Egyfajta felfokozott várakozás előzte meg uniós csatlakozásunkat a személyautó-behozatal kapcsán, hiszen kimondva-kimondatlanul, de szinte mindenki azt várta, hogy május 1-jét követően beköszönt a kánaán. Nos, nem egészen ez történt, hiszen már-már a lélektani határt súroló regisztrációs adótáblát fogadott el az országgyűlés, s maga az ügyintézéssel járó procedúra sem lett lényegesen egyszerűbb. Persze, mindenképpen különbséget kell tenni új és használt autó között, miután mindkét kategóriára más-más szabályok vonatkoznak.

Új autót nettó áron!

A kereskedők szabad vándorlására még 2005 októberéig várni kell, ellenben az autóvásárlók már most is szabadon portyázhatnak az EU valamennyi tagállamában. Elég csupán a világhálón barangolni, s bizony, rövid időn belül (szinte bármilyen kategóriában) olyan ajánlatra bukkanhat a szemfüles vevő, amely a regisztrációs adó és a 25 százalékos hazai áfa megfizetése után is kedvezőbb, mint az itthoni újautó-kereskedők listaárai. Az Európai Bizottság versenyügyi főbiztossága évente két alkalommal széles körű elemzést készít a tagországok nettó autóárairól, s legutóbbi felmérésük is azt mutatja, hogy a legolcsóbb és legdrágább piacok között még mindig 25-35 százaléknyi az eltérés. A régi EU-tagországok közül például Belgium, Dánia és Finnország számít kifejezetten olcsónak, de a szakemberek egybehangzó állítása szerint az újonnan csatlakozott országok is okozhatnak meglepetést a közeljövőben. De vizsgáljuk meg, miként is fest mindez a gyakorlatban! Elsőként az új személygépkocsi fogalmát kell tisztázni! Új személygépkocsinak a legfeljebb 6 ezer kilométert futott olyan autó minősül, amelynek első használatba vételétől 6 hónapnál kevesebb idő telt el. Ezen járművek más EU-tagállamban történő beszerzése esetén a célországban (jelen esetben Magyarországon) kell az általános forgalmi adót kiegyenlíteni, függetlenül attól, hogy a vásárló közösségi adószámmal rendelkező gazdasági társaság, avagy ilyennel nem rendelkező magánszemély. A vevő szemszögéből mindez azt jelenti, hogy a külföldi kereskedő nettó áron köteles eladni az új gépkocsit, a magyar vásárlónak pedig az APEH felé önbevallást kell benyújtani (U0465/650/651/310/320 számú bevallás), illetve az autó értékének megfelelő áfaösszeget kell megfizetni. Ez eddig rendben is van, hiszen a fő szabály szerint az áfa alapja a számlán szereplő ellenérték, amennyiben azonban az ellenérték adó nélküli mértéke az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értékhez hasonlítva aránytalanul alacsony, akkor az adó alapját a számlán szereplő érték helyett az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi érték képezi. Erre az áfatörvény aránytalan különbségre vonatkozó paragrafusai adnak lehetőséget. Annak definíciója ugyanakkor hiányzik a törvényből, hogy valójában mi tekinthető aránytalan különbségnek. Hiába vesz tehát valaki új autót valamelyik uniós országban a hazai listaárnál lényegesen olcsóbban, az állam egyszerűen kiveszi a vásárló zsebéből az extraprofitot. A 25 százalékos áfa persze csak az egyik összetevője a befizetendő terheknek, hiszen emellett még a motor hengerűrtartalmától és környezetvédelmi besorolásától függő regisztrációs adó (ezt a VPOP felé kell teljesíteni) is sújtja az „importőrt”, ráadásul a forgalomba helyezéskor esedékes regisztrációs adó áfaalap-növelő tényező, vagyis az általános forgalmi adó a regisztrációs adóra is rárakódik. Jól bevált magyar szokás szerint az adót is megadóztatják… Korábban a VPOP környezetvédelmi termékdíjat is szedett az új autók importja nyomán, mivel azonban a belső, EU-s piacon történő vásárlás nem minősül importnak, így ezt a tételt már nem vetik ki az EU-tagállamokból származó kocsikra. Ettől függetlenül ha valaki más EU-tagországban szeretne új autót venni, először részletes költségvetést kell készítenie (az imént felsorolt tételekhez még a ki- és hazautazás költsége is hozzáadódik), hiszen könnyen megeshet, hogy a több százezer forintos előny a végére néhány tízezer forintra olvad! Inkább a használt a nyerő? Noha a május 14-től érvényes regisztrációs adótábla majd’ minden kategóriában drasztikus emelkedést hozott, mégis vannak kiskapuk, melyeket kihasználva előnyös feltételekkel juthat kitűnő állapotú, használt autóhoz (külföldön) a magyar vásárló. Különbséget kell azonban tenni közteher-fizetési kötelezettség szempontjából, ugyanis nem mindegy, hogy a vásárló egy olyan magyar cég, amely rendelkezik az EU-n belüli ügyletekben használatos adószámmal, vagy egy ilyennel nem rendelkező magánszemély. Előbbi esetben az ügylet a célországban (tehát Magyarországon) lesz adóköteles, míg utóbbi esetben az áfát is a vásárlás helyén kell kiegyenlíteni, ami azt jelenti, hogy a magyar vevő bruttó áron jut a hőn áhított négykerekűhöz. Ez szinte minden esetben kedvező változást eredményez, hiszen – Svédországot és Dániát leszámítva – valamennyi EU-tagországban a hazainál kedvezőbb az áfakulcs. Megköttetett tehát az üzlet, amelyet kereskedésben történő vásárlás esetén számla, magánszemélytől történő vásárlás esetén pedig adásvételi szerződés tanúsít. A későbbi félreértések elkerülése végett ez utóbbiban is fel kell tüntetni a kilométeróra állását, valamint az első forgalomba helyezés időpontját. Ez azért lényeges, mert az adott négykerekű a hazai hatóságok szemében csak akkor minősül ténylegesen használt autónak, amennyiben már elmúlt hat hónapos és a kilométer-számláló is több mint 6 ezret mutat! Magyarán, ha a kettő közül csupán az egyik feltétel teljesül (például 5 hónaposan már 8 ezer kilométert futott a kiszemelt autó), a magyar hatóságok habozás nélkül új autónak minősítik a behozott járművet, s akkor a 25 százalékos magyarországi áfát is megfizettetik a gyanútlan vásárlóval. Végül is a magyar magánszemély akkor jár jól ezzel a bolttal, ha kint éppen a megfelelő korban jut hozzá a kiszemelt kocsihoz, s mire hazaér vele, már a kilométeróra is túljut a 6 ezres számon. Németországban például 16 százalékos áfa és nagyon alacsony forgalomba helyezési költségek mellett születnek a csupán egy napig forgalomba helyezett autók… Értelemszerűen a használt autókra is kivetik a regisztrációs adót, amely ugyan nem kevés, de adott esetben még így is jelentős haszonnal számolhat a külföldi autóvásárlással kacérkodó hazánkfia. Azzal azonban mindenkinek kalkulálnia kell, hogy bár az árak szabad mozgása miatt már nincs évjárat-korlátozás a behozni kívánt használt autók tekintetében, ha azonban azt ténylegesen használni is akarja itthon a tulajdonos, nem árt előzetesen tájékozódni a területileg illetékes közlekedési felügyeletnél, hiszen rendszámot és forgalmi engedélyt csak olyan autók kaphatnak, amelyek maradéktalanul megfelelnek bizonyos műszaki előírásoknak (zajkibocsátás, emissziós normák).

Menetrend

Az autóbehozatal első lépcsője minden esetben a külföldi vásárlás. Akár kereskedőtől, akár magánszemélytől vesszük a kocsit, az adott országban minden esetben kivonják azt a forgalomból, s egy ideiglenes rendszámmal (plusz egy biztosítással a tarsolyban) egészen a lakóhely szerinti illetékes közlekedési felügyelethez hajthat az újdonsült tulaj. A határon (mivel EU-s tagállamból származik a kocsi) semmilyen vámeljárást nem kell lefolytatni, így ügyintézés tulajdonképpen csak a forgalomba helyezéssel kapcsoltban merül fel, amiből viszont bőven kijut a sok esetben tapasztalatlan vásárlónak. A közlekedési felügyelet megvizsgálja (12 080 Ft), majd kiállít egy műszaki lapot az adott autóról (meghatározza a motor környezetvédelmi besorolását), illetve levizsgáztatja (5510 Ft) azt. Ezt követően a lakóhely szerinti vámhivatalt kell felkeresnie az autósnak, ahol a vámazonosító szám kiadásához szükséges formanyomtatvány kitöltése vár rá. A befizetendő regisztrációs adó mértékéről határozatot kap a tulajdonos, s ha ezt ténylegesen teljesíti, akkor jöhet az utolsó állomás, nevezetesen az okmányiroda. Ide vinni kell a közlekedési felügyelet által kiadott adatlapot, az eredeti számlát vagy adásvételi szerződést, a régi forgalmi engedélyt, az érvényes kötelező biztosítás meglétét igazoló szerződést, 60 napnál nem régebbi, a jármű eredetiségét igazoló járműkísérő lapot, valamint a regisztrációs adó befizetését igazoló dokumentumot is, sőt, a jármű első forgalomba helyezését kérő formanyomtatványt is ki kell tölteni. Ha mindez összeáll, a tulajdonos örülhet, hogy végre forgalmit és állandó rendszámot kap az autó, többnyire azonban csak egy „E” rendszámmal (fél évre 8500 Ft) távozik, mivel származásvizsgálat (7000 Ft) híján nem a törzskönyvet, hanem a forgalmi engedélyt és a végleges rendszámot tartja vissza a hatóság. A származásvizsgálat ugyanis kizárólag a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozik, s ennek gyorsasága leginkább a beérkező autók mennyiségétől függ. A végleges rendszám egyébként további 5500, az eredetiségvizsgálat (lökettérfogattól függően) 18-22 ezer, az illeték pedig további 8 ezer forinttal terheli meg a már-már kálváriát járó tulajdonos pénztárcáját.