Mazda3 Route 4: úton vagyunk

Egyre javul a helyzet, amióta Európában haladunk. Például elmondhatjuk, hogy immár aszfaltozott utakon jár kis konvojunk, megszűntek a tankcsapdányi akadályok; némi nyomvályú, esetenként egy-egy dobbantó – tisztára, mintha Magyarországon lennénk.

Átalakult az utcakép is. Az orosz autók pozíciói megrendíthetetlenek, a kisteherautók 98 százaléka továbbra is GAZella, de eltűntek a csőrös amerikai és bulldogfülkés kínai kamionok, amelyek helyét új MAZ és Kamaz teherautók vették át, „európai” haszonjárművek csak mutatóban vannak, de például már láttunk Tatrakat is. Személyautó fronton továbbra is a Lada vezet, nagyjából egálban van a kocka, a Szamara, a 110/Kalina/Priora aránya, de nagyon megritkultak a japán belpiacos kocsik, amelyek helyett annál több a kínai autó. Utóbbiaknál se a Szibériában látható kisautók, hanem sokkal inkább a szabadidő-autók a jellemzők. És már megjelentek az utakon a Mercedesek is, igaz, még mindig csak mutatóba akad 1-1- darab, miközben a BMW X5-ös például már kezdettől fogva állandó látványnak számít.

Egy úr Baskírföldön is úr

Az oroszok pózna-fétise továbbra is uralja a tájat, a csodaszép mező közepén haladnak az egyenes, vagy épp derékszögben elforduló vezetékek, amelyek áramot, telefont és ki tudja mit továbbítanak. Van egyszerű oszlop, V alakban összerakott építmény, ugyanez egy harmadikkal megtámasztva, vagy épp a klasszikus fémrácsból felhúzott villanyoszlop. Az anyag azonban új, amíg Tyumeny vidékén még jellemzően fából készültek ezek, az utóbbi időben már a beton az uralkodó – de nem a mifelénk megszokott lyukacsos, hanem a kör keresztmetszetű oszlop.

Tiszta kosz. A bordó szín minden esetben jól áll a Mazda3-nak

Mi is kezdünk belefásulni a vezetésbe, meg abba, hogy elöl-hátul Mazda3-ast vagy épp CX-9-est látunk egész nap, minden pillanatban. Némi változatosságot jelent, hogy ha balesetet nem is, de annak közvetlen következményét már láttuk: ráfutásos baleset, bicikli-autó ütközés, árokba borult Kamaz nyergesvontató. Nem csodálkozunk, hiszen továbbra is megvannak az életunt sofőrök, akik minden áron előre akarnak jutni. Fontos változás azonban Szibériához képest, hogy az itteni jobb minőségű utakon nagyságrendekkel nagyobb a forgalom. Persze ma is volt, hogy bőven száz felett haladtunk célunk, Kazány felé, de volt olyan út is, ahol egyfelől lehetetlen, másfelől kilátástalan lett volna az előzés – vagy 3 kilométerre előre lehetett látni, és csak egymás mögött haladó kamionokat láttunk. Kazány felé közeledve a közutak mintegy 95-120 százalékos kihasználtsággal üzemelnek, elképesztő a mindkét irányban folyamatos tömött kocsisor.

Balesetek emlékeztetnek arra, hogy bizony nem tévedhetetlenek az orosz sofőrök

Az autónk, a 6-os számú Mazda3-as egyébként köszöni szépen, továbbra is rejtélyes hibajelenségeket produkál. Tegnap egy biztosíték-cserével sikerült észhez téríteni az elsötétült központi kijelzőt. Amikor ma szóltunk Saschának, hogy újra fennforog a hiba, győzedelmes arccal cserélte ki az 5-ös számú biztosítékot – látjátok, ilyen egyszerű az egész. Aztán ez a mosoly úgy, ahogy volt, rá is fagyott az arcára, ugyanis a hardveres „reset” ellenére is csak a rádió hangerő-állítását mutatta a képernyő, amely egyébként sötét maradt. Itt véget ért a tudomány, szerencsére egy jó egy perces bezárás után (a gyújtás levétele nem elég) magához tért a rendszer, igaz, a navigáció életre keltéséhez ki kellett venni és be kellett rakni a térkép-adatbázist is tartalmazó SD-kártyát. Mi előtte nem nyúltunk ehhez…

Sascha biztosítékot cserél, a hiba marad. Majd megoldódik. Ki érti?

A többi autóban utazók egyébként semmiféle elektromos rendetlenkedésről nem számolnak be, az ő autóik igazi japán módjára működnek, zokszó nélkül teszik, amit a vezető parancsol nekik. Lehet, hogy csak mi kaptunk beta-szoftvert?