Tyumeny festői szépségű város. A festők örülnek, ha ez a téma, mert egészen biztosan jól megfizetik őket, mert, valljuk be őszintén, önszántukból nem sok olyan témát találnak, amit megörökítenének az utókornak. Panel és téglaházak kusza összevisszasága uralja a látképet, és egy kicsit a magyar falut idézi azzal, hogy miközben ezeket a sorokat írom, épp sarokcsiszolóval dolgozik valaki a lakótelepen, amelynek egyik toronyháza a hotel. Ránézésre a nyolcvanas évek derekán megállt az idő, a csupaüveg felhőkarcoló errefelé nem dívik, pedig építkezés van rendesen, a szálloda ablakából kinézve öt toronydarut számolok. A történelmi épületek a szibériai barokk stílusú templomokra és a sztálinista klasszicista középületekre korlátozódnak, meg néhány megmaradt – egyébként tényleg szép – faházra.
Engem leginkább az lepett meg az utcaképpel kapcsolatban, hogy még itt is rengeteg a japán belpiacos autó az utakon, jellemzően a Toyota nagy méretű szedánjai, néhány Nissan Skyline-nal keverve, de egy-két kurta-furcsa egyterű is felbukkan. Például a szállodával átellenben vadparkolt a lakótelepi járdán egy Will Vi, de láttunk másfelé Will Cyphert is – rögtön kettőt. Egyébként a terepjáró a király, no meg a kocka Lada, ezerkecske- meg –öcsi már alig-alig bukkan fel Tyumenyben, az igazán kemény Ladások 110-essel nyomják, amiből kupé is van szép számmal.
Ide érkezett meg hétfő este a Mazda3 karaván. Ők nagyon örültek, mert bizony most láttak először rendes – európai értelemben véve is jó minőségű – szállodát az utóbbi napokban. Persze igyekeznek minket nyugtatni, hogy ami van, az patyolat tiszta és kedvesek is az emberek, csak épp az elvárások eltérőek attól, amihez ők hozzászoktak. Arról nem is beszélve, hogy a térképen csak az utak irányát jelzik, az valahogy hiányzik már, hogy adott esetben 150 km-en át az nincs leaszfaltozva. Óva intettek, hogy a terepjárósokkal ne ugráljunk – úgy hülyék, ahogy vannak elmondásuk szerint – felsőbbrendűségük tudatában közlekednek, és ha például az ember lehúzódik, hogy elengedje, akkor a rend kedvéért még rá is húzzák a kormányt az autójára. Mindenesetre eddig sikerült különösebb közjáték nélkül megúszni a nagy utazást, és innen már csak jobb lehet, hiszen hamarosan elér Európába a konvoj.
A következő öt napban az előrejelzés szerint 2482 km-t fogunk autózni – pontosat nem lehet tudni, mert a térképen lévő távolságok és a valóság nem fedi egymást, 20-30 kilométerek hiányoznak vagy jönnek be az egyes városok között. Nekünk magyaroknak még van egy házi feladatunk is, hiszen még elindulás előtt közölték velünk, hogy a Frankfurti Autószalonon kiállításra kerülő autón látszódnia kell a megtett uszkve 15 000 kilométernek. A kosz lemosódik, a sérült felnit lecserélik (a hírek szerint a gumi-felni fogyóeszköz annak ellenére, hogy van felvezető autó, ami kerülgeti a durva kátyúkat), így valami másféle maradandó nyomot kell hagyni az autón. Az biztos, hogy nem szeretnénk 1 percre világhíresek lenni azáltal, hogy egy orosz fedélzeti kamerás videó sztárjai leszünk, amint épp porrá törjük az autót, inkább valamiféle nagyon gagyi matricát próbálunk majd nézni út közben. Egyelőre azonban minden opció nyitott.
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!