan berendezés kerülhessen gyártásra, amely megbízható és korszerű. A magyar gyártmányú gépkocsiknak ma már kifogástalannak kell lenniük.
A szerkesztő mérnökök munkásságának és egyben az egész Intézet működésének eredményeit a megvalósított tervek közismert járműtípusai bizonyítják. A legnagyobb fokú gazdaságosság felé irányuló eredményes törekvést a kipróbált és sorozatgyártásra érett 520-as városi autóbusznál kiszámított adatok jól jellemzik. A régi típusú TR-5-höz hasonlítva az 520-as autóbusz a felmért használhatósági idő alatt 400 000 Ft-ot takarít meg az üzemeltető vállalatnak. Ez bizony számottevő összeg. Fővárosi viszonylatban értékelve az új autóbusz rendszeresítése évi négymillió forint üzemköltség megtakarítását jelentené.
Ezek a számítások is megerősítették az 520-as típus létjogosultságát. A gondos, lelkiismeretes munka most sem volt hiábavaló. A prototípus készítésének munka most sem volt hiábavaló. A prototípus készítésének minden fázisát is az Intézet dolgozói ellenőrizték. Ha szükségessé vált, munka közben is módosították a terveket. A legjobbat akarták nyújtani. Csiszolták, alakítgatták a legapróbb részletmegoldásokat is. Így születtek meg a kimagasló műszaki teljesítmények.

A típusmérés és kipróbálás után igazolást nyertek a tervezők számításai. Kocsis Ferenc és Herendi Zoltán elvtársak átadták a kísérleti osztály jegyzőkönyveit. Kovácsházi Ernő főmérnök, a szerkesztési főosztály sztahanovista vezetője gondosan tanulmányozta a jelentéseket. Csathó Béla sztahanovista mérnök, osztályvezető, újból ellenőrizte a számításokat. Nagyszalánczy Lóránt terveinek helyességét a kifogástalan rugózás bizonyította. Soltész István, Ivancsó Bertalan, Zsepeczky Béla mérnökök fáradhatatlan munkájának eredményét jelezte a hátsóhíd, a sebességváltó és valamennyi fogaskerék üzembiztos működése.
Az éjjel-nappal folyó tartóssági próbák alaposan igénybevették a kocsi valamennyi részét. A sztahanovista Gál István és Olajos János próbamesterek napi 5-600 km-t tettek meg – a legváltozatosabb útvonalakon – az állandóan terhelt kocsival. Hóba, sárba gázoltak a hatalmas méretű kerekek. Nem ismertek akadályt. Naponta közölték a tervezőkkel a jó eredményeket, de a hibákat is jelentették. Így érik meg a sorozatgyártásra az új típus.
Hazánk határain túl is bemutatták alkotásukat. Lengyel gépkocsivezető ül a kormányhoz. Varsóban sokszor százharmincan is szorongtak a magyar autóbuszon. A lengyelek is nagyon megszerették ezt a járművet. Az utasok alig akartak leszállni. Nagy volt a siker.
Irány: Prága. Tíz napot töltöttek a csehszlovák fővárosban. Sok barátot szerzett ez a bemutatkozás is a magyar gépjárműiparnak. A kocsi akatt vizsgálódó mérnökök, de éppúgy a prágai gépkocsivezetők is megcsodálták a baráti ország dolgozóinak munkáját.
Megint hazai földön robog az autóbusz. Budapest forgalmába is bekapcsolódik. A Járműfejlesztési Intézet mérnökei figyelemmel kísérik a megtett kilométereket. Tudni akarják, hogyan viselkednek az „500-as család” tagjai.

*

A tervezők már ismét új feladatokon dolgoznak. Ötéves tervünk hatalmas építkezéseinek segítőit, az akadályt nem ismerhető gépjárműtípusokat szerkesztik.