A Noszvajban élő Mizser Zoltán április 27-én tette le a munkát a KMKK Középkelet-magyarországi Közlekedési Központ Zrt. egri telephelyén. Ettől a naptól kezdve már nem fényezi tovább az autóbuszokat. Itt is kezdett 49 esztendeje, csak akkor még MÁVAUT volt a neve élete első és egyetlen munkahelyének.
Előfordul, ha ma már nem is nagy gyakorisággal, hogy valaki onnan megy nyugdíjba, ahol évtizedekkel korábban dolgozni kezdett. Olyan is megtörténik, hogy újságcikk születik erről a nyugdíjba vonulásról, főként, ha „vitte is valamire” a cégénél az ember: üzemvezető, menedzser, magas beosztású potentát lett. Az azonban ritkábban esik meg, hogy kétkezi munkás nyugdíjazásakor felsorakozzon a sajtó. A Noszvajon élő, augusztus 20-án a 63. életévét betöltő Mizser Zoltán esetében sincs ugyan „médiatolongás”, de a Heol megkereste az autófényező szakmunkást, hogy meséljen a munkával töltött 49 esztendőről, illetve arról, hogy miként tervezi a hamarosan beköszönő nyugdíjas éveket.
– Április 27-én letettem ugyan a munkát, de jogi értelemben augusztus 20-án, születésem napján válok nyugdíjassá. Most még 17 napos szabadságomat töltöm, annak leteltével pedig a három hónapos felmentési időmet. Nemzeti ünnepünkön pedig, amikor betöltöm a 63. életévemet, nyugdíjassá leszek – pontosítja az április 27-i nyugdíjba vonulásáról tudott információnkat az autófényező, mint ahogyan pontosításra szorulnak azon ismereteink is, hogy Egerben szerezte meg a szakmunkás képesítését.
– A képzés első esztendejében Gyöngyösön tanultam, mert Egerben nem volt még fényező szak. A képzés akkor még kétéves volt, utánunk tették be három évre. Nem kellett kollégiumban laknom, mert kéthetente, hetente mentünk órára, beszámolóra. Amikor tanultam a fényező szakmát, még más volt a világ. Autó sem sok volt még akkor. A Volánnál persze már voltak járművek bőven. Mára viszont kuriózum szakma lett az enyém, bár nagy hátrány, hogy nagyon sokba kerül megteremteni az eszközparkot, ha valaki „maszekban” szeretne dolgozni – fogalmaz a már-már nyugdíjas szakmunkás, akivel elbeszélgetünk kicsit a munkán kívüli világáról is.
Azért is könnyen szót értünk, mert a munkatársunk korosztályába tartozó férfival – bár más-más faluban éltek – fiatal korukban gyakorlatilag ugyanazokon a megyeszékhelyi szórakozóhelyeken fordultak meg, ugyanazokat az egri életkörülményeket tapasztalták. Kiderül, hogy élete nagy hobbija okán – különféle zenekarokban dobolt – még verhette is a ritmust kollégánk számára akár egy tánciskolában, akár valamelyik falusi lagziban, hiszen nem csak Noszvajon, de más települések lakodalmaiban is gyakran játszott az éppen aktuális zenekarával.
Belépés a teherportánál. Mizser Zoltán utolsó „munkanapjára” érkezik az egykor volt MÁVAUT-ból lett közlekedési központ egri telephelyére. Fotó: Korsós Viktor A nosztalgiázást követően visszatérünk azért egy kicsit írásunk apropójához, a munkához is. Kezdjük mindjárt azzal, hogy a cég, amelynek kapuján tanulóként a még gyerek Mizser Zoltán belépett, sokszor váltott – MÁVAUT, Volán Eger, Agria Volán, most pedig KMKK Középkelet-magyarországi Közlekedési Központ –, de munkahelyként mégis csak mindig ugyanaz maradt. A munka sémája is ugyanaz: a lakatosok, az autószerelők felújítják a járműveket, a fényezők pedig a „festésre” előbb előkészítik, majd fényezik.
– Négytagú brigád most a miénk. Mindig jól elvoltunk együtt. A brigádtalálkozók régen is voltak, most is gyakran tartunk. Összeadjuk a pénzt, vásárolunk húst és egy kis bulit csinálunk. Sarudon a vállalati üdülőben, de az az én pincémnél is össze-összejövünk – fogalmaz Zoltán, akitől azt is tudakoljuk, volt-e olyan, hogy megfordult a fejében a munkahelyváltás. Válasza szerint csábítás előfordult párszor. – Volt, hogy elhívtak a mezőgéphez. Nem mentem, a pénz nem nagyon lett volna több, és az is benne volt a pakliban, hogy megszűnik, mint ahogyan meg is szűnt.
Rátérünk végül a „legfájdalmasabbra”: a nyugdíjba vonulásra. Azt tudakoljuk, mivel tölti majd az idejét. Például él a régen dédelgetett tervével, hogy horgászhasson is végre?
„Súgtak” nekünk az autófényezőről, ugyanis hírportálunkon kaptunk információt Mizser Zoltánról. A „súgó” szerint az általános iskola elvégzése után, 1967 nyarán tanulóként vették fel jelenlegi munkahelye jogelődjéhez, a MÁVAUT-hoz. Akkor még hóban, fagyban egy nyitott színben fényezték az autóbuszokat. A világ közben haladt előre, s ma már korszerű festőkabinban, gyári minőségben tudják festeni a sérüléseket. Ebben a veszélyes szakmában rendkívül ritka, hogy ilyen hosszú ideig dolgozzon valaki. Mi úgy tudjuk, a cégnél nem is volt még olyan eset, hogy valaki az iskola utáni első munkahelyéről 63 évesen ment nyugdíjba.
– A horgászat? Hát igen. Az unokámmal együtt, aki most hatéves, tervezem a horgászatot. Pesten élnek, de a szünetben, amikor hazajön, akkor erre is lesz már időm. A kertben is bőven van munka. Huszonöt gyümölcsfám van. Mifelénk valóban nagyon sokan lekvárt főznek a gyümölcsből. Nekem van körtefám, s pálinkát is főzök belőle. Kár, hogy amikor egyszerű volt főzetni, pont nem termett körte, most megemelték a díjat 1700 forintra. A szőlőm ugyan már öreg, nem is tervezek telepíteni, de bevásároljuk a szőlőt, azokat a fajtákat amelyeket szeretnék. Természetesen minőségi szőlőt veszünk – sorolja az autófényező, akitől megkérdezzük, hogy a saját, tufába vájt pincéjében melyik borból kortyol legszívesebben. Válasza szerint a cabernet sauvignont, úgy általában a fehér borokat szereti, azokat, amelyek már beértek.
Megtudjuk még azt is, hogy nyulakat is tenyészt, és ma is örömmel gondozza, ápolja 25 éves gyönyörű állapotban lévő Ladáját.
Ilyennek látta a fiatal Mizser Zoltánt a lánya
Portálunk megkereste a fővárosban a kormány egyik hivatalánál dolgozó Hegedűsné dr. Mizser Karola Kittit, akit édesapjával kapcsolatos gyermekkori emlékeiről kérdeztünk. Elmondása szerint az apukája mindig nagy lelkesedéssel ment a munkába. A kollégái egy része barátként is szerepelt az életében. Sokszor hétvégén is együtt „ügyködtek” egymás autóin. A vállalati munka végeztével a papa nem egyszer éjszakába nyúlóan tevékenykedett a kis garázsában. Fiatal korában édesapja aktív életet élt, hiszen nappal a munkahelyén volt, s olyan is előfordult, hogy a Kazamatából ment dolgozni. A hétvégeken pedig folytatódott újra a munka és a szórakozás, együtt a zenekarral, amiben játszott. Fiatal korában dobolt számos esküvőn, a dob iránti szerelem a mai napig megmaradt, házibulikon sokszor előkerül a dobverő. Fia, ifjabb Mizser Zoltán szobafestő mázoló kisiparos Szomolyán. Karola úgy tudja, hogy ő is a autófényező szeretett volna lenni, de a papája ezt nem engedte, mert szerinte túl veszélyes ez a szakma. Felesége, azaz a mama szakács, de már ő is nyugdíjas. Kértünk egy „összegző” mondatot is Karolától a nyugdíjba vonulás alkalmából: „Igaz, a mi apukánk nem vezérigazgató, csak egy egyszerű szakmunkás, de nagy-nagy szíve van, s igazán becsülettel ledolgozta a 49 évét.”
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
