Az elmúlt hetekben a Járműfejlesztési Intézetnél alkatrészeire bontva láthattuk azt a „Csepel-D-350”-es típusú tehergépkocsit, amely 1951 május 17-én indult el a budapest-szegedi útvonalon bejáratásra. Ez a kocsi a sorozatgyártás első darabjai közül került az Intézethez, abból a célból, hogy tartóssági próbát végezzenek vele. A 100 000 km-es út teljesítése után került a gépkocsi szétszerelésre, hogy minden egyes alkatrészét újból gondos vizsgálat alá vehessék és az észrevételeket a Csepel Autógyár tudomására hozzák.
A jólismert formájú, erőteljes hangú magyar Csepel-autók már nélkülözhetetlen eszközeivé váltak népgazdaságunknak. Egyre több területen alkalmazzuk és használatukkal egyidejűleg tovább folynak a tökéletesítésükre szolgáló vizsgálatok, kísérletek.
Tudnunk kell, hogy az első tartóssági próbák 1949-ben kezdődtek meg a licencia rajzai alapján összeépített öt kocsival. Ezeknek a prototípus-daraboknak már legfőbb alkatrészei hazai anyagokból készültek. A motorokat a Rákosi Művek, a sebességváltókat és futóműveket a Győri Vagongyár, míg a felépítményt ezekre a kocsikra is az Ikarus-gyár készítette.
Az öt gépkocsi 1951 július havában futotta le a kitűzött 100 000 km-t és a tartóssági próbák tapasztalatait az említett gyárak a sorozatos termelést megelőző munkálatoknál már felhasználhatták. Ebben az időben szerezték be a gépeket, készítették a szerszámokat, hogy a folyamatos termelés mielőbb megindulhasson.
Ezután került a 350/11. számú kocsi a Járműfejlesztési Intézethez, hogy megkezdje tartóssági próbáját, most nem mind prototípus, hanem már „O-széria” gyártású darab. A bejáratás különböző terhelési és sebességi viszonyok mellett történt. Az első 800 km-t óránkénti maximálisan 40 km-es sebességgel tette meg a próbakocsi. A következő 600 km-t már 1000 kg hasznos terheléssel, de ugyancsak az előbbi sebességkorlátozás betartásával. A bejáratás befejezőszakaszát szintén sík úton, 2000 kg hasznos terheléssel és 50 km maximális sebesség mellett teljesítette. A kilométerszámláló tehát 1625-öt jelzett.
Most már megindulhatott a tulajdonképpeni tartóssági próba, 3200 kg hasznos terheléssel. Éjjel-nappal járt a kocsi sebességkorlátozás nélkül a Budapest-Hatvan-Galyatető-Eger és Budapest vonalon. Amikor már 10 025 km-t teljesített, 3500 kg-ra növelték a terhelést és a már említett útszakaszon további 51 595 km-t futott a gépkocsi. Később módosult az útvonal is a Budapest-Komárom-Kisbér-Veszprém-Székesfehérvár szakasz beiktatásával.
A tartóssági próba minden évszakban folyt. Közlekedtek a kocsival nehézfeltételű csúszós, havas utakon és a tűző napsütésben egyaránt.
A motor kenését „DR” minőségű adalékanyaggal rendelkező Áfort téli, illetve nyári motorolaj végezte. Olajcserét általában 3000 km-ként eszközöltek. A sebességváltóba és a kiegyenlítőműbe Áfort közép-, illetve nehézminőségű sebességváltóolajat használtak és az olajcsere átlag 10 000 km-ként történt.
A próbautak alatt elhasznált 19 270 liter gázolaj 20,3 liter/100 km-re, – igen kedvező átlagfogyasztásnak felel meg. (A szabvány-fogyasztásmérés alkalmával a kecskeméti betonúton előnyös időjárási viszonyok mellett 50 km/órás sebességű haladásnál csak 15,39 liter/100 km-kinti fogyasztás adódott.)
A különböző mérések módot adtak arra, hogy a kipróbálandó gépkocsi valamennyi tulajdonságát pontosan meg lehessen határozni. A fogyasztás megállapítása után folyamatosan vizsgálták a hegymászóképesség, a terhelés, a végsebesség, a gyorsulás, valamint a fékezés mértékét.
Jellemző a „Csepel D-350”-es kocsi hegymászóképességére, hogy a második sebességbe kapcsolva, fordulatszámcsökkenés nélkül kapaszkodott 22%-os emelkedésen. Az első sebességen nem tudták megállapítani a hegymászóképességet, mivel országúton sehol nem találtak 23%-nál nagyobb emelkedőt.
Meg kell említenünk, hogy egy másik próbakocsi 4,2 tonnás túlterhelésnél is kiváló képességekről tett tanúságot, bár a kocsi méretezésnél köztudomású, hogy 3,5 tonna szállítását vették figyelembe.
Érdekes adatokat mutatnak a különböző sebességi fokozatokban, sík úton mért, maximális sebességet jelentő számok: I. sebesség 8,1 km/ó, II. sebesség 15,1 km/ó, III. sebesség 26,4 km/ó, IV. sebesség 46,2 km/ó, V sebesség 73,2 km/ó.
Figyelemreméltók azok a gyorsulási középértékek, amelyeket sík úton, álló helyzetből, a különböző sebességek bekapcsolásával vizsgáltak. Az első sebesség bekapcsolásával a kocsi a maximális sebességet 0,05 perc alatt érte el. A következő fokozatban 0,09 percre volt szükség. A harmadik sebességbe kapcsolva 0,16 perc volt a maximális sebesség eléréséhez szükséges idő. Rángatás csak akkor lépett fel, mikor a kocsi álló helyzetéből a negyedik sebesség bekapcsolása mellett indították. Ilyen igénybevételt azonban a gyakorlat sohasem kíván meg.
A fékezési értékek jelentős javulást hoztak, amikor a licenciában előírt alapanyagú fékbetéteket hazai, javított kivitelűvel cserélték fel. Ezenkívül is még számtalan olyan módosítást eszközöltek, amelyek mind tökéletesebbé tették a kocsit. A Járműfejlesztési Intézet többször közölt az előállító gyárakkal olyan észrevételeket, amelyek alapján a sorozatgyártás mellett is változtatásokat eszközöltek a kocsikon. Többek között a dugattyúk méretezésének és a gyűrűk elhelyezésének megváltoztatására tett javaslat szerint a licenciát adó gyár is módosította az eddigi terveket. Az újkivitelű, egyenletes falvastagságú dugattyúk a palástfelület növelésével és a felső gyűrűhorony helyének megváltoztatásával nagyban elősegítették a motor megbízható üzemét. Ugyancsak az Intézet szakembereinek észrevételei alapján módosították a szelepemelő rudak körüli tömítőgyűrűk kiképzését, a ventilátortengely anyájának alátétanyagát, a tengelykapcsoló kiemelőkarjának biztosítását. A próbautak alatti észrevételek szerint változtatták meg a harmadik sebesség fogaskerekének fog-szögbeállítását is. A javaslatok alapján alkalmazzák a rugótartó bakoknál a távtartóhüvelyt és erősítették meg a féktartólemezeket. A Csepel Autógyár is sok újítást vezetett be, amelyek a kocsi üzembiztonságát fokozzák. A próbautak alatt is előfordult pl. a kerékagyak görgős csapágygyűrűinek törése, amelyet ma már a finomabb megmunkálás és módosított illesztés segítségével ki tudnak küszöbölni. Szintén hibaként jelentkezett a tengelykapcsoló csillapítórúgóinak törése. A törött rúgórészek szétnyomták a lemezborítást és a tengelykapcsoló emiatt nem emelt ki. Később a szénacél-rúgók helyett kísérleti Cr-Si anyagú rúgókat építettek be, de ezek sem bírták ki az igénybevételt. Ezért fordultak ahhoz a megoldáshoz, hogy a rúgókat elhagyják és ezzel kiküszöbölték az ilyenirányú üzemképtelenséget anélkül, hogy a kocsi tulajdonságait lerontották volna.
A Járműfejlesztési Intézet által végzett tartóssági próbautak vizsgálatai nagymértékben segítik mindazokat a vállalatokat, amelyek a Csepel-tehergépkocsik alkatrészeinek gyártásával foglalkoznak és természetesen magát a Csepel Autógyárat is. A gumigyár szintén figyelembevette a próbautak tapasztalatait, amelyek mindenkor rámutattak a gyártmányok hiányosságaira, valamint előnyeire. A mérőműszerek gondos ellenőrzése is értékes tapasztalatokat nyújtott annak érdekében, hogy ez a minden tekintetben korszerű kocsi megbízható ellenőrző műszerekkel rendelkezzék. A kipróbált három különböző karosszéria-típus is rámutatott arra a megoldásra, amely minden kívánalmat ki tud elégíteni.
Természetesen az Intézet megfigyeléseinek alapján nem lehet mindenkor azonnal intézkedéseket tenni, hiszen a szalagszerű termelés érzékenysége csak gondosan előkészített módosító eljárásokat tud alkalmazni. Azonban hiba lenne, ha a Csepel Autógyár azokat a javaslatokat, amelyek bizonyíthatóan a kocsik további minőségi javulását szolgálják, túlzott késéssel valósítaná meg.
A „Csepel D-350”-es típusú járművek már bebizonyították, hogy kiváló képességekkel rendelkeznek. A szüntelenül folyó kísérletek minden esetben a további tökéletesítés érdekében történnek. A nagyszerű úttartású, gazdaságos üzemű, nagy teherbíróképességű Csepel-kocsikkal autóiparunk a gépkocsivezetők kezébe olyan szállítási eszközt ad, amely minden viszonyok között teljes megelégedést vív ki.
Joggal lehetünk büszkék a nemrég született Csepel Autógyár 3,5 tonnás típusára, amely nemcsak hazánkban, hanem külföldön is bebizonyította fejlődő iparunk nagyszerű képességeit. A Járműfejlesztési Intézet további eredményes munkájával pedig gondoskodik arról, hogy egyre tökéletesebbé, egyre megbízhatóbbá tehessük gépjárműiparunk alkotásait. Ennek érdekében végzik a próbautakat, vizsgálják az alkatrészek tulajdonságait és szakszerű javaslatokkal könnyítik meg a termelőüzemek munkáját.
L.Gy.
