Biztosan kitalálták már: Izlandon járunk. E Magyarországnál alig valamivel nagyobb sziget különlegességét időjárása is alátámasztja. A júliusi budapesti kánikula után igazi felfrissülés a reykjavíki 9 fok és az erős szélben vízszintesen „hulló” eső.
Az utazást pihenjük ki rögtön, hiszen Izland egyetlen nemzetközi repülőterétől nincs messze a Kék Lagúna, s ennél jobb nyitány nem is képzelhető el túránkhoz. A meleg, tejfehér termálvízben ellazul az ember, a természetes medence aljáról felkaparható fehér iszap pedig jót tesz a bőrnek. A sziget sok látnivalót és élményt kínál, s Izland délnyugati része a turisták által leglátogatottabb terület – a látványosságok jelentős része itt csoportosul. Például itt van a Thingvellír nemzeti park (ahol az izlandi parlament is működött) és a törésvonal. Nem messze innen lövi magasba 20-25 méter magas vízoszlopát a Strokkur gejzír, amely a ma már inaktív névadó, a Geysir szerepét vette át a turisták elkápráztatásában. Szintén a közelben van a Gulfoss, ez a szép és lenyűgöző vízesés, ám nem sokkal ez után egyszer csak vége szakad az aszfaltozott útnak – Izlandon ez egyébként gyakran van így, még a szigeten körbefutó, 1-es számú főút sem végig aszfaltozott.
Itt kezdődik ugyanis a Felföld, egy egészen különleges világ: erőteljes, idegen és szürreális. Nem véletlen, hogy a Holdra szállás előtt az amerikaiak ide küldték Neil Armstrongot egy kis gyakorlásra. A Felföld Izland területének 80 százalékát teszi ki (a maradék 20-ból 11-et a gleccserek), s ez a vidék gyakorlatilag lakhatatlan. Fekete vulkáni hamu és por mindenütt, kősivatag, illetve komor hegyek, amerre a szem ellát. Érdemes kiszállni az autóból, és leállítani a motort, ezt a csendet ugyanis át kell élni. Egészen más, mint egy elfüggönyözött hálószoba csendje lefekvés után – sokkal mélyebb és áthatóbb, töprengésre készteti az embert. Izlandon rengeteg olyan hely van, ahol az ember a saját bőrén érzi, hogy a természet milyen hatalmas, ő pedig mennyire kicsi. Ide már a madarak sem merészkednek be, az élet ritka jeleit emberek hagyják hátra. Steinmannok (utazók által emelt kisebb-nagyobb kőkupacok, azaz kőemberek) állnak néma őrökként mindenfelé. Csak figyelnek minket vagy vigyáznak is ránk, ki tudja?
Másféle, de szintén nagyon katartikus élmény Európa legnagyobb vízhozamú vízesése, a Dettifoss mellett állni. Méghozzá közvetlenül a zuhatag szélén, ahol a meredélybe lerohanó víz energiája még a hatalmas bazalttömböket is megremegteti – nem is csoda, hiszen két másodpercenként egy Boeing 747-es Jumbo repülőével egyező tömegű víz, azaz nagyjából 400 tonna zúdul le. Ha süt a nap, a magasra csapó vízpára gyönyörű szivárványt fest a vízesés fölé.
Számok, história
Izland első lakói ír szerzetesek voltak, akik a kilencedik században érkeztek a szigetre. Őket sokan követték Norvégiából, többségük az akkori politikai csatározások miatt menekült el. A frissen érkezett új népnek elege volt az uralkodókból, ezért a parlamentáris rendszer mellett döntöttek: a ma is működő Althingi a világ egyik legősibb parlamentje. Élt itt Vörös Erik, a híres viking is, akinek fia, Leif Eriksson volt állítólag az első európai ember, aki feltérképezte Észak-Amerika partjait. Izland földtani értelemben a Föld egyik legfiatalabb része, ma is erős a vulkáni aktivitás és gyakori a földrengés. Éppen ezért nem meglepő, hogy az erdők még nemigen telepedhettek meg itt – ami volt, rég kivágták, hogy hajót és házat építsenek belőle. Az ország legnagyobb részét kősivatag borítja, de van itt tundra és legelő is. A különleges éghajlat és a szokatlan táj egyedivé tette az izlandi konyhát is. A legbátrabbak megkóstolhatják a hrútspungúrt (aludttejben érlelt koshere) és a hákarlt (fél évig a földbe ásva érlelt és bomlasztott nyers cápahús). Izland területe 103 ezer négyzetkilométer, s ez évről évre nő. A sziget alatt húzódik ugyanis az eurázsiai és amerikai lemezeket elválasztó Észak-atlanti törésvonal, amely évente mintegy két centiméterrel lesz szélesebb. Izlandon körülbelül 280 ezren élnek, kétharmaduk a fővárosban, Reykjavíkban és vonzáskörzetében. A nyári hónapokban az országot közel négyszázezer turista keresi fel. Az egy főre jutó autók számában Izland Kalifornia mögött a második helyen áll a világon, vasút nincs. Izlandnak saját hadserege sincs, az országban a – főleg fegyvertelen – rendőrök száma nem éri el az ezret, a bűnözés mértéke minimális, a korrupció ismeretlen fogalom. A rendőrautók felszereltsége pazar: többek között navigációs rendszer, GPS-telefon, a gyorshajtáson ért vétkes vallomását rögzítő fedélzeti diktafon (a fegyverviselés és az erőszak szinte teljes hiánya miatt az izlandi rendőr gyakran nő és egyedül dolgozik, így tanúja a hangfelvétel), illetve a helyszíni bírság beszedésére alkalmas kártyaleolvasó készülék áll a főleg Toyota Land Cruiserekkel és Hyundai Santa Fe modellekkel járőröző hatóság rendelkezésére. Ez a kicsi, edzett és büszke nép nagyra tartja és aktívan őrzi hagyományait – errefelé ma is élnek az ősi viking hagyományok és sagák. Izlandon szakértők foglalkoznak a manókkal, koboldokkal, trollokkal, azaz a „láthatatlan néppel”. Ezért amikor útépítés során koboldgyanús vidéken járnak, mindig kikérik a szakember véleményét, s ha kell, inkább az út tesz kerülőt, nehogy megzavarják az árnyékvilág nyugalmát.
A víz fagyott állapotban is nagy mennyiségben van jelen Izlandon. A Myrdarsjökull ugyan kicsi a gleccserek között, viszont út vezet a lábához, s fel lehet rá mászni. Közelről nem olyan vakítóan fehér, mint messziről, sok port, köveket és a vulkáni kitörések hamuját hozza magával. Légiesen szépek viszont a Jökulsárlón gleccsertavon ringatózó áttetsző, kék jéghegyek, melyek a kontinens legnagyobb jégfolyamáról, a Vatnajökullról szakadnak le, hogy méltóságteljesen induljanak el végső útjukra az Atlanti-óceán felé. A 200 méter mély tóra jópofa kétéltűekkel viszik a látogatót, s a túra fénypontja akkor érkezik el, amikor megcsáklyáznak egy kisebb jégdarabot, darabokra törik, s a boldog utazó már szopogathatja is a többszáz éves vizet. Ami egyébként olyan tiszta, hogy Japán jelentős mennyiségben (és valószínűleg méregdrágán) vásárol izlandi gleccserjeget – állítólag ezzel finomabb a whisky.
Izlandi utazás nem lehet teljes bálnanézés nélkül – annál is inkább, mert északon vár minket Húsavik, a világ bálnanéző fővárosa. A program háromórás, s főként türelem kell hozzá. A nyílt vízen kicsinek és törékenynek ható hajócska ugyanis egy óra alatt éri el a cetek fürdőhelyét. Itt aztán forgolódás és manőverezés következik, hogy a néhány percenként fölbukkanó óriások hátát és farkuszonyát valóban láthassa is az ekkorra már félig átfagyott turista.
Az északi fjordok vidéke talán Izland legszebb és minden bizonnyal egyik legjellemzőbb része. Itt fél Dunántúlnyi területen mintegy tízezren élnek – igazi esemény tehát, ha valaki szembejön az úton.
