Az elejénél kezdem. Hiányzik az intelligencia egységesen elfogadott meghatározása; megkülönböztetnek műveltségi, általános, és érzelmi intelligenciát. Valójában az intelligencia nem lexikális tudás, hanem szellemi szintézis. Az utóbbihoz hozzá tartozik az intuíció, az ítélőképesség, az igazságérzet, és mindaz, amit léleknek nevezünk. Ilyesmire csak az emberi agy képes, tehát megkérdőjelezhetjük, hogy egyáltalán intelligenciának mondható-e a mesterséges intelligencia (MI)? Szigorúan véve nem, de vannak értelmes funkciói, hardverből és szoftverből álló rendszerei, például autókban egyre több szoftverkomponens működik. Néha a szenzációt kereső média tulajdonít a valóságosnál több emberi jellemzőt az MI-nek. Hogy tisztázzuk a fogalmakat, Halmos Gyulával, a Bosch csoport adatfelhő és automatizáció szenior mérnökével beszélgettem.
„ESZÉBE JUTHAT” VALAMI AZ AUTÓNKNAK?
Az első kérdés: sokan félnek, hogy fölénk kerekedik az MI, irányítása kicsúszik kezünkből. Szinte mindenkinek van mesterséges intelligenciával működő készüléke: az okostelefon. Az enyémnek, mintha „esze” volna, rendszeresen „jut eszébe” valami bosszantás, leveszi a fényerőt, elfeketedik a képernyő, bekapcsol nem szükséges appokat, és így tovább. Ez még csak idegesítő, de ha autónk találna ki valamit, az veszélyes is lehet. Vajon kell-e tartanunk ilyesmitől?
Halmos Gyula szerint nem, mert megoldható és meg is oldják, több önmagában intelligens rendszer együttműködését. A gépkocsik MI-jének minőségellenőrzése több lépcsővel komolyabb, mint egy telefoné, vagy automata porszívóé. Még az autókon belül is van különbség a komfort- és a biztonsági funkciók megbízhatósága között. A szoftvereket először virtuális környezetben tesztelik, azután valóságos működésben próbálnak ki mindent, amit a szimulációban nem lehet. Mindegyik komponens ellenőrzi saját eredményeinek hihetőségét, diagnosztizálja magát, ráadásul mögötte ott áll a szolgáltató cég, amelynek érdeke, hogy higgyenek megbízhatóságában. Remélhetőleg mindegyik vállalat komolyan veszi a frissítéseket, az eladott rendszer életciklusának végéig. Ezt eleve alátámasztja bizonyos mértékig a havi- és éves díjfizetési szisztéma.
Szakértőnk rámutat, hogy okostelefon, vagy bármi egyéb MI-eszköz legnagyobb biztonsági rése a felhasználó. Óvatlanságával ő teszi lehetővé adatai ellopását, sőt a kocsiét is, ha könnyelműen használja az állandó online-kapcsolatot, megnyit gyanús üzeneteket, miközben nem veszi észre, hogy valaki berakott egy kis kütyüt parkoló verdája alá, amely leolvassa távirányítós központi zárjának és indításblokkolásának kódját.
ÁTVEHETIK AUTÓNK VEZETÉSÉT?
Napjaink baljós híreit tanulmányozva eszembe jutott egy vészforgatókönyv: terrorista szervezetek behatolhatnak-e autónk MI-vezérlésébe, például olyan utasítást adva kocsinknak, hogy ha nagyobb csoportosulást lát valahol, padlógázzal hajtson be az emberek közé. Ehhez már nem kellene önmagát feláldozó dzsihádista sofőr, csak egy önvezető jármű – a volánnál akárkivel.
Halmos Gyula mérnök kizökkentett fantáziálásomból. Például a Boschnál külön kiberbiztonsági csoport dolgozik, lehetséges támadási vektorokat vizsgál és tesztel. Különösen megnyugtatott, hogy egy régóta bevált módszert alkalmaznak, annak mintájára, amikor börtönből kikölcsönzött kasszafúróval ellenőrizték egy bank széfjének feltörhetetlenségét. A márka „etikus hackerei” (white hat hacker fehérkalapos hacker) folyton próbálják feltörni saját márkájuk szoftvereit. Ha rést találnak, kollégáik azonnal kijavítják. Például az 5G hálózatnak vannak biztonsági funkciói, ezeket rendszeresen kiértékelik. A közösségi wifi a legnagyobb veszélyforrás, könnyű rácsatlakozni. Megy a nagy cica-egér versengés a vállalatok és a rosszindulatú hackerek között.
Végső érvként felhozható, hogy ha mégis feltörnék a rendszert, úgy van programozva az autó, hogy megfelelő elkerülési manőver segítségével álljon meg. És ami az önvezetést illeti, tudnunk kell, hogy még nem kiforrott a rendszer, mondhatni tesztfázisban van. Akármennyi tudást és pénzt pumpálnak bele, van mit tökéletesíteni.
Egyébként is jól körül van bástyázva egy-egy cég felhős infrastruktúrája, mert az ott tárolt adatok nagyon nagy értékűek, manapság ez az egyik legnagyobb kincs, ennek megfelelően őrzik. Kívülről gyakorlatilag lehetetlen utasítást adni egy járműnek, mert vezérlése fizikailag le van választva az online kapcsolatról. Hibák persze előfordulhatnak, mint Murphy megállapította, ami elromolhat, az el is romlik. A Hyundai felfedezte, hogy rádiós távvezérlése valójában támadási vektor, ki is javították. Tehát most és ezentúl jobban tarthatunk egy eszelős, tömegbe hajtó terroristától, mint ugyanennek megvalósításától egy MI-rendszerbe behatolva.
LEHET ÉLETÖSZTÖNE EGY AUTÓNAK?
Ha intelligensnek tételezünk fel egy gépjárművet, valószínűleg humán, vagy legalábbis zoológiai képességeket képzelünk bele. Egy ember, de még kutya és ló is visszahőköl, ha szakadék nyílik meg előtte – életösztöne megtorpanásra készteti, ezzel megmenti. Várhatunk ilyesmit egy gépkocsitól? Fellázadhat gazdája életveszélyes utasítása ellen, „túlélheti” a szituációt, a benne ülőkkel együtt? A mesterséges intelligenciájú autó „tudja”, hogy ezzel a sebességgel nem veheti be a soron következő kanyart, kirepülne az útról, ripityára törne az erdőben. Van életösztöne? Nincs, mert ilyesmi csak bizonyos szint feletti élő szervezetek agyában jelenik meg. Ugyanakkor az ösztönt megfelelően pótolja, hogy a beletáplált MI gépi tanulással, sok-sok példa alapján helyes következtetésre jut: finoman lefékez, hogy ne terhelje túl az utasokat, de ha kell, vészfékez is. Míg az emberi sofőr agyában eltelik egy-két másodperc az észleléstől a cselekvésig, az MI ezredmásodperc alatt reagál. Akár figyelmeztetheti a vezetést saját kezébe vevő embert, hogy lassíts, halálba rohansz!
KELL-E FÉLNI AZ MI-TŐL?
Lehet, mert vannak veszélyei, ellehetetleníthet szakmákat, valakit munkanélkülivé tehet, másokat viszont segít, szöveget írni, rajzolni, festeni, új állások, pozíciók születnek. Behatol az élet minden aspektusába, feltartóztatni nem lehet, csak alkalmazkodni hozzá – ehhez kell az igazi emberi intelligencia!
A közlekedésben viszont nem kell tartanunk tőle, autóink egyre jobban hasonlítanak egy jól idomított lóra, vagy képzett sofőrre. Nemcsak egyes járművekben lehet profitálni belőle, hanem forgalomirányító rendszerekből is: az aktuális forgalomhoz igazíthatja a jelzőlámpákat, zöldhullámot adhat kékfényes járműveknek. Arra is van lehetőség, hogy egy utcakereszteződéshez közeledő két autó, amelyekből nem lehet látni a másikat, tudatják egymást jelenlétükről és az ütközésveszélyről, szépen „levajazzák” egymás között, hogy ki haladhat át elsőként, teljes biztonságban.
Persze nem tilos, sőt nagyon ajánlatos egy önvezető kocsiban figyelni az útra, a forgalomra, és emberi eszünkkel, intelligenciánkkal alkalmilag felülbírálni az MI-t, hiszen bármikor visszavehetjük járművünk uralását. Felülmúlhatatlan kombináció, ha kétféle intelligencia érvényesül egy járműben – nem elég megvenni egy korszerű gépkocsit, de abban is észnél kell lenni!
