A látásromlás csalhatatlan jele a kontúrok elmosódása, a szemkáprázás, valamint az, hogy egyre több fényre lesz szüksége az embernek. Következésképpen az éjszakai vezetés is egyre nagyobb nehézséget okoz.
Érzékelhető látásromlás esetén azonnal meg kell vizsgáltatni a szemet, és szükség esetén lencsével, szemüveggel korrigálni a hibáját. Már csak azért is, mert vezetés közben a szükséges információk 90 százalékát a szem szolgáltatja. Éjszaka, tompított fény használata esetén a környezet láthatósága mindössze huszadannyi, mint nappali fényviszonyoknál, s csupán egy 20-30 méteres sugarú félkörre korlátozódik! Ennek ellenére a sötétben bekövetkezett balesetek rekonstruálása során rendre 10-20 km/órával magasabb átlagsebességet állapítanak meg a szakértők, ami egyrészt a gyérebb forgalom, másrészt viszont a téves érzékelés számlájára írató. Nem kell félni a reflektor használatától, ha a szembejövőt nem vakítjuk, lakott területen belül is fel szabad kapcsolni.
Éjszakai vezetésnél – különösen hosszú, egyhangú szakaszokon – a monotonitás mellett az amúgy egészséges szem erőlködése is fáradáshoz vezet. Amennyiben azt érezzük, hogy fárad, esetleg fáj a szemünk, az első lehetőségnél álljunk meg, s hunyjuk be néhány percre a szemünket. A látást erősen korlátozza a vakítás is, amikor rövid ideig vakon vezetünk. Ezért ilyenkor ne nézzünk a fényszóróba, illetve speciális „éjjellátó” szemüveggel védekezzünk a túl erős fények ellen.