Mi a lényeg? Az, hogy lehetőség született legősibb és legáltalánosabb mozgásunk, a járás megreformálására. Mióta „lemásztunk a fáról”, ugyanúgy tettük felváltva előbbre a két lábunkat. S most megjelent egy embermutáns: szálegyenesen, mozdulatlanul áll, mégis többször olyan gyorsan halad, mintha teljes erőből futna, és erre akár 40 kilométeren is képes. Akárki lehagyhatja a világelső maratonistát, Eliud Kipchogét – van ebben valami jelképes: mintha afrikai őseinket testesítené meg a kenyai atléta, a villanyrolleres, az elektromos egykerekűs közlekedő pedig az új alfajt.
Rendszerint csak utólag eszmélünk rá, ha egy találmány alapvető változást hozott életünkben, mint az okostelefon, de felhozok egy még szemléletesebb példát: a fogamzásgátló tablettát. Az ölelkezés gyönyöre és a nem kívánt gyerekszületés gondja ősidők óta áll feszítő ellentétben. S egyszer csak megjelent a tabletta, felszabadult a szex! Engedhettünk késztetéseinknek, utódnemzési következmények nélkül. Embermilliók borultak megkönnyebbülten egymás nyakába. Az egyház hiába védte a törvények, tiltások bástyáit, emlékszem egy karikatúrára: VI. Pál pápa próbált sziszifuszi erőfeszítéssel megtartani a lejtőn egy malomkeréknyi tablettát, amely mindjárt átgördül rajta…
Most a hatóságok vannak hasonló helyzetben, futnak az események után, de reménytelenül lemaradnak a villanykerekűektől. Világjelenségről, tömegjelenségről, ősi vágyakozás beteljesüléséről, a mesékben megfogalmazott hétmérföldes csizmáról, vagy Hermész isten szárnyas sarujáról van szó, amelyeket akárki a lábára ölthet, nagyjából egy éves BKK-bérlet áráért. Itt a helyváltoztatási forradalom, megszabadulunk a kutyagolástól! Nem kell autó, nem kell busz, nem kell biciklin pedálozni, csak suhanunk! Csoda, ha villanyrollerre, elektromos egykerekűre ugranak a fiatalok? Nem! Az ellenkezője lenne csoda!
Megint az üzleti világ kapcsolt elsőként, nem a hivatalosság. Először tömegesen gyártani kezdték az eszközöket, aztán rászálltak a bérbeadásra. De nem úgy ám, hogy el kell zarándokolni egy kölcsönzőbe, sorba állni és kitölteni papírokat, majd a végén ugyanez, hanem csak felkap valahol egyet az ember az utcán, megy, amerre akar, és a végén otthagyja, ahol tetszik – csak egy okostelefonos app kell hozzá, és automatikus a fizetés: nagyjából egy fagylalt ára. Kell, lehetséges ennél egyszerűbb? Nem kell hozzá jogosítvány, biztosítás, nincs forgalmi engedély, hiszen nem is jármű, csak „gyaloglást segítő eszköz”, de kocsisorokat hagy faképnél a használója; ahol autóval tilos balra kanyarodni, átmegy a zebrán; ahol úgy jobb, felszáll rollerével, egykerekűjével buszra, villamosra, metróra; felviszi lakásába, munkahelyére; kedve szerint süvít járdán, kerékpárúton, úttesten. A helyzetnek megfelelően tekinti magát gyalogosnak, biciklistának, járművezetőnek – vagy félistennek.
Ezt megállítani lehetetlen, tehát a legjobb örülni neki, és hagyni, hogy menjen minden a maga útján? Sajnos látjuk a többi életmód-változtató találmány árnyoldalait. Autóbalesetben rengetegen sérülnek, halnak meg, és ennek egyik oka a telefonálás vezetés közben. Hányan vesztették életüket, mert a képernyőre meredve sétáltak autó kereke alá, vagy hülyén szelfizve zuhantak szakadékba, háborgó tengerbe. Vannak veszélyei az elektromos suhanásnak is. Némelyik típus gyorsasága próbára teszi reflexeinket és a szervezetünk ütésállóságát – negyvennel nekirohanni valaminek halálos lehet, akárcsak elütni valaki mást. Pici kerekű rollerrel kátyút fogva óriásit lehet bukni. Ahogy eluralkodnak az ilyen eszközök, úgy nő a gyalogosok, idősebbek, babakocsit tolók, bevásárlótáskát húzók félelemérzete, ingerültsége, dühe. Még nem hallani súlyos balesetekről vagy komolyabb összepofozkodásokról, de lesznek, higgyék el, és akkor nehéz lesz megállapítani a felelősséget, ha nincsenek számon kérhető szabályok.
Na, itt a hatóságok dilemmája. Készül is szabályozás, ami nem egyszerű feladat. Mik legyenek a prioritások? Autókiváltó, környezetbarát az elektromos eszköz? Nem igazán, mert felmérések szerint nem autózás, hanem gyaloglás helyett használják többet, autó ugyanannyi robog, de kevesebben sétálnak. Környezetkímélő? Vitás, mert nem tudjuk pontosan az eszközök gyártásának, kiselejtezés utáni visszaforgatásának, és a töltőáram termelésének módját. A bérrollereket autóval gyűjtik össze az utcákról, és töltik, akár lemerültek, akár nem. Tervezett élettartamuk nagyon csekély – és ez nem csak a bérbeadó cég gondja, hanem bizonyos nagyságrend felett közügy. Ugyanezeket a kifogásokat viszont sokkal kevésbé lehet felhozni magántulajdonú eszközökkel szemben. Túl kevés szabályozással a lovak közé dobnánk a gyeplőt. Képzeljük el, ahogy egy legénybúcsúra a bulinegyedbe érkezett külföldi horda, jól berúgva, bérrollerekre kap… A túlszabályozás viszont gyakorlatilag betarthatatlan, és gyengíti az emberek szabálykövető morálját. Tiltsák ki az elektromos rollereket innen-onnan? S ha arra hivatkozik a használója, hogy csak lábbal hajtja a tiltott zónában? Ki tudja megcáfolni? Írjanak elő különböző sebességhatárt járdára, biciklisávra? Hogyan ellenőrizzék, rakják tele radarokkal a sétálóutcát? Hozzanak eltérő szabályokat különböző teljesítményű típusokra? Még az 50 helyett 80 cm3-es robogókat sem könnyű kiszúrni, hát még egy nagyobb wattszámú rollert…
Csak kívánni, remélni tudom, hogy bölcs, mérsékelt, de hatásos gondolatokra és paragrafusokra jutnak az illetékesek, illetve hogy kialakul egy mindenkinek elfogadható gyakorlat, modus vivendi: autót vezetve vigyázunk a minduntalan felbukkanó villanylábúakra, utóbbiként pedig előzékenyen figyelünk a gyalogosokra és nem öngyilkosjelöltként száguldozunk a forgalomban. Javaslom, hogy minden szabályalkotó, az előkészítő munka valamennyi résztvevője járjon addig is villanyrollerrel, hogy minél több személyes tapasztalatot szerezzen – meglehet, hogy később is kitartanak mellette… Ne próbálják feltartóztatni a lendületesen guruló testkiegészítőt, mert át- és túlgördül rajtuk!
