– Amerikai filmeken nőttem fel. A Colombon meg a Dallason – mondja a kunszenti Ottmár Sándor. – Csodálkozva és irigykedve néztem az ezekben szereplő kocsikat és már gyerekfejjel arra vágytam, nekem is legyen egy hasonló autóm. Évek teltek el, míg álmom valóra vált: beszereztem egy olyan Oldsmobilet, amilyen Samanthának volt a Dallasban. A fiatalember elmeséli, az első kocsija azonban egy limuzin jellegű Chrysler volt, 1700 kilós és nem is „zabált” olyan sokat a benzinből, 10 litert száz kilométeren.
– Hogy mire használtam az autót? Kocsikázni – nevetett Sanyi, hozzáfűzve, kétféle amerikai autótulajdonos létezik. Az egyik garázsban tartja a kocsiját és állandóan lehelgeti, a másik meg használja. Én ez utóbbi csoportba tartozom! Jöttem-mentem mindenfelé. Jó volt vele megjelenni, élveztem a csodálkozó, elismerő pillantásokat. Ha nem lenne feleségem, biztosan csajozásra is használtam volna – legyintett beszélgetőtársam, aki egy idő után lecserélte Chryslerét erre a bizonyos Samantha-féle 37 éves Oldsmobilera.
– Egy haver látta meg a neten a kocsit, mely darabokban hevert egy garázsban. Én mégis láttam benne fantáziát. Megvettem, összeraktam, ma már ezzel járok találkozókra. Rendes műszakis kocsi ez, normál rendszámmal. Imádom! Csak parkolni ne kelljen vele Kunszenten, ugyanis a hossza 575 centi. Az út mellé leállni gyakorlatilag lehetetlen vele, mert soha nincsen annyi hely. A bevásárlóközpont előtt sem egyszerű betenni az autót két kocsi közé. Ezt külön kellett gyakorolni nekem is, meg a páromnak, Editnek is. Otthon egyébként nem egy egyszerű garázsom van, majdnem csarnokot építettem ezeknek a széles és hosszú járgányoknak. A többes számra felkapjuk a fejünket. Sanyi csak úgy „mellékesen” jegyzi meg, van egy sportos Chevrolet Camaroja is.
– Hogy éppen melyik kocsit vesszük elő, attól függ, hová megyünk. Ha csak a városban közlekedünk, azt a Camaroval tesszük. Ha máshová igyekszünk, az Oldsmobillal zötyögünk.
Persze megkérdezzük Sanyit, járt-e már az USA-ban, de beszélgetőtársunk csak a fejét ingatja.
– Ez benne van a terveink között. Amerikai autó tulajdonos haverokkal már szervezzük a kinti túrát. Múltkor elmentem egy találkozóra, ahol az egyik haver biztatott, csináltassak már egy tetoválást a testemre. Hülyeségből mondtam, csináltatok egyet, ha ő is varrat magára egyet. Hát megtette! Így lett az én alkalomra is rátetoválva a legendás 66-os út jelzése. És hogy legszívesebben milyen járgánnyal süvítenék végig a 3943 kilométeren? Természetesen egy régi-régi Cadillac-kel. Egy rózsaszínűvel. Ez a kocsi még ebben a színben se ciki…
Még gumit is lehet velük „égetni”
– Az amerikai kocsi tulajdonosoknak mániájuk a gumiégetés – vélekedik Ottmár Sándor. – Ezt persze nem szó szerint kell érteni: ilyenkor fékcsikorgatva forgunk egy biztonságos pályán. Amikor a Chryslerrel elmentem életem első autós találkozójára, arra biztattak a haverok, próbáljam ki én is ezt. A kocsi első kerekes, ment is „fajinul” a forgás. Egy fotós remek képeket, sőt, filmet is készített erről. Addig, amíg a Chrysler fel nem dobta a kerekét: féltengelyes lett. Ekkor megtanultam, érdemes úgy vigyázni ezekre a kocsikra, mint egy szép nőre.
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
