A kilenc évvel ezelőtti 15 ezres „csúcspont” óta tulajdonképpen folyamatosan csökken az ellopott személyautók száma: 2001-ben már kevesebb mint tízezer lopás történt, 2005-ben mintegy 7900, míg tavaly már “csak” alig 7500 (ebből kb. 6300 db személyautó, a fennmaradó részt kishaszonjárművek és motorkerékpárok teszik ki). A legkiszolgáltatottabb helyzetben továbbra is budapestiek vannak: tavaly ugyan tíz százalékkal csökkent a fővárosban ellopott személyautók száma, de még így is az összes autólopás nagyjából kétharmada, mintegy 4500 történik Budapesten. A főváros és vonzáskörzetén túl a nagy forgalmú autóutak, autópályák, illetve ezek be- és kivezető szakaszai, a fő forgalmi csomópontok és a bevásárlóközpontok parkolói számítanak a legveszélyesebb zónának a folyamatosan változó „trükktárral” dolgozó tolvajok szempontjából.

Módszerek és célpontok

Az utóbbi években az úgynevezett beugrásos módszer, illetve a trükkös lopások és rablások számának alakulásában kedvező elmozdulás mutatható ki, ugyanakkor az elkövetők továbbra is kedvelik ezeket a módszereket. Leggyakrabban azt a pillanatot használják ki, amikor a garázsokból vagy udvarokból ki- és beállás idején a gépjárművezetők a kapu nyitása-zárása kapcsán rövid időre – az esetek többségében járó motorú – gépkocsit őrizetlenül hagyják. Ezeknél az eseteknél jellemző, hogy az elkövetők napokon keresztül követik a kiszemelt, általában nagy értékű gépjármű tulajdonosát, kifigyelve annak mozgási körletét. Miután a leendő sértett szokásait feltérképezik, „akcióterv” készül a jármű megszerzésére.

Az említett módszer finomított változata, amikor az elkövetők követik a kiszemelt gépjárművet és közlekedési szituációt teremtve – koccanást, műszaki hibát előidézve, turistának álcázva, térképpel információt kérve az úton, vagy a kapubejáróban valamilyen tárgyat, faágat, kukákat elhelyezve – „késztetik” kiszállásra a jármű vezetőjét, aki ebben az esetben is bent hagyja járművében az indítókulcsot.

A vagyonvédelmi rendszerek tökéletesedése miatt esetenként durvább módszert is alkalmaznak az elkövetők. Egyszerűen a piros lámpánál várakozó, kapu előtt álló „nyitott” gépjárműből kirántják, vagy fegyverrel kényszerítik a vezetőt gépjárműve elhagyására és az indítókulcs átadására. Az elkövetők által kiválasztott gépjárművek minden esetben nagy értékű luxusautók voltak, melyek nem, vagy csak jelentős nehézségek árán tulajdoníthatók el indítókulcs nélkül. A legkedveltebb típus az Audi, a BMW, a Mercedes és a VW, de előfordult Jaguar is. Külön érdekesség, hogy a rablók nemcsak zsákmányként, hanem „munkaautóként” is elsősorban ezeket a típusokat kedvelik.

Tolvajriasztás

Napjainkra, az eltulajdonított autók sorsát vizsgálva megállapítható, hogy azok nagy részét megrendelés alapján, külföldön értékesítik, vagy hazánkban alkatrészpótlásra használják fel, a korábbiaktól eltérően ugyanis ma már aránytalanul nagy kockázattal jár a bűncselekményekből származó gépjárművek forgalomba helyezése. Éppen ezért a különböző, elektronikus rablásgátló berendezések mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a védekezésben az olcsóbb, ugyanakkor a rablók számára jelentős többletmunkával járó módszerek. A leginkább „kompetensek”, a tolvajok szerint a járművek védelmének két leghatékonyabb módszere az üveggravírozás, illetve az UV-jelölés. Ha gravírozott az üveg, kevesebbet adnak az orgazdák a járműért, mivel annak egy jelentős része használhatatlan. A gravírozás kitörlése feltűnő, az üvegek, lámpák, tükrök cseréje, pedig többletköltségekkel járna. Utóbbi módszernél speciális, csak UV-fényben látható festékkel viszik fel szinte minden elképzelhető helyre az autó azonosítóit, akár még a kárpitra is. A festék hagyományos módszerekkel eltávolíthatatlan. A megjelölt alkatrészeket nem lehet továbbadni, ráadásul a kocsiból így „donor” sem lehet, hacsak valaki a megjelölt helyeken kromofággal el nem távolítja a különleges tulajdonságú festéket. Természetesen ezek mellett jelentősen csökken a lopás rizikófaktora, ha további védelmi rendszerek biztosítják autónkat: általában véve elmondható, hogy a jármű veszélyeztetettsége egyenes arányban csökken a mechanikus és elektronikus védelmi berendezések számával.