Az áruk és szolgáltatások szabad mozgását szinte mindenek fölé helyező uniós jogszabályozás különösen engedékenynek mutatkozik a gépjármű-kereskedelem területén. Bár a tagországok jogi eszközökkel többé-kevésbé képesek kordában tartani állampolgáraikat, a cégek, vállalkozók esetében erre szinte semmilyen lehetőség sincs. Egy szlovákiai autókereskedés ügyvezetője szerint ma már mindennapos, hogy szlovák telephellyel is rendelkező, jogszerűen bejegyzett magyar cég vásárol tőlük kocsit, sőt újabban magyar állampolgárságú magánszemélyek és vállalkozók is felismerték a „határok nélküli” Unió áldásos hatásait.

Földrajzi és jogi kérdések a beszerzésben

Mivel Magyarországon továbbra is szlovák határtól alig 50 kilométerre lévő Budapest a legtöbb cég székhelye, érthető, hogy egyre többen élnek a szinte tálcán kínált lehetőséggel. Elsősorban azok a külföldi tulajdonban lévő magyar vállalatok, amelyeknek komoly gyakorlatuk van az uniós „gondolkodásban”, hiszen Németországban több mint 15 éve bevett gyakorlat, hogy a jelentősen kisebb adóterhek miatt a holland határ mellett működő cégek a tulipános országból bérlik autóflottájukat. A BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal Közlekedési Igazgatási és Nyilvántartó Főosztályának munkatársa, Nagy Andor szerint egyelőre ugyan még minimális lehet azon cégek száma, akik kihasználják, de valóban létezik egy, az Unió és a tagországok által sem szabályozott kiskapu, ami lehetővé teszi, hogy magyarországi cégek külföldi rendszámú autókat használjanak Magyarországon. Ez alól csak a közúti szolgáltatás, azaz a teher- és személyszállítás jelent kivételt, mivel az uniós jogszabályok esetében ilyenkor a munkavégzés helyének számító országban kell regisztráltatni a járművet. Amennyiben azonban a cégek például a munkatársaik számára bérelnek vagy lízingelnek autókat, vagy egész flottákat, és ezt igazolni is tudják, akkor az uniós szabályozás nem teszi kötelezővé az országon belüli regisztrációt, s így természetesen elmarad a regisztrációs adó befizetése is. „Hozzá kell tenni, hogy a törvény kimondja ugyan, hogy belföldi üzemeltetés céljából behozott jármű esetében 30 napon belül meg kell kezdeni a hazai regisztrációt, de a belföldi üzemeltetést a határok nélküli Unióban szinte lehetetlen ellenőrizni, úgy tűnik, ezzel szemben az EU is szinte teljesen tehetetlen” – fogalmazott a szakember. Győző Gábor, a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesületének ügyvezető elnöke is hasonlóan látja a helyzetet, mint mondta, szűkebb szakmai körökben már többször kifejtették aggályukat, hogy a cégek – felismerve a kínálkozó lehetőséget – a szlovák kereskedőket részesítik majd előnyben. Ezért megfogalmaztak egy, a külföldi rendszámú, de magyar cégek által használt autók szigorúbb ellenőrzésére vonatkozó javaslatcsomagot, melyet a napokban juttattak el a Belügyminisztériumhoz. Jogi szakértők szerint azonban ennek elfogadására, a jelenlegi törvények megváltoztatására minimális az esély – bármennyire is hiányzik az így elkallódó bevétel az államkasszából –, hiszen az jó eséllyel sértené az Unión belül a személyek és szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó irányelvet.

A 20-30 százalékos árelőny több mint komoly érv

A kifejezetten magyar kuncsaftokra specializálódott, révkomáromi székhelyű Mobilflotta s.r.o. kereskedelmi vezetője, Papp György sem tart attól, hogy az alig egy éve elindított cégét veszélyeztetné bármiféle rendelet. „Az Unió szabad piacán abszolút árverseny van, így ezt korlátozni nem igazán lehet. Jelenleg közel negyven autónk van forgalomban, egytől-egyig magyarországi cégek bérlik ezeket. Átlagban 20-30 százalékkal tudom olcsóbban kínálni az autókat, ezért egyre többen élnek a lehetőséggel” – fogalmazott az üzleti lehetőséget jó érzékkel kihasználó vállalkozó. A jelentős kedvezmény egyébként korántsem csak és kizárólag a regisztrációs adó hiányának köszönhető, hanem annak, hogy az egyéb költségek – kötelező biztosítás, casco – is olcsóbb, nem is beszélve arról, hogy Szlovákiában eleddig ismeretlennek számít a súlyadó intézménye. Abban a szlovák és a magyar szakemberek is egyetértenek, hogy ez – az egyik ország kereskedői számára áldott, a másik oldalnak áldatlan – állapot valószínűleg nem tartható fenn túl hosszú ideig. Az Unió ugyanis a több területet is érintő egységesítő törekvéseken belül az eredeti tervek szerint 2008-ig szeretné elérni, hogy a járművek ára és az értékesítésre rakódó egyéb költségek nagyjából egységesek legyenek egész Európában. Amíg ez nem történik meg, addig minden bizonnyal szép számmal akadnak majd olyan vállalatok, amelyek élnek a lehetőséggel, s amelyek köre egyébként korántsem biztos, hogy az Unió által tervezett ütemben szűkül, elég, ha csak arra gondolunk, hogy az immár megbízható autógyárral is büszkélkedő, jelentősen olcsóbb Románia a jelenlegi állás szerint 2007 januárjától tagja lesz az európai közösségnek.