A versenyautók építése nem öncélú foglalkozás, hanem a sorozatgyártású gépkocsik fokozott tökéletességének egyik elősegítője. Számtalan, először versenygépkocsiba épített motor lett később a sorozatgyártású kocsik megbízható erőforrása. A rekordkocsik rúgózását nem egyszer vették át a közforgalmú gépkocsik tervezői és megállapítható, hogy még sok-sok ma már általánossá vált műszaki megoldás először versenygépkocsikon tűnt fel. A multban a versenyautók tervezőit leginkább csak a végsebesség elérése érdekelte, de még az ilyenirányú kísérletek is elősegítették a sorozatgyártású gépkocsik formájának kialakítását. A rekordkísérletek valódi jelentőségét azonban csak akkor nyertek, amikor a gazdaságosság szem előtt tartásával kezdték a versenykocsikat építeni.
A híres szovjet autóversenyzőnek, Nyikityinnek M-20-as motorral szerelt rekordkocsija például kevesebb üzemanyagot fogyasztott, mint a sorozatban gyártott Pobjeda-kocsik. Az áramvonalas versenykocsik jól bevált részleteit egyre gyakrabban ismerjük fel a sorozatgyártású modelleknél is, ami egyik legjobb bizonyítéka annak, hogy a tervezők eredményes munkát végeztek. Különösen a hűtő, illetve a kocsi elejének kiképzése származik legtöbbször a versenygépkocsikról és ezek a részek egyben jellemzőivé válnak egy-egy autótípusnak.
Az első gépkocsi, amely formájában még csak annyiban különbözött a lófogatú járművektől, hogy a rúdja hiányzott, már részt vett versenyeken. Abban az időben a verseny- és a túrakocsik között ugyan még semmi különbséget nem lehetett észrevenni. A hűtő a kocsi elején elhelyezett néhány bordázott csőből állott, úgynevezett hűtőmaszk nélkül. Később az autókra egyenesidomú, méhsejt-rendszerű hűtőket szereltek – közvetlenül az elsőtengely fölé. Ezeknek megjelenésekor már csekély különbséget lehetett tenni a személyszállító és a versenygépkocsik külseje között, az utóbbinál ugyanis már elhagyták a sárvédőket és a világítóberendezést és természetesen fokozott teljesítményű motorokat alkalmaztak.
Hosszú éveken keresztül minden burkolat, védőrács nélkül szerelték a hűtőket a gépkocsikra és az első hűtőmaszk, ha ugyan annak nevezhetjük, a Bugatti-kocsin jelent meg. Ez a hűtő elé szerelt és a hűtő vonalát pontosan követő keretre erősített drótháló volt. A hűtő jellemzője így nem változott meg a védőrács – a sérülések ellen valamennyire – meg tudta óvni az értékes hűtőtömböt. Az egyidőben hegyes orrkiképzésű versenygépkocsik utánzataként szériakocsiknál perforált vaslemezből készült, ékalakúra meghajtott védőlemezt szereltek a hűtőtömb elé. A nagy ellenállási-felületet nyújtó hűtők később az áramvonalazott karosszériák lemezburkolatai mögé kerültek. A kocsik kiképzésénél egyre több helyen alkalmazták a gömbölyű idomú felületeket és így a hűtők is szépformájú díszrácsok, illetve díszlécek mögé kerültek. Igaz ugyan, hogy a versenyautók, miután más célra készülnek, mint a személygépkocsik, sok mindenben különböznek is attól, de a hűtőformák, helyesebben a hűtő előtti karosszériakiképzések lényegében azonosak.
Mikor a versenykocsik első rugóinak tokozását kellett megoldaniok a tervezőknek, a sorozatgyártású személygépkocsiknál is hasonlóvá vált a sárvédőkiképzés. És amikor a versenykocsik motorjának hűtéséhez, vagy a gázosítóhoz nagyobbmennyiségű levegőt kellett biztosítani, a hűtőmaszkon kívül még külön levegőnyílásokat helyeztek el. Ugyancsak a személygépkocsik elején is megjelentek a hasonló kialakítások. Ezeknél a levegőterelő-nyílás építése gyakran indokolatlan volt, de miután a versenygépkocsiknál használták, egyes gyárak divatot – és hasznot csináltak belőle. Általánosan használták azonban úgy az európai, mint az amerikai gépkocsiknál a szélesített hűtőrácsot, amely a középen elhelyezett hűtő és a mindkét oldali levegőzőnyílás összevonásából eredt.
Amikor a versenykocsiknál megjelentek a széles, alacsonyépítésű hűtőtömbök és az ehhez idomított orrkiképzés, a sorozatgyártású kocsiknál is bekövetkezett a változás. Ami évekkel ezelőtt még szokatlan volt, ma már fel sem tűnik és megállapíthatjuk, hogy a régi hűtőformák teljesen megváltoztak. Nem egy gépkocsinál vastag krómozott csíkok keretezik a hűtést szolgáló levegő beáramlásának helyét, de ezek a nyílások egyre alacsonyabbra kerülnek és bár ma még az első lökhárító fölött találhatók, a jövőben valószínűleg a hűtőnyílás ezen vonal alá fog kerülni. A versenykocsik tüzetes vizsgálata legalábbis erre mutat.
