Legalábbis erre világított rá az egyik biztosító társaság legfrissebb kutatása. Utánajártunk, hogyan utazzunk biztonságosan házi kedvenceinkkel.
– Főként a kutyakozmetikushoz visszük autóval yorkshire terrier fajtájú kis kedvencünket. Ilyenkor az anyósülésen utazik, az ölemben. Az ablak picit le van húzva, Picur pedig kidugja az orrát és szimatol – mesélte hírportálunknak a szolnoki Eszter, aki épp a kutyáját sétáltatta a Tisza-parton. – Budapestre is utaztunk már vele, amikor hosszabb időt töltöttünk a rokonoknál. Akkor a hátsó ülésen ült a gyerekek ölében. Vagyis inkább állt, hogy kilásson az ablakon…
– Mi is gyakran magunkkal visszük Fülest a több órás autóutakra, például, ha nyaralni megyünk. Ilyenkor a biztonsági övhöz szoktuk rögzíteni a hámot, így úgymond rövid pórázon utazik, de egész úton nyugodtan fekszik, semmi probléma nem szokott lenni vele – fűzte hozzá Eszter barátnője.
A szolnoki Ádám Adrienn Karina és Nina nevű bobtailjeivel szintén gyakran utazik autóval.
– Évente több alkalommal veszünk részt nemzeti és nemzetközi kutyás versenyeken, de a hétköznapokban is számtalanszor előfordul, hogy autóval szállítjuk őket. Megszokták a négy keréken való utazást, hiszen Magyarországra is így érkeztek külföldről. A nagy testű kutyák egy olyan jól rögzített szállítódobozban töltik az utazás idejét, ami elegendő teret ad nekik – mutatta Adrienn az autó hátsó ülésén található bokszot.

Az országos kutatás arra világított rá, hogy Magyarországon a kutyatartók 57 százaléka szokta utaztatni kedvencét, de csak elenyésző számban rögzítik az állatokat. A Groupama Biztosító egy kö­zelmúltban megtartott sajtóeseményen a Magyar Mentőkutyás Szervezetek Országos Szövetsége (MMSZOSZ) és az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) Balesetmegelőzési Bizottsága segítségével mutatta be, hogyan utazhatnak házi kedvenceink biztonságban.
A kutatás szerint a kutyákat szállításkor leggyakrabban – 37 százalékban – valamelyik utas az ölében tartja, míg 27 százalékban az eb a hátsó ülésen ül szabadon. Mindkét módszer balesetveszélyes, ugyanis hirtelen fékezésnél bajt szülhet az efféle szállítás, de az is előfordulhat, hogy a kutyát olyan inger éri, amelyre ösztönösen reagál – felpattan, előreugrik vagy ugat. Ez megzavarhatja és megijesztheti a sofőrt.
– Csak abban az esetben mondhatjuk, hogy biztonságosan szállítjuk a kis kedvencet, ha valamilyen passzív biztonsági eszközt, például speciális hámot vagy rögzített, kutyaszállító bokszot alkalmazunk – mondta dr. Tokodi Panna, az ORFK Balesetmegelőzési Osztályának főhadnagya. – Egy két kilogrammos Yorkshire terrier rögzítetlen teste ötven kilométer per órás sebességű ütközésnél vagy fékezésnél hatvan kilogrammos tárgynak megfelelő súllyal csapódik az éppen útjában álló akadálynak, adott esetben a szélvédőnek vagy az autóban utazóknak.

Szabó Gábor, a MMSZOSZ szakmai vezetője, aki a jászberényi Kutyákkal az Életért Alapítvány elnöke is, úgy gondolja, a legbiztonságosabb megoldás, ha gépkocsiba gyártott bokszban szállítjuk a kutyákat.
Az alapítvány tizenkét mentőkutyával működik, és évente több ezer kilométert autóznak, állatokkal együtt. Nem csak a bevetésekre, amelyekből évente átlagosan harminc akad, hanem a tréningekre is, amire napi szinten szüksége van az ebeknek.
– A bokszban szállított kutya nem tud kárt okozni az autóban, és nem zavarja a gazdáját sem, mint a szabadon lévő állatok. Például nem tudja az orrát bedugni a fék alá, és nem mászik a sofőr ölébe sem. Ezek ugyanis balesetet okozhatnak – hangsúlyozta Szabó Gábor. – Sok olyan kulturált kutya van azonban, akik kölyökkoruk óta szabadon utaznak az autóban, és semmilyen gondot nem okoznak. Éppen ezért mindig az állathoz mérten kell a körülményeket megválasztani és megteremteni. Például az egyik korábbi mentőkutyánk, Labdácska nem volt hajlandó bokszban utazni, annyira frusztrálta, hogy bezárják oda. Amíg elértünk Jászberényből Budapestre, teljesen kisebesedett a farka tövén a bőr, mert végig rajta ült. Viszont a gazdájával vagy szabadon egy másik emberrel teljesen kulturáltan tudott utazni.

A Kutyákkal az Életért Alapítvány állatok mentésével is foglalkozik. Ezeket a négylábúakat mindig bokszban szállítják, hiszen főként idegen, sérült vagy esetleg teljesen antiszociális kóbor kutyákról van szó. Találkoztak már olyan ebbel, ami a ketrecet is szét akarta szedni. Az alapítvány mentőkutyái is bokszokban utaznak, de csak a saját védelmük érdekében, hiszek ezek már teljesen kulturáltak, és nem okoznak kárt az autóban sem.
Szabó Gábor szerint csomagtartóban szállítani a kutyát több okból is veszélyes. Például, ha nyáron megállunk, mivel nincs a szemünk előtt az állat, nagyobb az esélye, hogy ott felejtjük, és mire észbe kapunk, szegény hőgutát kap. Az autók ugyanis kánikulában 70-80 Celsius-fokosra is képesek felmelegedni belülről. Boksz nélkül még véletlenül se tegyük be a csomagtérbe a kutyát, de ketreccel is csak úgy, hogy ne legyen teljesen csukva a csomagtartó teteje, hogy járjon a levegő.
– Semmiképpen se engedjük, hogy az állat kilógassa a fejét az ablakon, a saját biztonsága érdekében. A felcsapódó kavicsok ugyanis ki is üthetik a szemét. Mindig csak annyira húzzuk le az ablakot, hogy kapjon levegőt – tanácsolta a szakember. – Ha pedig olyan kutyát kell szállítanunk, akit nem ismerünk, például a szomszédét, vagy több ebet fuvarozunk egyszerre, akik nincsenek összeszokva, akkor csak a boksz a jó megoldás. Ebben az esetben véletlenül se engedjük szabadon az autóban az állatokat, mert az balesetveszélyes, és meg is rongálhatják a gépkocsit.

Az állattól függ, melyik a jó megoldás
Szabó Gábor már tizennyolc órát is utazott mentőkutyával, de nem autóban, hanem repülőgépen.
– A pilóta engedélyezte, hogy velünk legyen az állat az utastérben, köszönhetően a Nemzetközi Mentőkutyás Szervezet (IRO) közbenjárásának. Ez volt ugyanis a feltételük, hogy elutazzunk Kínába. Mivel a repülő is kínai volt, engedtek a kérésünknek, de nem volt egy kellemes utazás – emlékezett vissza az esetre Szabó Gábor.
– Ha egy klimatizált légterű csomagtartóban töltötte volna a kutya azt a tizennyolc órát, akkor végigaludta volna. Így azonban tizennyolc órán keresztül küzdött velem, mert folyton enni akart, és minden kellett neki. Még az újságot is ki akarta venni a kezemből, mert játszani szeretett volna. Akkor elgondolkodtam rajta, lehet, egy ingerszegény környezetben jobb lett volna neki, habár nem biztos, hogy így van. Abban még a szakemberek véleménye is megoszlik, hogy melyik a jobb szállítási mód, de ez a kutyától függ, hogy mennyire szocializált és jól kezelhető.