Az új Exalto – első generációs változata 2000-ben debütált – „ráncfelvarráson”, pontosabban “mintaátszabáson” ment keresztül. Az új abroncs mintázatának megalkotásához a tavaly bemutatott Michelin Pilot Sport adta az ihletet, ennek megfelelően az új Exalto is igen markáns külsővel dicsekedhet. A tesztre meghívott újságírók alig várták, hogy kipróbálhassák. A pálya szélén felsorakozó 182 lóerős Renault Cilo RS tesztautók már az első pillanatban sejtették, hogy a Michelin Team nem árul zsákbamacskát az új gumival. Mielőtt azonban szabadjára engedjük a lóerőket, nézzük meg közelebbről azt a négytenyérnyi felületet, ami minden pillanatban felelős a motorháztető alá zárt teljesítmény aszfaltra juttatásáért.
A mérnökök a futófelület mintázatát aszimmetrikusra tervezték. Arányaiban pedig úgy osztották meg, hogy mind száraz, mind pedig nedves, vizes útburkolaton optimális tapadást biztosítson. (Ha nagyon le akarnánk egyszerűsíteni a dolgot, azt írhatnánk, hogy az abroncs külső fele a száraz, a belső pedig a nedves úton való tapadásért felelős.) Természetesen a kérdés ennél jóval összetettebb.
Az új Michelin Exalto külső részén lévő mintarajzolatot és a bevágások közötti blokkrészt úgy alakították ki, hogy az jó tapadást biztosítson. Ezzel szemben a belső rész leglényegesebb funkciója, hogy esős időben minél nagyobb hatékonysággal szórja ki a futófelület barázdáiból a vizet. Éppen ezért a belső részt úgy tervezték, hogy ott több mintaárok van – ráadásul szélesebbek is -, ami segíti a víz gyors távozását. A külső és belső mintázatok között három széles csatorna van egymás mellett, melyek az abroncs alá került vizet elraktározzák, majd a továbbgördülés során a keresztirányú vágatok segítségével eltávolítják.
Próba
A GPS-szel (globális helyzetmeghatározó rendszer) felszerelt autók a legcsekélyebb mértékben sem engedtek teret a szubjektumnak. A laptoppal házasított műholdas kapcsolat segítségével pillanatok alatt szinte centiméteres pontossággal vetítették az adatokat. Hogy miért? Mert az abroncspróba első állomásán inkább a megállásé, mintsem a féktelen „menetelésé” volt a főszerep. A kritikus forgalmi szituációkban egyáltalán nem mellékes egy méter ide vagy oda. Mi igyekeztünk kritikus helyzetbe hozni az abroncsokat, hiszen több mint 100 km/órás sebességről kellett megállítani az autót vészfékezéssel.
Cikk-cakk
A második próbatétel startvonala az ovális tesztpálya döntött oldaláról indult, aminek látványa már önmagában is egyfajta versenyhangulatot teremtett. (Valószínűleg a rendezőség is ezt érezhette a pálya kijelölésekor, mert ez esetben elállt az időméréstől.) A bő 1 kilométeres távot lassító és egy hosszú szlalompálya tagolta, ami kiváló lehetőséget nyújtott arra, hogy a meghívottak összehasonlíthassák a régi és az új Exalto generáció közötti különbséget. Mert csakúgy, mint az előző teszt alkalmával, itt is mód volt a régi és az új fejlesztés összehasonlítására. A régivel ellentétben az új Exaltóval sokkal nagyobb tempóban haladhatunk anélkül, hogy bármilyen kényelmetlen, bizonytalan érzés lenne úrrá rajtunk.
A rendkívül stabil úttartás a mintázat mellett a vegyészeknek is köszönhető, akik szintén kivették részüket az új Michelin Exalto megalkotásából. Az “egy kicsit ebből, egy kicsit abból” recept bevált: az Exalto nemzedék második tagja sportos, biztonságos vezetést biztosít használójának. A módosított összetételű alapanyag pedig mindezt hosszú időre garantálja.
