A kommunizmust építő szovjet emberek már a közlekedés új eszközeit formálják. Újat merni és újat alkotni s mindig, mindenütt az élen járni – ez a szovjet emberek jelszava a technika minden területén…
Még nem tudjuk pontosan meghatározni azt az évet, amikor már nagy számban közlekednek az utakon azok a járművek, amelyekről most még csak írunk. Írni azonban feltétlenül kell róluk, hiszen a jövő gépkocsijának tervei, modelljei már elkészültek. A Szovjetunió Autótudományi Intézetében szakadatlanul folyik a kutatómunka, egyre tökéletesebbek lesznek azok a szerkezetek, melyek nagy lépéssel viszik előre a gépkocsik fejlődését. A sorozatgyártás megindításáig természetesen még számtalan feladat vár megvalósításra. A jövő autójának kibocsátásához új anyagok tömeggyártását és új munkagépek létrehozását kell biztosítani. És még valamit fontos megemlíteni, mely a nagy sebességű gépek zavartalan közlekedéséhez ugyancsak szükséges: az új útszerkezeteket és új felépítésű hálózatokat.
A szovjet emberek azonban nem ismernek akadályt. Dolmatovszkij-nak, az Autótudományi Intézet laboratóriumvezetőjének a jövő kocsijáról szóló leírásában már ezeket a szavakat olvassuk: meg vagyunk győződve arról, hogy eljön az idő, amikor a mi gépkocsi „fantáziánk” kézzelfogható valóság lesz. Ezek után ismerkedjünk meg mi is azzal a gépkocsival, amely a zuhanó vízcsepp formájához hasonlít és mérete nem nagyobb, mint a jólismert Pobjedának.
A gépkocsi teteje törhetetlen üvegből készült, többi részét pedig tompafényű plasztikus műanyag burkolja. Az áramvonalas kocsiszekrény a repülőgépek oldalkormányaihoz hasonló, de áttetsző anyagból készült irányítósíkban végződik. Az alacsonyépítésű kocsi közvetlen elején, ott, ahol eddig rendszerint a motor volt, ül a vezető és még egy személy. A tágas és kényelmes előrész így teljes egészében az utasoké. A hátsóülések mögött van a csomagtartó, a kocsi végében pedig a hajtómű. Ez a ma még szokatlan elrendezés olyan előnyöket biztosít, mely valóban ideálisnak nevezhető. A kocsiszekrény ezen a módon történő kihasználása nemcsak biztonságos vezetést, de az eddiginél kényelmesebb utazást is eredményez.
A motor hatásfoka, gyorsulóképessége szintén túlszárnyalja a mai gépkocsimotorok ismert teljesítményeit. A motort említve azonban ne gondoljunk a megszokott dugattyús erőforrásra, hiszen a jövő autójának 200 km-es óránkénti sebességét gázturbina biztosítja. A kerekek meghajtását sem az eddig használt berendezések, hanem folyadék végzi. A sebességváltó fogaskerekei, a kardáncsuklók és tengelyek szintén nélkülözhetővé válnak. A folyadékok előnyös tulajdonságait már a mostani gépkocsiknál is egyre több berendezésnél használják fel. A mechanikus fékek helyébe a folyadékos fékrendszerek léptek, a tengelykapcsolók tárcsáit is kiválóan pótolja a nagy sebességgel áramló különleges olaj és a turbinaszerűen kiképzett kerekeket közvetlenül is képes meghajtani. A kis térfogatú és arányosan könnyű gázturbinához tehát egy szivattyúszerű berendezés csatlakozik, mely megfelelő nyomással juttatja el a csővezetékeken a folyadékot minden egyes futókerékhez. Az újszerű meghajtás, mely a technikának ma már nem akadály, nemcsak szinte hihetetlen rugalmasságot, de teljes zajtalanságot is biztosít. A kormányszerveknél pedig már eddig is találkozunk folyadékos kisegítő-berendezésekkel. Különösen a nagyméretű kocsiknál (MAZ-525, „Gigant” stb.) alkalmazták, a kormányzást nagymértékben megkönnyítő tulajdonságai miatt. Az újtípusú gépkocsiknál azonban a kormánykerék elfordítása kizárólag folyadékhatást fog kiváltani és a kormányszerkezetek mechanikus alkatrészei nagyrészt a multé maradnak.
A gépkocsivezetés tehát még egyszerűbb feladattá válik. A ma alkalmazott berendezések eddig is már lényegesen megváltoztatták a vezetés régen még bonyolult és sok ügyességet kívánó munkáját. És ahogy a pedálok sorából eltűnt a tengelykapcsoló működtetője, úgy nélkülözhetővé válik a többi láb- és még néhány kézikapcsoló is. A biztonság pedig – a nagyrészt önműködő berendezések segítségével – még inkább fokozódik. A mechanikus vagy folyadékos működésű, dob-rendszerű és villamosfék után az autótechnika az új gépkocsikon a turbinás fékeket fogja alkalmazni. Ez a berendezés – az eddigieknél lényegesen kisebb átmérőjű kerekeknél is – eredményesen tudja biztosítani a fékezés egyre nagyobb sebességek melletti feladatát. Sokat lehetne még írni a jövő gépkocsijának nagyszerű szerkezeteiről – a súrlódást csökkentő csapágyakról, a műanyagból készült motorokról, a folyadék- és légsűrítéses rugókról és számtalan önműködő berendezésről – de első ismerkedésül talán ennyi is elegendő. És ha a fentiek után valakinek esetleg úgy tünne, hogy még távoli képet hoztunk olvasóink elé, gondoljunk arra, hogy az ismertetett berendezések legnagyobb része már megvalósult és a mai kocsiknál is alkalmazást nyert…
A szovjet tervezőirodákban, laboratóriumokban és kísérleti állomásokon nap, mint nap új terveket, modelleket és új gépkocsikat hoznak létre. A mintakészítő-művészek új formákat alkotnak, a tudósok eddig soha nem ismert szilárdságú anyagokat tanulmányoznak, a konstruktőrök újabb és újabb önműködő gépeket szerkesztenek. Az új kocsival szakadatlanul folynak a próbautak ma már nemcsak a laboratóriumokban, hanem az országutak betonszalagjain, a falusi dűlőutakon, rekkenő hőségben és csikorgó fagyban egyaránt. Az újtípusú gépkocsi megvalósításán szovjet emberek dolgoznak!
