Amikor ezeket a sorokat írtuk, már Moszkvába értek ugyan a nemzetközi autórallye versenyzői, de előre bocsátjuk, még nem tudunk teljes értékelést adni a 4781 km hosszú útvonalon futott túráról, illetve annak gyorsasági, ügyességi és úgynevezett átlagtartó szakaszairól.
Ezt a versenyt azonban nem is szabad csupán az eredmények tükrében értékelni. Mindenekelőtt azt kell szem előtt tartanunk, hogy a szocialista országok autósainak nagy találkozójáról, egy új, világvisszhangot kiváltó kezdeményezésről van szó. A múlt évben került először rendezésre a Békéért és Barátságért nevet viselő Rallye, és már akkor meggyőződhetett róka az autós világ, hogy ez egyike a legnehezebb feltételű olyan küzdelmeknek, ahol a versenyzők tudását, megbízhatóságát, valamint a gépkocsik teljesítőképességét – bár a balszerencsének nevezett tényezőt itt sem lehet kizárni – reális mérlegre állítják. Számos tekintetben itt súlyosabbak a feltételek, mint a hagyományos, nagy tekintélyű Monte Carlo Rallye-kon, vagy az ismert, ijesztő hírű „Ezermérföldes” túráknál. Itt csaknem háromszor ezer mérföld a táv. A Csehszlovák Automobilklub, az idei Rallye főrendezője, az érdekjelt országok autóklubjaival egyetértve az alábbiak szerint jelölte ki a menetrendet, – ami már önmagában is jelzi a versenyzők feladatainak nagyságát.
Prágából indultak a csehszlovák, magyar, német, lengyel és szovjet autósok, akik a korábbi évek hazai és nemzetközi versenyein elért eredményeik alapján kerültek a klub-, illetve nemzeti csapatokba. Az első nap 693 km-es távjának befutása után érkeztek Tihanyba, ott pihentek, majd a további magyar szakaszt teljesítve, Keszthely-Siófok-Budapest-Eger-Miskolc és újból Budapest érintésével Zsámbék-Komárom vonalán jutottak Bratislavába. Ez újabb 876 km, tarkítva nehéz hegyi szakaszokkal, több gyorsasági és ügyességi versennyel. Bratislavából mindössze 2 órányi pihenő után rajtoltak tovább Csehszlovákia, illetve az NDK területén meghatározott útvonalra, amely további 822 km-t jelentett, és ezt jóformán pihenő nélkül követte 769+892 km-es NDK-lengyel szakasz, majd szovjet területen az utolsó 729 km-es etap, Minszk-Szmolenszk irányában a moszkvai célig.
Ennyit az útvonalról. Most pedig arról néhány szót, hogy a június 18-án Prágából indított, 75 gépkocsiból álló mezőny – minden autóban két versenyző, akik felváltva vezethettek – június 23-án érkezett meg Moszkvába. Amint az várható volt, a hatalmas táv végén bizony csökkent a kocsik száma, hiszen balesetek, műszaki hibák elkerülhetetlenek még az egyszerű autótúráknál is, nem pedig ilyen fárasztó, nagy tempójú, igazi versenynél.
Már az első napon a magyar szakaszra is érkezett jó néhány sérült, utat vesztett kocsi, sőt egyesek ekkor géphiba miatt már kénytelenek voltak feladni a versenyt. A Rallye szabályai szerint ugyanis akik egy óránál hosszabb ideig tartó javításra kényszerültek, automatikusan kiestek, és az ilyen munkákat, éppúgy, mint minden más előírás betartását, a legszigorúbban ellenőrizte a nemzetközi zsüri. Márpedig olyan motorikus vagy más szerkezeti hiba, amelynek korrigálása hosszabb időt igényel, nem kerülte el sem a magyar, sem a többi ország csapatainak autóit.
A mieink közül is mindjárt az első nap vált harcképtelenné a 20-as rajtszámú Škoda kocsival nevezett, igen esélyes Rugyai-Wimmer pár. Akkor még Škoda kocsijaikkal Kiss Gyula és dr. Gesztelyi, Rajcsányi és dr. Wilheim, Kesjár-Vigh, dr. Kamarás-Tárczy, Reményi és Kiss Sándor még rendeben folytatták az utat. Wartburgosaink közül a Szabó-Döme, Széles-Kozma, Kiss Ferenc-Kiss György, Bognár-Bodnár, László és dr. Modra, valamint a Csendes-Mezei versenyzőpárok álltak rajthoz, de a célba bizony ők sem érhettek hibapontok nélkül, különböző műszaki rendellenességek miatt.
Végül még a kocsikról, a szinte szárnyakkal szerelt kis Trabantokról, a nálunk kevésbé ismert 744 kcm-es lengyel Syrenákról, a gyári Wartburg, és még annál is gyáribb Škoda, Tatra autókról, a szovjet csapat kitartó Moszkvics és Volga típusairól, a lengyelek robusztus Watszawáiról szólunk. Ezek a típusok alkották az öt kategóriába sorolt gépparkot, – bár a lengyelek két Simcával is elindultak – így ezeknek a kocsiknak tulajdonságait alapos vizsga alá vetette a kíméletlen túraút.
Az tény, hogy partnereink Wartburg és Škoda autói, – bár az idén már mi is úgynevezett rallye-kocsikkal indulhattunk – lényegesen többet tudtak, mint a magyar versenyzők múlt évi modelljei. De arról, hogy pontosan mi és hogyan történt lapzártáig, sajnos, nem tudunk kimerítő tájékoztatást adni. Bizony, a hírek most lassabban jártak, mint a Rallye versenyzői, pedig azoknak bizonyára nehezebb dolguk volt, mint a tudósítóknak. Képeink is – Rózsa György, valamint a prágai Edouard Polak és az MTI Külföldi Képszolgálatának felvételei csupán a verseny két első napjának néhány epizódját mutatják. De reméljük, következő számunkban részletesebben informálhatjuk lapunk olvasóit.
Liener György