– Hogyan került kapcsolatba a Formula–1-gyel?
– Gyermekkorom óta autóversenyző szerettem volna lenni, de az édesapám, egy barátjának elvesztése után nem rajongott az ötletért. A gokart után az egyetemen nyílt lehetőségem arra, hogy a BME Formula Student csapatához kerüljek.
– Versenyzőként vagy mérnökként tevékenykedett a csapatnál?
– A Formula Student csapatban nyolc éven keresztül vezettem az autókat, időközben pedig a mérnöki vonal is egyre fontosabbá vált számomra. Nagyon érdekelt a jármű felépítése és nem utolsósorban az is, hogy miért képes felgyorsulni négy másodperc alatt 100 kilométeres óránkénti sebességre. Később az alkatrészek tervezésével és gyártásával is megismerkedtem, és egy interjú után végül a Red Bull angliai főhadiszállására kerültem.
– Milyen alkatrészeken dolgozott Angliában?
– Az istállónál eltöltött három év alatt gyakran voltak olyan periódusok, amikor egyszerre két-három alkatrész tervezésével foglalkoztam. Csapatommal kezdetben az autó hátsó részével, majd egy év elteltével az első felén dolgoztam.
– Miért következett be ez a váltás?
– A vezetők kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy a mérnökök akár évek múltán is ugyanakkora elszántsággal dolgozzanak, mint korábban, ezért bizonyos időközönként áthelyezik őket és más feladatkört kapnak. Amikor kikerültem Angliába, azt a célt fogalmaztam meg magamban, hogy szeretnék az autó első szárnyán, vagy a vázán dolgozni. A célom végül egy év után megvalósult, és én dolgozhattam az aerodinamikusokkal és konstruktőrökkel közösen a lehető legjobb szárny megvalósításán. A 2017-es autó első szárnyát mi terveztük, és a 2018-as autóra is az az alkatrész került fel, amelynek megalkotásában magam is részt vettem.
– Milyen projektekbe vonták még be?
– Rendkívül büszke vagyok arra, hogy a tűzoltópalack gyártását én alakíthattam át. Éveken keresztül gyártották ugyanazon tervek alapján, szinte mindenki ismerte a hátrányait, de senki nem gondolta végig, hogy miként lehetne ezeket kiküszöbölni. Az első szárnnyal párhuzamosan zajlott ez a projekt is. Gyakorlatilag az alapoktól kezdtem el végiggondolni, hogy szerkezeti szempontból hogyan lehetne leegyszerűsíteni a gyártását. Ezeken kívül még sok alkatrészen dolgozhattam az évek során.
– Találkozott ismertebb nevekkel is?
– Christian Horner, vagy Adrian Newey minden nap ott volt az irodában. A Red Bullnak van egy komoly szimulátora, amely az iroda egyik külön helyiségében található. A mérnökök és gyakran a pilóták is ott elemezték, hogy egy-egy alkatrész hogyan viselkedik az adott szituációban, így a pilótákkal is rendszeresen összefutottunk.
– Milyen volt a kapcsolata a versenyzőkkel?
– Mi, akik az autó felépítésén dolgoztunk, köszönőviszonyban voltunk velük, akik azonban versenymérnökök, ők baráti kapcsolatban vannak a pilótákkal. Az egyik teszten, amikor elsőként találkoztunk, Daniel Ricciardo odalépett hozzám és bemutatkozott. Egyszer előfordult, hogy Kvyat mind a kétszáz, irodában dolgozó alkalmazottat meglátogatta és egyesével megnézte, hogy ki mivel foglalkozik. Különleges volt testközelből találkozni velük.
– Kipróbálta a versenyautót is?
– Sajnos nem volt rá lehetőségem, hogy a kormány mögé üljek. Amikor Franciaországban voltunk teszten, akkor a Renault szervezett élményautózást. Nagyjából 40 millió forintnyi összeget kellett befizetni és egész napos felkészítés után három kört lehetett az autóval menni a versenypályán.
– Hiányzik az angliai közeg?
– Valamilyen szinten hiányzik, viszont kiutazásom előtt elhatároztam, hogy csak addig maradok kint, amíg folyamatosan új ismereteket sajátíthatok el. A tanulási görbémet igyekeztem minél meredekebben tartani, ezért folyamatosan kerestem a fejlődési lehetőséget. Amikor ez a folyamat lelassult, a hazaérkezés mellett döntöttem, hogy a családi vállalkozásban is sikereket érjek el, és szeretném a saját projektem is megvalósítani. Egy kaputechnika negyedik generációját képviseljük szintén mérnök húgommal, és szeretnénk a szervezetet és a termékeinket is a lehető legmagasabb szintre fejleszteni.
– Nem bánta, hogy mérnökként és nem versenyzőként került a Red Bullhoz?
– Aki a mai világban 14 éves korában kezdi el a versenyzést, már nem juthat el arra a szintre. Szinte minden pilóta 3-4 évesen ül először gokartba, majd a kategóriákat végigjárva jutnak el a Formula–1-ig. Bár jó lenne a száguldó cirkuszban versenyezni, ahhoz újjá kellene születnem. Ugyan arról még nem tettem le, hogy egyszer gentleman kategóriában szerepeljek, de meglátjuk, hogy mit hoz az élet.
– Mi a másik projekt, amin dolgozik jelenleg?
– Sorozatgyártható karbon kompozit felnik tervezésével és gyártásával foglalkozunk társaimmal. Ennek különlegessége egyébként az, hogy a víznél éppen csak kicsivel több a sűrűsége, viszont acélhoz hasonló keménységű. A felni bonyolult forma, vannak a gyártásának határai is, így a Formula–1-ben a jelenleg érvényben lévő szabályok miatt nem lehetne használni őket. Egyszer lehet, hogy a fejlesztésünk eljuthat a nemzetközi autószövetségig és a versenypályákon is bevetik majd.

Névjegy
1986. április 25-én született Budapesten. Már fiatalon megismerkedett a gokartozással, majd a BME Formula Student csapatában versenyzett. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen gépészmérnöki diploma, majd a doktori fokozat megszerzése után dolgozott az elektromos Modulo buszokon, majd három évig a Red Bull Formula–1-es csapat mérnökeként Angliában.