A Közlekedésrendészet egyik URH-s kocsijába ült be az AM két munkatársa, hogy a fővárosi közlekedés egyik napját figyelje az autózás „másik” oldaláról. Pénteki napot választottunk. Nem véletlenül. A baleset statisztika ezen a napon mindig magasabb számokat közöl, ekkor nagyobb a sietség, a türelmetlenség, sokan – érezve a hétvége közeledtét – kicsit lazítanak.
A reggeli csúcs után kellemesen üres utakon járunk. Különös esemény nem történik, ilyenkor lélegzethez jut az utca, egyenletes, viszonylag gyér a forgalom. A Landler Jenő utcán haladunk, amikor a kocsit vezető Ujvári István főtörzsőrmester lefékezi az autót. Orrunk előtt gödör tátong – beszakadt az úttest. Távolról lehetetlen észrevenni, ha már benne a kerék – annál könnyebb. Másik útikalauzunk, Szabó Mihály főtörzsőrmester, URH-telefonon értesíti a központot. Két óra elteltével ismét arra jártunk. A gödör előtt már ott állt a veszélyre figyelmeztető csíkos oszlop és a tetején „alvó” petróleumlámpa. Nappal legalább észreveszik. Éjjel? Bízzunk a jó szerencsében.
Közben a Dózsa György úton állt a Zsiguli. Utasai néhány kocsit „lemeszeltek”, tízből kilencnél minden rendben. A tizedik, egy 750-es Zastava. Itt sincs nagyobb baj, csak a jogosítványból hiányzik a vezető aláírása. A helyszínen pótolja a mulasztást. Megszólal a kocsiba épített adó-vevő: a Nagykörút, Népköztársaság útja és a Kiskörút teljes hosszában elromlottak a jelzőlámpák. Amíg kijavítják a hibát, irány a Lenin körút és Majakovszkij utca kereszteződése. A sárgán villogó lámpák alatt teljes a zűrzavar. Trolik, villamosok, autók és gyalogosok igyekeznek átjutni a máris szűknek bizonyuló kereszteződésen. A rendőrök karmesteri irányításával gyorsan helyreáll a rend. Aztán negyedóra elteltével ismét működnek a lámpák, folytatjuk utunkat.
Gyalog. Alig húsz méterre a kereszteződéstől ugyanis még mindig ott áll az a teherautó, amelyik már érkezésünkkor is a „Megállni tilos” tábla árnyékában parkolt. Most csak figyelmeztetés az ár. Nem kell sokáig menni, hamar a következő szabálytalanságba botlunk. A Polski Fiat vezetője nagystílű parkolásával nemcsak a szabályosan várakozó autókat „építette be” a járdához, de a forgalmat és a kijelölt helyen lelépő gyalogosok észrevételét is akadályozza. Persze, nem könnyű parkolóhelyet találni a Nagymező utca környékén. De ez nem lehet ok arra, hogy bárki is baleseti veszélyt idézzen elő.
A rendszám nélküli Gaz-zal a Margit-hídnál találkoztunk. A kocsi vezetője rutinosan nyitotta az ajtót, a rendszámtáblák az oldalzsebben lapultak. A frissen vizsgázott autó vezetője úgy döntött, hogy a tábla felszerelésével ráér hazáig. Rezignáltan mutatja a nyugtát: néhány perce már bevasalták a büntetést. Így hát ezt a szabálysértést már megvásárolta, most már útvonalengedélyt is kapott. Szerencsés utat kívánunk!
Egy híddal arrébb, a Flórián térnél figyelünk fel a rendszámát búsan lógató kocsira. Az Árpád-hídi műszaki vizsgán több is kiderül: a kormány holtjátéka túl nagy, rossz a kézifék, és bizony láttunk már hatásosabb lábféket is. A betétlappal megkönnyített autós balszerencséjére panaszkodik: épp a szerelőhöz igyekezett. Azóta bizonyára valóban látta már szerelő az autót.
Ezek a hiányosságok jóformán semminek tűntek ahhoz képest, amit az Attila úton leállított kocsi produkált. Kényelmes tempóban közlekedett, majd a rendőr karjelzésére jobbra indexelt és balról – kinyílt az ajtó. Egy fapapucsba bújtatott láb ért földet – az autós bizonyára szó szerint értelmezte a lábfék fogalmát. Mikor sikerült megállnia, a kézifékről is érdeklődtünk. Nem került sor akrobatamutatványra, a vezető szűkszavúan csak annyit közölt: az nincs. A rendőrök nem méltányolták az attrakciót, a rendszám a kék-fehér kocsi csomagtartójába került.
Az autók egyre szaporodtak, lelassult a forgalom. Ez már a csúcs. Az utak mind zsúfoltabbá váltak, szinte megbénult a Kiskörút forgalma. Sok az autó, kevés az út? Nem, nemcsak erről van szó. Jó néhány volántársból hiányzik az az egyszerű felismerés, hogy az utat nem csak ők használják. Mint például az Astoriánál tilosban ácsorgó busz vezetőjéből. Mikor odaért, még zöldet jelzett a lámpa. Más nem is érdekelte. Nem tud tovább menni? Majd csak elfogy előle a sor, és akkor nem kell kivárnia az újabb zöldet. Ez az okoskodás azt már kifelejti, hogy addig a másik irányból csak duzzad a sor. És a jelenet gyakran ismétlődik.
A téli est hamar leszáll. Keményebbé válik az idő, jó néhány fokkal nulla alatti a hőmérséklet. Talán épp a hideg elleni védekezésül vágott be néhány féldecit az a škodás, aki a Csörsz utcában botlott belénk. Szondázás, vérvétel, a jogosítványtól máris búcsút vehet a gazdája. Bosszúságában nem is gondol arra, hogy talán szerencséje volt: ha balesetet okoz, nem ússza meg vezetői engedély bevonásával és a pénzbüntetéssel. A közlekedési rendőrök rutinosan végzik munkájukat, ők nincsenek meglepve. Sajnos, túlságosan is gyakran találkoznak ittas vezetővel. Hétvégeken szinte a karjukba rohannak.
A Szentendrei úton járunk, Aquincum mellett. Szemből, a vasúti híd alól egy Zsiguli közeledik. Hirtelen a bal oldalt veszi célba, elénk vág. Majd egy jobb-kanyar következik, a járda mellől ismét balra. Mikor mellénk ér, alig húsz centire húz el a két kocsi egymás mellett. Jól látjuk a vezető ijedt arccal próbálja megszelídíteni kocsiját. Ennyire részeg lenne? Nem, mégsem erről van szó. A rosszul világított úton autónk tompított fényében vízfolt csillan. A híd alatt egy csatornafedél mellett buzgón folyik a víz. A „forrás” körül már egyre hízik a jégpáncél. Életveszélyes. Gyors telefon a központba, szóljanak a Köztisztaságinak, zárják el a csapot, sózzák fel az utat. Az egyébként száraz úton alattomosabb veszély nem is fenyegethetné az autósokat. Még szerencse, hogy motorkerékpáros nem jár erre. Az egyik rendőr már a veszélyes szakasz előtt áll, lassító jelzést ad. Sokan nem értik, miért okvetlenkedik ez a rendőr. Mikor elhagyják, gázt adnak. A gyorsuló kerekek megpördülnek, a tapasztalatlanabb vezetők a fékre lépnek. A jégtánc-produkciókat akár pontozni is lehetne. Úgy látszik, sikerrel izgultunk; ha néha hajszálon is múlott, ezúttal nem történt baleset.
Későre jár. Kocsink visszatér állomáshelyére, éjszaka mások járják a pesti utcákat. Ez a péntek csendes volt. Amerre mi jártunk, különös esemény nem történt.
Földvári András riportja
Surányi Péter felvételei
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért
