Ettől függetlenül korántsem azonos a friss jogosítvánnyal rendelkezők tudása, sőt még nagyobb lehet a tudásbeli eltérés a rutinosnak számító vezetők között. Mindez egyrészt az egyéni képességeken, a környezeten, a járművön és a gyakorlati időn múlik, a gyakorlott járművezetőknél azonban idővel komoly befolyásoló tényezővé válik a beidegződés. Minél régebben vezet az ember, annál több olyan szokást vesz fel, ami nem feltétlenül helyes.
Ilyen többek között az, hogy párhuzamos városi közlekedés esetén sokan figyelmen kívül hagyják a jobbra tarts szabályát, mondván úgyis mindjárt abból a sávból kell bekanyarodni. Ha ez lakott területen kívül, például autópályán történik, a nagy sebesség okán fokozottan veszélyes szituáció jöhet létre, főként akkor, ha a mögötte jövők türelmük fogytán elkezdenek jobbról előzni. Ugyancsak problémás, hogy sokan alig használják a tükröket és az irányjelzőt. Többsávos úton a belső visszapillantó nem elég a jobbra soroláshoz, ahhoz a jobb oldali tükörbe is bele kell nézni. Sőt az oldalablakokon sem árt előtte tájékozódni, hogy mi is a helyzet, hiszen pillanatok alatt bekerülhet a holttérbe egy másik jármű. Az indexelés elmulasztása megtévesztheti a forgalom többi résztvevőjét, a hirtelen, jelzés nélküli irányváltoztatás balesethez is vezethet.
A jól bejáratott útvonalakon sem ajánlott megszokásból vezetni. Számtalan helyen és esetben fordulhat elő a forgalmi rend megváltozása, amire rendszerint táblák, lámpák, más fizikai jelzések, illetve útburkolati jelek hívják fel az arra autózók figyelmét. A jobbkézszabályt is jó páran kezelik a kelleténél „kreatívabban”, azaz figyelmen kívül hagyják, bízva tapasztalatukban, s hogy arra úgysem jár senki. Pedig az egyenrangú utak kereszteződéseit minden esetben csökkentett sebességgel és fokozott óvatossággal kell megközelíteni.