Néhányan hajlandóak minden hiba fölött álló egyedüli üdvözítő megoldásként tekinteni az elektronikus menetstabilizálóra, pedig az csak az esetek többségében segít. Van, amikor pont miatta veszítjük el az uralmat az autó felett. Én már csak tudom, átéltem egy ilyet.
Azt azonban le kell szögezzem, hogy az elektronikus menetstabilizáló tényleg jó dolog. Igazából csak akkor találkozik vele egy hétköznapi sofőr, ha tényleg vészhelyzetbe kerül, vagy esetleg telepakolt autóval halad, és nem készült fel az autó megváltozott reakcióira. A rendszer egyébként pofonegyszerű, a kerekek fordulatszámából, a kormány állásából tudja, ha bajba kerül az autó (egyenes haladáskor egyforma a kerekek fordulatszáma, kanyarban az ívkülsők többet forognak), és a megfelelő kerék célzott fékezésével kelt forgatónyomatékot, hogy segítse az autó stabilitásának visszanyerését.
A kikerülés még menni szokott a sofőröknek, a sávba visszatérés már nem. Ebben tud segíteni az ESP
Mi a rendszer hátránya, hogy csak reagál, és azt is csak a fedélzeten lévő érzékelők jele alapján teszi. Nem tudja, milyenek a környezeti feltételek, és nem tud előre beavatkozni. Pont ezek miatt van úgy, hogy az ESP káros tud lenni, hiszen a programozása során csak az ideális esetre – értsd egyforma útfelületre tudják felkészíteni. Azt bizonyos mértékig fel tudja ismerni a rendszer, ha csúszós az út – alacsony a környezeti hőmérséklet, fékezéskor már kis pedálerőnél is dolgozik a blokkolásgátló – de azt például már nem tudja megállapítani, hogy mind a négy kerék alatt egyforma tapadású-e a talaj.
Ha nem egyformatapadású felületen vannak a kerekek, az ESP beavatkozása akár megpördüléshez is vezethet!
Egy téli külföldi autótesztelés során az egyik feladat az volt, hogy egy lezárt, teljesen behavazott parkolóban egy előre meghatározott pályán mentünk körbe. Nem időre, hanem azt tudtuk kipróbálni az egyik autóból a másikba átülve, hogyan reagálnak az autók vészhelyzet esetén. Itt két dolgot tanultam meg. Az egyik, hogy ha egy autón előre csúcsminőségű, hátulra ugyanannak a konszernnek a másodvonalába tartozó téli abroncsát szerelik, akkor azzal az autóval havon lehet driftelni, az elsőkerékhajtás ellenére is – a gázpedállal tudtam befolyásolni azt, mennyire álljon keresztbe az autó a fordulóban. A másik dolog az volt, hogy van, amikor az ESP dobja el az autót…
Rossz látási körülmények között ne bízzunk az ESP-ben, lassítsunk le!
Az történt, hogy reggel még összefüggő volt a hótakaró, amelyet aztán a sok autó körbe-körbe autókázása során letapostunk, sőt, volt olyan hely is, ahol egy-egy folton már kilátszott az aszfalt. Na ez okozta a bajt. Ahogy balra fordítottam a kormányt, az autó erősen alulkormányozottan reagált, hiszen letaposott hó volt a kerekei alatt – legalábbis ebből indult ki az elektronikus menetstabilizáló. Az ívbelső kerekeket folyamatosan fékezgetve próbált a segítségemre sietni, de abban a pillanatban, hogy a bal első kerék elért az egyik ilyen kijárt folthoz, már nem volt megállás. Valahogy úgy volt az ESP az egésszel, mint Arkhimédész a Földdel: Adjatok nekem egy biztos pontot, és kifordítom a sarkából. Az történt ugyanis, hogy amíg csúszós talaj volt a kerekek alatt, a kerekek pillanatnyi blokkolása az autó elfordítását segítette. Abban a minutumban, hogy a bal első kerék egy biztos pontra futott, az autó úgy megpördült, ahogy az a nagykönyvben meg volt írva. A következő körben ugyanott kikapcsolt elektronikával fennakadások nélkül, igaz az ívről lecsúszva gond nélkül be tudtam fordulni. Nem kérdés, hogy melyik a veszélyesebb.
Szokatlan körülmények között segít irányban tartani az autót az elektronikus menetstabilizáló
Az ESP használatával a menetiránynak szemben fejeztem be egy kanyart 30 km/órás tempónál, míg nélküle be tudtam azt venni. Igazán veszélyes ebben, hogy pont akkor történik mindez, amikor az autóvezető a legjobban számít az elektronika segítségére – a hótakaró olvadásakor, vagy ha ősszel levelek borítják az útpályát. Az ESP tehát nem helyettesíti az előrelátást, a vezetési tudást (vezetéstechnikai képzést), a rutint. Azonban ad egy olyan biztonsági tartalékot, aminek köszönhetően a sofőr a lehető legtöbb helyzettel képes megbirkózni.
