Mióta ember él a Földön, nagy klímaváltozásokat, jégkorszakokat és felmelegedéseket éltünk túl simán. Miért ez a mostani pánik, mikor minden korábbinál sokkal jobbak a technikai feltételeink? Mert nyolcmilliárdan szeretnének pazarul és pazarlóan élni – ami teljesíthetetlen vágyálom. Csak akkor van túlélési esélye az emberiségnek, ha visszafogja a fejlett régiók termelését és fogyasztását, illetve a fejletlenek népességrobbanását. Tudom, hogy mindkét gondolat tabu, de teljes felelősséggel vállalom.

Európa autóipara jelenleg a karbonsemlegesség körül forog. Két összetevője az autók gyártása, illetve üzemeltetése. Az elsőbe számít a tulajdonképpeni gyártáson kívül a teljes beszállítói lánc, a fuvarozással együtt. Jelenleg a világátlag 0,7 tonna szén-dioxid kibocsátása minden egyes autó legyártásával, a cél ennek leszorítása 0,4-re. A világtermelés évente 25 millió haszonjármű és 67 millió személyautó… Még el sem indultak, de már évi 65 millió tonnával terhelték meg légkörünket. Nem túl sok ez, nem volna jobb kevesebb, de tartósabb járművet gyártani?

A második témakör az autók szén-dioxid-semlegessége. A belső égésű motorúak CO2-emissziójának mennyiségét a benzin-, illetve gázolajfogyasztás csökkentésével lehet visszafogni. Ahhoz képest, hogy milyen erős e törekvés, elég szerény az eredménye, mert a biztonsági és luxusigények fokozódásával járó súlynövekedés, az autóvásárlók mohó teljesítményéhségével együtt, éppen az ellenkező irányban hat. Nagyszerű lehetőségnek kínálkozik az elektromos hajtás. Autózzunk nulla emisszióval! Jelszónak, lózungnak remek, valós értéke viszont attól függ, hogy mi van mögötte. Ha csak a helyi emisszió megszüntetése, a védett zónában akkumulátorral-villanymotorral guruló hibridekkel, vagy mindenütt így haladó villanyautókkal, akkor nem vettük figyelembe a lítium-ion akku gyártásával és majdani visszaforgatásával járó hatásokat, illetve a töltőáram létrehozásának módját (szén-, olaj-, gáz-, víz-, szél-, nap- vagy atomerőmű), és alaposan becsaphatjuk magunkat. Csak abban az esetben korrekt a számítás, ha az autó élettartam-összhatását veszi figyelembe. Egy ilyen elemzés szerint például egy Volkswagen e-Golfnak 125 ezer kilométert kell futnia, hogy kedvezőbb legyen a CO2-lábnyoma egy dízelmotoros Golfénál. A BMW azt hozta nyilvánosságra, hogy egy i3-as villanyautó élettartamelőnye a dízelmotoros 118d-vel szemben mind-össze 15%, ami viszont 50-ig emelkedhet, ha mindig csak „zöld energiával”, tehát például a háztető napelemeivel töltik. Egyértelmű, hogy a „zéró emissziójú” villanyautó nem olyan előnyös, mint elhitetni próbálják.

A hibrid autók életidegen szabványok szerint mért fogyasztása pedig sokkal szebb képet mutat a valóságosnál. Elhiszi egyetlen épeszű ember is, hogy egy prémiummárka 450 lóerős, 2,5 tonnás hibrid SUV-modelljének gyakorlati használatban, az őrült dinamikát akárcsak részben kihasználva, tényleg 3,4 liter a fogyasztása? Szabványos menetciklusban igen, de amint lemerül az akku, a sokszorosa jön ki. Ne dőljünk be részigazságokon alapuló, de a reális összképet eltakaró adatoknak!

Az EU viszont bedől nekik, vagy legalábbis úgy tesz. Előírásai szerint 2020-tól Európában átlagosan csak 95g CO2-t bocsáthat ki kilométerenként egy adott márka legyártott autóinak 95%-a, de 2021-től már a teljes flottára érvényes a határérték. Felette autónként és plusz grammonként 95 eurónyi büntetőadót fizethet a cég, aminek hatására elolvadhat a nyeresége, sőt ráfizetéses lehet a gyártás.

Zöld zónában maradni kétféleképpen lehet: trükközni az adatokkal, ami előrevetíti a mindmáig sem lecsengett dízelbotrányhoz hasonló szörnyű skandalum árnyékát. A másik lehetőség erőltetett iramban átállni a valóságosnál kedvezőbbként beállított, részben vagy teljesen elektromos hajtásra, „zéró emissziójú” vagy „nullához közeli fogyasztású” kocsikat hozva forgalomba. Ez egyben azzal jár, hogy hasznos élettartamuk lejárta előtt, rohamtempóban le kéne cserélni Európa személyautóit, a kiselejtezett belső égésű motoros típusok tömeges újrafeldolgozásával, és helyettük e-autók eladásával. Márpedig láttuk, hogy minden új gépkocsi előállítása 0,7 tonna szén-dioxid emissziójával jár – ha 100 g/km CO2-emissziót tételezünk fel egy korszerű benzines kocsiról, akkor a helyébe lépő elektromosnak 7000 kilométert kell futnia, hogy ledolgozza hátrányát, és egyáltalán eljusson egy becsületes verseny rajtvonalára, ahonnan akár veszíthet is.

Közmegegyezés van a széndioxid-kibocsátás káros hatásában a klímára, és arról, hogy közérdek ennek mérséklése. Minden ezt szolgáló intézkedést üdvözölni kell – de nem szabad kétes értékű rendszabályokat egyedül üdvözítőnek kikiáltani. Jó, elismerjük, hogy az autók villamosítása pörgeti a gazdaságot, munkahelyeket őriz meg, de ha komolyan gondoljuk a klímavédelmet, ennél sokkal többre, egész más hozzáállásra, paradigmaváltásra van szükség.

Mi lehet a megoldás: bizonyos józan határ felett progresszívan megadóztatni a motorteljesítményt és a jármű súlyát (Franciaország már meglépi), jól megdrágítani viszonylag új kocsik lecserélését, illetve kötelezően bevezetni, hogy a gépkocsi fedélzeti navigátora korlátozza a menetsebességet az aktuális limithez (már tervezik). Ez jelentősen visszafoghatja a túlzott teljesítményű zöld rendszámos környezetpusztítók iránti keresletet, hiszen 130-cal menni elég 60-70 lóerő is. Nem minél többet kell eladni „karbonsemleges” autókból, hanem minél kevesebbet összesen, és minél kevesebbet furikázni velük. Nem arra kell törekedni, hogy a (túl)fejlődés áldásaiból és átkaiból eddig kimaradt népek autóba ülhessenek, hanem arra, hogy mi csökkentsük automobilizmusunkat ugyanolyan mértékben, ahogy tőlük elvárható létszámrobbanásuk visszafogása.

Ez járulna csakugyan hozzá a fenntarthatósághoz. Nézeteimet nem akarom senkire rátukmálni – csak mindenkit gondolkozásra ösztönözni.