Tekintse meg exkluzív képgalériánkat!
A Közép-Amerikában található Costa Rica a természetkedvelő turisták egyik fő célpontja – a világ minden részéről érkeznek ide, ám javarészt amerikai és kanadai „világjárók” látogatják, hiszen kontinensünktől például meglehetősen távol esik. Az északról Nicaragua, délről pedig Panama által határolt ország a legkeskenyebb pontján alig 120 kilométer széles, így aztán jó idő esetén a vulkanikus eredetű hegyekben túrázók számos olyan pontot találhatnak, ahonnan egyszerre látni a Csendes-óceánt és a Karib-tengert, melyek a partjait mossák.
Costa Rica területe mindössze 51 ezer km2 (megközelítőleg feleakkora, mint Magyarország), mégis itt található a Föld élővilágának mintegy öt százaléka. A vidék több mint egynegyedét különféle nemzeti parkok, természetvédelmi területek és rezervátumok alkotják, valódi földi paradicsom, ahol a növény- és állatvilág elképesztő változatosságával találkozhat a szerencsés turista: kétezerféle fa, ezernél is többféle orchidea, nyolcszáz páfrányfajta (Észak-Amerikában és Mexikóban összesen nincs ennyi), ötvenezer fajta rovar (némelyik akkora, mint egy
kisebb emlős), nyolcszázötvenféle madár, 208 emlős faj és ezernyi lepke kápráztatja el a természet szépségeire fogékony látogatókat, de ne feledkezzünk meg a kétszáz hüllőről sem. Utóbbiak megközelítőleg fele kígyó, ráadásul a marása tizennyolcnak mérgező, szerencsére mindegyikre létezik ellenszérum.
Egy kis történelem
Az első európai felfedező, aki Costa Rica partjaira lépett, Kolumbusz Kristóf volt. Az Újvilágba vezető negyedik és egyben utolsó útján, 1502 szeptemberében tizenhét napot töltött Uvita szigetén. Habár a régészeti leletek alapján ezt a földrészt megközelítőleg negyvenezer éve lakja ember, az első civilizáció nyomai pedig időszámításunk előtt tízezer esztendőre nyúlnak vissza, az ország történelmét tulajdonképpen Kolumbusz „látogatásától” jegyzik. Annak idején a barátságos őslakosok arany ékszereket viseltek az orrukban és a fülükben, ami később olyannyira lenyűgözte a spanyol származású hódítót, Gil Gonzales Davilát, hogy Costa Rica (gazdag part) névre keresztelte az országot. Bármennyire gazdagnak is tűnt azonban ez a vidék, a spanyol korona legkevésbé fénylő ékköve volt, Spanyolország legszegényebb amerikai kolóniájának bizonyult. Ráadásul a kemény, barátságtalan természeti
körülmények is nehezítették a gyarmatosítást, ezért az első várost, Cartágót csak 1562-ben alapította Juan Vasquez de Coronado. Miután az üldöztetések és a különféle betegségek alaposan megtizedelték a helyi „munkaerőt”, a megszállók a bevált gyakorlatnak megfelelően az ide szállított afrikai rabszolgákkal dolgoztattak. Mára az őslakosok csupán egy százalékát teszik ki a közel négymillió főt számláló népességnek, jelenleg 98 százalék fehérbőrű, a spanyol származásúak pedig ticónak nevezik magukat. Amikor Mexikó 1821-ben fellázadt Spanyolország ellen, a többi közép-amerikai ország is követte példáját, s többek között Costa Rica is függetlenné vált. A XIX. század végétől máig mindössze két „puskaporos” időszak hátráltatta a demokrácia fejlődését. Mindazonáltal 1949-ben a hadsereget feloszlatták, annak funkcióját civil őrség vette át. A felszabadult összeget az egészségügyre, a taníttatásra és az életszínvonal javítására fordították, így a régióban vezető szerepet tölt be az ország ezeken a területeken. Costa Ricán négyévente választanak elnököt, érdekesség, hogy 1987-ben Oscar Arias Sanchez elnököt Nobel békedíjjal jutalmazták, amiért áldozatos munkájával elősegítette a nicaraguai polgárháború befejezését.
Tettestársak
Costa Rica fővárosa, San Jose majdnem az ország közepén fekszik. Túránk a közeli Herediából indult, itt vehettük birtokba a Toyota Land Cruiser terepjárókat. A tesztautókat már a 2005-ös modellévre továbbfejlesztett turbódízel motorral szerelték fel. A háromezres D-4D egység új közös nyomócsöves befecskendező rendszerét a Corollában, a Corolla Versóban és az Avensisben alkalmazott kétliteres motorból vették át. A szerkezet a korábbinál 18 százalékkal nagyobb maximális nyomással képes dolgozni, ami javítja az égési folyamat hatásfokát – az eredmény nagyobb teljesítmény mellett alacsonyabb fogyasztás és kisebb károsanyag-kibocsátás. A common-rail rendszer munkaütemenként két előbefecskendezést végez, amivel a zajt és a vibrációt igyekeztek csökkenteni a mérnökök. A változó geometriájú turbófeltöltőben a lapátkoszorú állását ezentúl elektromotor vezérli, így a motorvezérlő elektronika precízebben avatkozhat be és gyorsabb reakcióra készteti a turbót. A szívócsőhöz áramlás vezérlőt kapott a motor, melynek a módosítások révén a teljesítménye 3 lóerővel, 166 lóerőre izmodosott, forgatónyomatéka pedig 20 százalékkal nőtt, a 410 Nm-es érték 1800 és 2600 fordulat között folyamatosan rendelkezésre áll. Az erőforráshoz vadonatúj hatfokozatú sebességváltót társítottak, ennek is köszönhető, hogy a százas sprint idején tíz százalékot sikerült javítani. A szerkezet mellesleg jól megvezetett és precízen kapcsolható. Tovább csiszolták még a fékrendszert és a navigációs berendezést is.
A puding próbája
Az első napon a Béke-vízesés mellett vezetett az utunk, majd a műútról letérve az Arenal vulkán felé vettük az irányt. A tűzhányóról úgy hitték, hogy kihunyt már, ám 1968. július 29-én kitört és 78 áldozatot követelt. El Castillónál remek kilátás nyílik a vulkánra, amely ezúttal sűrű felhőrétegbe burkolózott. Az időjárás alaposan megtréfálta a szervezőket. Costa Rica éghajlata ugyanis szubtrópusi, tehát májustól novemberig tart az esős évszak, ami nálunk a tél megfelelője, míg decemberben köszönt be és egészen áprilisig tart a száraz nyári időszak. Mindezek alapján nem kellett komoly nehézségekre számítani. Csakhogy, amíg mi vígan ebédeltünk az ideiglenesen összetákolt vendéglőben, addig odakint trópusi eső tombolt, s a kocsik tengelyig merültek el a sárban. Az aszfaltra készült abroncsok barázdái pedig villámgyorsan telítődtek, tehát olyan volt az egész, mintha slick gumival próbálnánk terepen boldogulni. Ezért aztán előkerült a vontatókötél és a trepni, annak pedig a ruházata bánta, aki botor módon tolni próbálta a kéttonnás monstrumot. Ettől a – gumik
számlájára írható – kis intermezzótól eltekintve azonban remekül helytálltak a Toyoták, a legnehezebb terepkörülmények között és patakátkelésnél sem torpantak meg. Az éjszakát Monteverdében, az esőerdő tőszomszédságában töltöttük. Innen csak egy köpésre található a Selvatura élménypark, ahol másnap lehetőségünk nyílt a lombkorona felett, drótkötélpályán átcsusszanva, illetve függőhidakról megcsodálni a dzsungel sűrű, szinte egybefüggő növényzetét. Egyszerűen lélegzetelállító a látvány! Érkezésünk tiszteletére Copal falucskában ünneplő ruhába öltözött és kivonult a falu apraja-nagyja. Amíg a helyi nőegylet ízletes ebéddel kedveskedett, addig a férfiak tradicionális zenével és tánccal, valamint bikaviadallal szórakoztatták a csapatot. Az út fáradalmait végül a
Csendes-óceán partján elhelyezkedő luxusszállodában, Punta Islita festői szépségű környezetében pihenhettük ki. Az utolsó napon a fővárost, San Josét vettük célba. Utunk átvezetett a Barátság hídon, amit Tajvan ajándékozott Costa Ricának, majd a Nicoja-öblön komppal keltünk át, végül rátértünk a TransAmerica útra, amelyik Alaszkától egészen Chiléig átszeli Amerikát. Túránk során nemcsak a lenyűgöző táj és a természet szépségei, hanem a Toyota Land Cruiser képességei is felejthetetlen pillanatokat okoztak. A divatos terepjáróban végig kényelemben és biztonságban utazhattunk, továbbá arra is fény derült, hogy egy jó terepgumival – persze, ésszerű körülmények között – kevés dolog állhatja útját a Land Cruisernek…
