Ha a 258 forintos benzinárat vizsgáljuk, kiderül, hogy mindössze 103 forint 30 fillérbe kerül egy liternyi 95-ös benzin alapanyagának a beszerzése, finomítása és szállítása. A többi állami elvonás. 103 forint 50 forint a jövedéki adó és majdnem 52 forint a termelői ár és a jövedéki adó összegére kivetett áfa, merthogy a jövedéki adót is megadóztatják. A jövedéki adó Európában hagyományosan meghatározó része az úgynevezett kútárnak, vagyis annak, amit mi fizetünk. A korábban említett 103 forint 30 fillér ugyanis már tartalmazza a forgalmazó árrését, azaz elvileg a hasznát, ez pedig állítólag nem kicsi. A nagy üzemanyagcégek drágák. Az Európai Bizottság olajipari hírlevele szerint ugyanis hazánkban 5 százalékkal drágább az adók nélkül kimutatható termelői ár, mint az EU átlaga. A Gazdasági Versenyhivatal persze a Mol Rt-t is, pontosabban annak árképzését vizsgálta, de nem állapított meg piaci visszaélést vagy versenytorzítást.

-Vajon mekkora lehet a haszon Magyarországon egy liter benzinen?

– Én azt nem tudom megmondani, mert ezek üzleti titkok. Azt gondolom, hogy a tavalyi esztendőben nemcsak a Mol, hanem valamennyi kőolaj-feldolgozással és termékforgalmazással foglalkozó cég rekordnyereséget realizált, ebből adódóan szerintem a tőkére számítva legalább egy 10 százalékos profitráta van – mondta Hegedűs Miklós.

– Gázolaj esetében a figyelembe vett tőkeköltségen kívüli ráfordítások, illetve megtakarítások, illetve nyereség eltérése egyértelműen jövedelemként jelentkeztek a Mol-nál, és ez körülbelül a gázolaj esetében 12 százalék volt. Az átlagos nyugat-európai nyereségráta 10 százalék. Akkor hozzátesszük ezt a 12 százalékot a gázolaj esetében, és hozzátesszük azt az 5 százalékot, amivel a Mol árai a nyugat-európai átlagot meghaladják, akkor már 27 százaléknál tartunk – számolt Kovács Kázmér.

– No de nincs olyan cég a világon talán, amelyik úgy dolgozna, hogy ne lenne haszna. Mi volt az akkor, ami miatt önök mégis pereskednek?

– A Gazdasági Versenyhivatal megállapítása szerint a Mol nem azokat az árakat alkalmazza velünk szemben, amely az ő költségei alapján felmerül és arra rászámítva az egyébként tőkearányos nyereséget, hanem úgynevezett imaginárius, képzelt alapon, a helyettesítő, az importból beszerezhető árunak az elképzelt árait alkalmazza. Konkrétan például azt az árat kalkulálja, mintha vonaton hozná be a nyersanyagot, holott vezetéken hozza, illetve Magyarországon dolgozza fel a kőolajat, és azt számolja, mintha kész benzint hozna a nyugat-európai piacról, holott egyes megállapítások szerint például a hazai munkabér egyötöde a nyugat-európainak – tette hozzá Kovács Kázmér.

– Egy ilyen világpiaci terméknek, aminek nemzetközi tőzsdejegyzése van, sehol sem az önköltség az árképzés alapja, és a Mol magára húzhatná a vizes lepedőt, ha ő a világon egyedül költségalapú árképzésre állna rá. Itt mindig a helyettesítő, a szóba jöhető más versenytársak által alkalmazott helyettesítési árak azok igazak – mondta Hegedűs Miklós.

– A világpiaci ár nem egy olyan jelszó, aminek feltétlen és minden körülmények között érvényesülnie kell. Egyébként a helyettesítő árak kérdésében már poszt festán vagyunk, hiszen a helyettesítő árakra történő kizárólagos hivatkozás volt a Gazdasági Versenyhivatal és Mol Rt-nek a védekezése abban a korábbi perben, amit a Gazdasági Versenyhivatallal szemben jogerősen a Magyar Autóklub megnyert – mondta Kovács Kázmér.

– Ezzel elértek-e bármit a magyar benzinpiacon eddig?

– Én azt hiszem, hogy igen, bár a Gazdasági Versenyhivatal elmarasztaló határozatot nem hozott még.

– Szükséges-e az állami beavatkozás mondjuk Magyarországon, vagy a piac maga rendezi az árakat?

– A fogyasztásunknak a 80 százaléka orosz importból jön. Ezt többé-kevésbé egy késleltetett árképlet alapján képzik le a mindenkori világpiaci árak, dolláráraknak a függvényében. A kormánynak, ha nem akar felvállalni további költségvetési terheket, akkor nincs más megoldása, mint az, hogy ezeket a világpiacon növekvő költségek a belső árakban érvényesítse – vélekedett Hegedűs Miklós. Minden modern adózási rendszerben Európában általános, hogy a költségvetés bevételének egy jelentős tételét az üzemanyagra terhelik. Ez alakult ki Magyarországon, és ennek felel meg tulajdonképpen a mostani hazai magas költségvetés. A 260 forintos jelenlegi árban körülbelül 160 forint az áfával együtt körülbelül ez a költségvetés bevétel. Erről most a kormány nem tud lemondani szerintem, mert a költségvetés ezer sebből vérzik, tehát tulajdonképpen nem hiszem, hogy engedni fog azoknak a szirénhangoknak, hogy itt különböző megfontolásokból csökkenteni kellene az árakat.

– A szakértő úr miért nem a kérdésre válaszol? Ugyanis a kérdés arról szólt, hogy ezek a bevételek állami beavatkozást igényelnek-e. A kérdésre az a válaszom, hogy attól függően igényelnek állami beavatkozást, hogy jelent-e többletbevételt a tervezett költségvetéshez képest az, hogy mi az induló alap, amire az adóbevételek százalékosan rakódnak rá jelentős részben. Az állami beavatkozás egyébként nem szűkül a kormányzati beavatkozásra, és például állami beavatkozás a Gazdasági Versenyhivatal vagy bíróság kötelező döntése is – tette hozzá Kovács Kázmér.

– Mennyi pénz folyhat ki az országból nagyjából a benzinturizmus miatt? Lehet ezt becsülni?

– Én azt gondolom, hogy erre nincsenek megbízható számok. Itt előbb utóbb Európában egységesülő üzemanyagárakkal lehet számítani – válaszolt Hegedűs Miklós.

– Abban teljesen igaza van szakértő úrnak, és egyet is kell vele érteni, hogy az állam nincs abban a helyzetben, hogy a tervezett költségvetési bevételeiről lemondjon. De ugyanakkor ezt mértékkel kell tenni – zárta a beszélgetést Kovács Kázmér.