A tervezett gyorsforgalmi úthálózat kiépítése nem halogatható tovább, ezzel pártállástól függetlenül minden politikus és szakember egyetért. Az autópályák és az autóutak a gazdasági vérkeringés kiemelkedően fontos alkotóelemei. A sztrádák nem csupán a személyautó-közlekedést, hanem az áruszállítást is kényelmesebbé, gyorsabbá és biztonságosabbá teszik, mi több, mivel az idő pénz, áttételesen még gazdaságosabbá is. A gyorsforgalmi utakkal elérhető települések jobban fejlődnek, mint az azoktól messze esők. Nagyobb léptékkel nézve mindez természetesen a nemzetközi gazdasági vérkeringésre is igaz. Nem véletlenül határozta meg az EU az úgynevezett “Helsinki folyosókat”, amelyekből öt (a IV-es ÉNY-DK, az V-ös és az V/A DNY-ÉK, az V/C D-ÉK, a X/A pedig É-D irányban) hazánkat is átszeli, pontosabban át fogja szelni.

Kontra

Ha már az előnyöket felsoroltuk, következzenek a hátrányok is. A sztrádaépítés meglehetően körülményes és költséges. A közvetlen közelében élők igen nagy zajártalommal is számolhatnak, bár ez ellen léteznek egészen hatékony eszközök, például a zajvédő fal. A pálya árthat továbbá közvetlenül a környezetnek is, a nyomvonal mentén számos növényt kell kivágni, s jó néhány vadon élő állat megszokott vonulási ösvénye is megszakad, igaz, egyre nagyobb számban készülnek hűllőalagutak, sőt növényzettel betelepített felüljárók. A vadon élő világhoz hasonlóan az ember sem igen válogathatja meg, épüljön-e a lakóháza, netán a kiskertje helyén, illetve a közelében út. Egyrészt a precíz nyomvonaltervek nyilvánosságra hozásával a telekspekulációk elkerülése érdekében szinte a munkagépek megjelenéséig kivárnak az építtetők, másrészt a szükséges területeket kisajátítással vagy kárpótlással mindenképpen elveszik a korábbi tulajdonostól. A pályaszomszéd pedig vagy megszokja az új helyzetet, vagy eladja ingatlanát, ha szerencséje van, akkor egy fizetőképes cégnek.

Törvényerő

A 2044/2003. számú úgynevezett “Autópálya-törvény” pontosan 2007. december 31-ig rögzíti tételesen, hogy hol (a teleküzérkedések elkerülése miatt helyrajzi számok nélkül), mikor és milyen hosszan épülnek új autópályák, autóutak és egyéb kiemelt közutak az országban. Hogy a törvény valóban garanciát jelent-e a tervek maradéktalan megvalósulására, az ma még nem tudható. Akadt már jó néhány példa arra, hogy a választásokon átívelő nagyszabású projekteket az új kabinet befagyasztotta, vagy legalábbis lassította azzal, hogy az elkülönített keretösszeg egy részét más célra használta fel. Mindenesetre a jogszabály a ráfordítás összegét is meghatározza, 2007 december 31-ig közel 1100 milliárd forintot irányoz elő a még hiányzó mintegy 530 kilométernyi útpálya három és fél éven belül befejezésére. (A pontos ütemtervet lásd a táblázatban!) Ehhez még érdemes tudni, hogy Magyarország számára az EU 2007. január 1-jén kezdődő pénzügyi időszakában nyílik legkorábban lehetőség arra, hogy az építkezések költségét az EU infrastrukturális fejlesztésekre létrehozott kohéziós és strukturális alapjaiból kiegészítse.