Tegnapig megállíthatatlannak tűnt az autóipar fejlődése. Húzóágazatként meghatározó országok gazdaságában fontos munkáltató, és tízmilliószámra előállított járműveivel a 20. századi világ teremtőjévé és jelképévé vált. Lendülete áttör bármi akadályon! Hittük, reméltük… Először csak apró bulvárhírnek tűnt, hogy chiphiány miatt kénytelen korlátozni termelését néhány autógyártó, de nem így lett. Kiderült, milyen sérülékeny az iparág.
Mikrochip-igény
Az egyetlen pici lapkán sokféle funkciót egyesítő integrált áramkör, a chip mára nélkülözhetetlenné vált, mint laptopok, okostelefonok, tévék fontos szerkezeti eleme, de előfordul bárhol, például elektromos fogkefében is. Ennek megfelelően 500 milliárd dollárnyi a félvezetőipar éves világforgalma. A gyártástechnológia nagyon speciális: mikroszkopikus méretű részecskéket kell kis területen precízen összerakni, abszolút tisztasággal. A teljes mennyiség harmadát számítógépekhez használják fel, ötödét fogyasztási cikkekhez, hatodát a távközlésben (okostelefon), és csupán 4%-át a gépkocsikban. Ez már jelzi az autóipar sorban állási pozícióját, ha hiány alakul ki…
A legnagyobb chipgyártók az Egyesült Államok, Dél-Korea, Tajvan, Japán – Európa sehol sincs. Földrészünk, mintha nem is lenne, a partikuláris érdekeket összehangoló és a fejlesztési irányokat kijelölő csúcsszerve, az EU kényelmesen ráhagyatkozott más kontinensekről érkező beszállításokra, nem gondoskodott önállóságról e stratégiai fontosságú szakterületen. Márpedig bedőlt a szállítás, elsősorban a COVID-járvány szerteágazó hatásai miatt, de nem tett jót Amerika és Kína civakodása, a Tajvan státusza körüli nézeteltérés, tűzvész egy fontos japán gyártónál, no és persze az alapanyagok áremelkedése sem. Már egy olyan malőr is súlyos bajt okozhat, mint egy konténerhajó elakadása a Szuezi-csatornában. Alapprobléma, hogy nagyobb a kereslet a kínálatnál. A válság feloldódását legkorábban 2023-ra várják.
Megtorpant az autógyártás
Mi működik mikrochipekkel egy korszerű gépkocsiban? Szinte minden, a motortól a blokkolásgátlón, menetstabilizálón át a szórakoztató-tájékoztató berendezésig, a klímáig és a vezetőtámogatásig. Ezeket a járműveket már így tervezték, nem lehet kihagyni a hálózatba foglalt elemek egyikét sem. Tehát, ha nincs chip, nincs autó sem.
Márpedig nincs. Miért? A pandémia hatásaként csökkent az újautó-értékesítés, ezért a gyártók visszafogták termelésüket, és kevesebb chipet rendeltek. Az otthonról alig kimozduló emberek több szórakoztató elektronikai eszközt vásároltak, az ipar átállt ennek az igénynek a kielégítésére. Mikor feleszméltek az autós cégek, hogy tudnának többet eladni, már hiába növelték megrendeléseiket – vagy nem kaptak eleget, vagy csak jóval drágábban, mert a többi iparág többet tud fizetni, mint ők hajlandók vagy képesek lennének. Valamennyi autógyár kénytelen volt hosszabb-rövidebb időre leállni, vagy kihasználatlanul hagyni kapacitása egy részét, köztük a magyarországi Audi, Mercedes és Suzuki. A Volkswagen-csoport 30 ezres létszámcsökkentést lebegtetett be. Ráadásul az acél, az alumínium, a magnézium, a réz és a ritkaföldfémek kínálatának szűkössége is erős fékező tényező.
Hatások
Mindezt nemcsak a részvényesek érzik meg (osztalékuk csökkenésén), hanem az autóvásárlók is. Drágulnak az új autók, és magukkal húzzák a használtak árát is. Utóbbiak ázsióját növeli a villanyautók erőltetett, erőszakos elterjesztése, ha már szinte vagy kizárólag ilyeneket lehet újként kapni, a tőlük idegenkedők közül többen vesznek majd régebbi évjáratúakat, egyszerűbbeket. A gyártás visszaesése miatt jelentősen hosszabb ideig kellhet várni a megrendelt kocsi átvételére. Ilyesmi befolyásolhatja az emberek viszonyát az autóhoz, autózáshoz. Máris sokan, különösen fiatalok engedik el a saját kocsit, alternatív közlekedési módokat helyeznek előtérbe.
Egyébként is felvetődik a kérdés, hogy csakugyan indokolt-e világszerte évi 100 millió gépjárművet gyártani a meglévő 1,3 milliárd mellé? Valóban lehetséges és egyáltalán szükséges-e minden egyes cégnek, országok GDP-jének állandóan, minden határon túl növekedni? Nyilvánvalóan lehetetlen, mégis erre törekednek. Mi lesz 2100-ban? Tízmilliárd ember fog önvezető villanyautón járni?
Ha e szándékosan naiv kérdést beillesztjük a népességrobbanás, a migráció, a klímaváltozás, a környezetszennyezés, a háborús fenyegetések és a pandémia kontextusába, bárki beláthatja, hogy a fenntarthatóság egyetlen lehetséges módja összehúzni magunkat, a fejletlen régiókban elengedni a sokgyerekes családmodellt, a fejlettekben pedig a túltermelést és a luxusfogyasztást. Nem kötelező 3 évente kocsit cserélni, nagyobb teljesítményűre, gyorsabbra, fényűzőbbre. Ha ráébreszt erre a chiphiány és az egyszer már túlhaladott, de visszatért hiánygazdálkodás, akkor elmondhatjuk, hogy voltak pozitív hatásai is az utóbbi időszak megrázkódtatásainak.
Ez is érdekelhet
Minden, amit tudni kell a chiphiányról - Elindult az Autó-Motor podcast sorozata!
Megtörtént az elképzelhetetlen: akadozik a fejlett országok kirakatágazata, az autógyártás – chiphiány miatt! Az autóiparban tapasztalható hiánygazdaság aktuális kérdéseiről, a problémák forrásairól szól podcast sorozatunk első része.
