Pannónia történelem
A Pannónia motorok gyártása több, mint fél évszázaddal ezelőtt, 1954-ben kezdődött a csepeli, akkoriban éppen Rákosi Mátyás nevét viselő motorkerékpárgyárban. A Pannónia márkanév – Ocskay Zoltán kutatásai szerint – Molnár Lászlótól, a Csepel művek egyik technikusától származik.
Az Autó-Motor című korabeli szaklap 1954. szeptember 1-ei tudósítása szerint az első Pannóniákat ezüstre fényezett német Hella első fényszóróval szerelték, hátsó sárvédőbe süllyesztett, keskeny duplanyereggel – díszcsík nélkül – , kapaszkodóval, matt elsőfék-fedéllel és a szárnyas Pannónia matricával a tankon és a sárvédőn. A cikk felhívja az olvasók figyelmét a lengéscsillapítás nélküli, de “olajkenésű” első teleszkópvillára, amelynek rugóútja 140 mm, a hidraulikus lengéscsillapítóval kombinált hátsó rugóstagra, amely 75 mm rugóutat enged, és a körhagyótárcsás láncfeszítőre. A tudósításból kiderül, hogy a Csepel 250 motorjának főtengelyén változtattak, és más lett a sebességváltó fokozateloszlása is.
Közismert, hogy a Pannónia TL típusneve a Teleszkóp és Lengővilla szavak kezdőbetűjéből alakult ki. A hátsó lengővila kétségkívül komoly előrelépés volt, sokkal komolyabb utazási komfortot nyújtott, mint a Csepel 250 bakteleszkópja. Az első teleszkóp esetében már nem ilyen egyértelmű a helyzet, hiszen míg a Csepel 250 hidraulikus csillapítású első teleszkóppal rendelkezett, a TL ezt nélkülözte. Ennek ellenére nemzetközi összehasonlításban is megállta helyét, hiszen a hátsó lengővilla messze nem volt általános használatban az ötvenes évek derekán gyártott motorkerékpárokon.
A TL-széria két fő típusból áll. Az első, a motorszámok vizsgálata alapján feltehetően 1954 őszétől 1955 februárjáig gyártott szérián keskeny, a hátsó sárvédőbe ékelt nyereg volt, az ülés elöl egy, a vázra hegesztett T-alakú tartóhoz csatlakozott. A későbbi, ún. nagyüléseseken már módosítottak az ülésfelfogatáson. Eleinte a 250-es Csepelek hátsó féklapját használták, a kezdeti gépeken fogaskerekes primerhajtást volt, s csak később tértek át a láncos megoldásra. A visszafelé forgó főtengelyű modelleken eredeti Bosch gyújtást használtak. Kezdetben nemcsak az első fényszóró, hanem a biluxkapcsoló és a gázmarkolat is német gyártmány volt, a kormányszorító és a tanksapka fekete bakelitből, Csepel felirattal készült.
A hatvanas évek közepéig ,szinte módosítás nélkül gyártott “nagy” T5-ös Pannónia után 1966 -ban megjelent a P10-es átmeneti széria. Innen csak pár lépés az 1967 végén bemutatott P20-as. Az elsÕ vevÕk 1968 telén vehették birtokukba a rendkívül fürge ötsebességes modellt. Alighogy megindult a sorozatgyártás, máris új terveket szövögettek és valósítottak meg a Csepel Művek kisérleti mÛhelyében. Ezek egyrészt a futó típus “csiszolására”, másrészt alapvetÕ módosításokra vonatkoztak. Így jött létre a “félbevágott” P 175, ami valójában a P20 aljára és fele forgattyústengelyére épült ,és 175 ccm-es hengerrel 14 LE-t teljesített. A hasonló módon felépített, két hengeres , 324 ccm-es P 350 típusjelzésÛ motor 7000-es fordulaton 32 LE-t ért el. A nagyreményÛ , korszerÛ , dinamikus P-sorozat megjelenése egyúttal a hazai motorkerékpár-ipar hattyúdala is volt – hiszen 1975-ben , központi intézkedésre , megszűnt a motorkerékpár-gyártás Magyarországon.
Ebből a közel 22 éves Csipke Rózsika álomból ébresztette fel a márkát, és lehelt új életet a hazai motorgyártásba az új Pannónia TL 2007 megjelenése.
