Jellemzően pocakos, középkorú pilóták ülnek a versenykamionok fülkéiben, akik még nem felejtettek el vezetni, de mintha már kényelmesebb lenne nekik a magasan lévő fülkébe felmászni a háztartási létrán, és kényelmesen elhelyezkedni az ülésben. A kamion ugyanis azon kevés versenyjárművek közé tartozik, ahol nyugodtan lehet teljes menetfelszerelésben beszállni, nem kell előbb átfűzni magunkat a bukókeret résein, majd felvenni a sisakot.

Szintén a nagy öregeknek kedvez az FIA által elrendelt, a végsebességet 160 km/órában korlátozó elektronika. Az egyeneseknek csak a harmadáig kell figyelni, utána a fékezési pontig csak „leszabályozáson” utaznak a járművek, izgalmakra csak a kanyarokban számíthatunk. De akkor nem kell csalódni: roppan a műanyag spoiler, repülnek a darabok, sír a gumi, Wartburg-ajtócsapódás bádoghangon csapódnak egymásnak a kanyarban erősen dőlő fülkék.

Kanyarokban zajlik az igazi küzdelem

Azért megvan a hangulata annak, ahogy az 1100-1200 lóerős kamionok egymásnak feszülnek. Nem különösebben kímélik egymást, ha úgy adja ki, nyugodtan levágják a kanyarokat – a hatalmas kerekek miatt nagyon meg se érzik ezek a szörnyetegek, hogy nem aszfalton, hanem füvön haladnak. A végsebesség-korlátozás miatt már az egyenesek elején lehet tudni, hogy valami akció következik majd a következő fordulóban, ezért nagyon TV-barát a közvetítés, hiszen a rendező rá tud készülni a leglátványosabb eseményekre. Az akcióra nem lehet panasz, és az egyenesben haladás alatt legalább a tévéközvetítésen is vissza lehet nézni a lassításokat.

Elég optimistán bújnak be féktávon egymás mellé a kamionok. De nem lassítanak egy pillanatra sem

Az már csak hab a tortán, hogy a fékeket víz fecskendezésével hűtik, ezért a fordulóknál gőzben úszó kerekek látványa fokozza a hangulatot. Saját meglátás szerint a gyári támogatású csapatok – idén a Renault Trucks és az MAN – gépei spórolnak a vízzel, biztos épp csak elegendő mennyiséget visznek magukkal, míg a privát csapatok mindent beleadnak. Azért a boxban láttam egy sugárirányban elrepedt féktárcsát, pont egy olyan kamion mellett, ahol nem spóroltak a hűtéssel.

Itt épp tapsol a két fülke – látszik, hogy nem fékeznek

Maguk a versenykamionok nagyrészt szériaalkatrészekre épülnek, de egy kicsit összekeverték azokat. A soros hathengeres erőforrás például a fülke alól az alváz közepére költözött, eredeti helyén több darab hatalmas hűtőt helyeztek el. A kuplung megerősített darab, de még az se bírja sokáig a nagyjából 2500 Nm okozta igénybevételt, a széria váltónak (szabályzat) nem okoz gondot a hatalmas erő, igaz, a 40 tonna rakomány is hiányzik. A maradék 5-6 tonnát is úgy osztották el, hogy nagyon alacsonyan van a tömegközéppont, így kanyarban nem kell nagyon fékezni. A hátsó híd megint speciális darab, áttételezést és teherbírást tekintve, míg elöl általában kicsit módosított széria-tengelyt használnak a gépek.

Minden futam után a kukában végzi a kamionok egy része

A futamok igazából a kanyarokban dőlnek el, és a pálya mellől szemlélve úgy tűnt, hogy idén az MAN továbbfejlesztett hátsó hídja lehet a siker kulcsa. A címvédő Jochen Hahn nem csak a szombati és a vasárnapi első futamon győzött, de a második versenyeken is, amikor az első nyolc rajtsorrendjét megfordítják, azaz kétszer végigment a mezőnyön, különösebb nehézség nélkül – a negyedik futamban azért a két első helyen lévő kamion ütközése is kellett ehhez. És ez egy alapvetően Formula-1-es pályán volt, ahol sok az egyenes, ahol csak egymás mellett vonatoznak a versenykamionok, kíváncsian várom, mi lesz azokon a pályákon, ahol több a kanyar. Sikerül a Renault Truck-nak újítani valamit? Legkésőbb a következő hétvégén, a misanói futamon kiderül.

Sok a vonatozás, de a kanyarokban bepótolják az izgalmakat a pilóták. Ha mással nem,a gőzölgő kerekekkel

Nagy felbontású képeket az Autó-Motor Facebook oldalán találnak az eseményről.